Magyarország Nagyasszonya, Nagyboldogasszonyunk könyörgünk közbenjárásodért nagy szükségben lévő hazánkért ….
Jézus Szíve! Egy szív amelyet átdöftek és mégis szeret ! Lehet, hogy a te szívedet is tőr járta át szeretteid által, lehet, hogy fájdalmat okoztak neked. Próbáld meg , legyen eszményképed Jézus Szíve ! Nem számít, hogy fájdalmat okoztak nekünk, akkor is szeretünk, mert hiszünk a szeretet végső győzelmében , mert nincs szebb dolog ezen a földön!…
Isten éltesse a kedves Kósza Erzsébetet, születésnapja alkalmából!! Imádságos szeretettel fohászkodok a Gálospetri otthonunk minden lakójáért!! Isten előtt szívesen tanúsítom, mit szépen fejlődő gyermekeid mosolya is igazol, hogy nem hiába telt el ez az esztendő!! Ezért sok szeretettel kérem Isten áldását rád és drága férjedre, szép nagy családodra, 
Auschwitzban , a koncentrációs tábor poklában Maximillian Kolbe atya a szeretet mellett döntött, a gázkamrák árnyékában , ahol önként magára vállalta a halált egy családapa helyett . Ő ott is Istennel tudott élni , a mennyek országába vezető út ott sem volt elzárva.
Számomra mindig öröm viszontlátni azokat a kedves embereket kik egy egy távoli házban a gyermekeink kezét fogják! Érsemjén romai katolikus templomának búcsúján sok kollégámmal találkoztam! Annak külön örvendek, ha a kollégáim a saját gyermekeikkel is megtudják szerettetni ezt a szép, de egyáltalán nem könnyű munkát!! Isten áldja a kedves Julikát és az ő drága lányát Tímeát, ki sok gyermekünk arcáról törölte le jóságosan a könnyet!! Ilyen nagyszerű emberek nélkül leállna a Szent Ferenc alapítvány gyermekvédelmi tevékenysége!! 
Isten előtt, ki mindent szeretetből adott pohár vizet számon tart, egy - egy meg vigasztalt, megmentett élet sokkal többet nyom latban, mint emberi botlásaid vagy akár bűnös tévedéseid. És akit meg vigasztaltál, segítettél, támogattál, a végső ítéleten hálás szeretettel lesz a te szószolód irgalmas vigasztalód!”
Ifjúsági Zarándoklat 2017, Székelyhíd és Érselénd között valahol...
“Istent látom minden emberi lényben. Amikor a leprások sebeit mosom, úgy érzem, mintha magát az Urat ápolnám. Hát nem egy csodálatos tapasztalat?„ – (1974)
Néri Fülöp sorsában is azt láttam, amit az enyémben : hogy milyen jó szeretetben élni. Soha nem éreztem tehernek vagy áldozatnak , amit csinálok . Fülöp fő jellemzőjének a derűjét tartják a róla szóló írások . Valószínűleg azt érezhette ő is , amit a gyermekek között élő felnőtt mindannyiszor : milyen szerencsés is az az ember , aki ezt a hivatást kapja az Úrtól : nyíltszívű gyermekek gondját viselni !
