I​lyen a szibériai Tajga.  A rövid tavasz-nyár-ősz néhány hónap alatt terem meg vadon ez a BŐSÉG.   A legértékesebb  aminek az értéke fel ér az aranyéval a "szibirszkij kedrovij oreh" = cédrusi mogyoró ami a cédrusfenyő tobozában van. 

“Arra buzdítok minden kedves Olvasót, hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, inkább ültessen a kertbe egy fát, gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, és tegyék rendbe az otthonukat. Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ. Ha azt mondanák, hogy itt a világ vége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz.”

Csaba testvér

"Azáltal amit én teremtek , önmagamat teremtem meg .Tudom azt, hogy én nem belerokkantam vagy kiégtem abban, hogy gyermekeket neveltem , hanem megszülettem egy teljesebb életre .”

Csaba testvér

– Mi a derűm forrása? Nem, nem szedek nyugtatókat! Az olaszok jó tanácsot adnak: egészséges nemtörődömségre van szükség ahhoz, hogy békében éljünk. Minden további nélkül megvallom, hogy amit most átélek, egészen új tapasztalat számomra. Buenos Airesben aggódóbb voltam, elismerem. Feszültebb és idegesebb voltam. Vagyis nem olyan voltam, mint most. Egészen különleges, mély békét tapasztalok meg azóta, hogy megválasztottak. És ez nem hagy el. Békében élek. Nem tudom megmagyarázni.

A bíborosok konklávét megelőző gyűlésein beszéltünk a Vatikán problémáiról, beszéltünk a reformokról. Mindenki reformokat szorgalmazott. A Vatikánban van korrupció. Bennem azonban béke van. Ha felmerül egy probléma, írok egy kis feljegyzést Szent Józsefnek, és odacsúsztatom a szobámban lévő szobrocskája alá. Az alvó Szent József szobra. Már egy egész ágybetéte van a cetlijeimből! Ezért jól alszom: ez Isten kegyelme. Mindig hat órát alszom. És imádkozom. A magam módján imádkozom. Nagyon szeretem a zsolozsmát, sosem hagyom el. Mindennap misézem. Rózsafüzért mondok… Amikor imádkozom, mindig a Szentírást használom. A béke pedig növekszik bennem. Nem tudom, hogy ez-e a titok… Békém az Úr ajándéka. Csak el ne vegye tőlem!

Február 11-én jelent a jezsuiták La Civiltà Cattolica című lapjának 4000. száma. A lap közzétette azt a beszélgetést, amelyet Ferenc pápa a legfőbb szerzeteselöljárókkal folytatott 2016 novemberében, és amely mindezidáig nem volt olvasható.

"Nemrég egy roma származású férfi keresett meg Fogaras mellől, koldult, segítséget kért. Kezet fogtunk, és mivel furcsán állt a keze, rákérdeztem, mi történt vele. „Körfűrész levágta, de én addig kiabáltam, míg visszavarrták.” Kérdőn, kerek szemmel néztem rá, és ő elkezdett beszélni: „Óvatlan voltam, és a forgó acél a csukló fölött elkapta a karomat, egy pillanat műve volt, a kezem leesett, de én felvettem a fűrészporból és lepalltam róla a faforgácsot, majd kiabálva orvoshoz szaladtam, kértem, hogy varrják vissza. Az orvos a faluban nem tudott segíteni, de én sírva kértem újból és újból. Végül azt tanácsolta, hogy Marosvásárhelyen próbáljak szerencsét. Egy zacskóba jeget tettek a kezemre, és elvittek a kórházba. Az út hosszú volt, nem akartak fogadni, se pénzem, se betegbiztosításom nem volt, de sírtam, könyörögtem, hangosan kiabáltam, és végül visszavarrták a kezemet. Most már tudok fogni is vele.”

Néztem az egyszerű embert, hatalmas hitével maga vitte el levágott kezét a háromszáz kilométerre lévő korházba! Bátran, a természet törvényeivel, a gyáva, kishitű józan ésszel és a bürokrácia labirintusával szembement egymagában, és megmentette a levágott kezét. Saját kezemre néztem! Vajon én felvettem volna a magam kezét a porból? Vajon én az orvosi józan ész érvei hallatán belenyugodtam volna a veszteségbe, vagy nekiindultam volna az egy százalék esélynek sírva, zokogva? Hiszek-e ennyire az orvosi tudásban, az emberi jóságban, a természet gyógyító erejében, a nehézségeken győzedelmeskedő emberben, mint ez a koldus? Szó nélkül néztem az embert, és csodálattal újból megfogtam a kezét, de most már nem mint adakozó, hanem mint egy koldus, ki a hitben, reményben, élni akarásban gazdagabb testvérétől tanulni akar."

Böjte Csaba ofm

"Reménységben örvendezzetek", (Rom. 12-12) 

"Azt szeretném, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, - mondja a mi Urunk Jézus Krisztus  - és örömötök teljes legyen." Teremtőnk nagylelkűen meghívott az istengyermeki szabadságra, a boldog életre! 

Amikor egy-egy gyermekvédelmi otthonunkba megérkezem, nekem, mint gyermekeim "atyjának" az okoz örömöt, ha látom, hogy az  általunk létrehozott és fenntartott házakban jókedv és vidámság uralkodik. A gyermekeink, kollégáink, ha vidám énekszóval végzik a dolgukat, élik az életüket, számomra az a legszebb köszönet és hála a részükről, ennél többet nem is várok el tőlük. 

Meg vagyok győződve, hogy a Mennyei Atyánk is abban leli örömét ha az ő gyermekei örvendeznek annak az életnek, amellyel Ő nagylelkűen bennünket megajándékozott. Szívem minden melegével azért imádkozom, hogy a kedves nagyváradi testvéreim akik e bálra összegyűltek, a mi bajban lévő gyermekeink barátai, farsangi örömben, boldogságban töltsék el ezt a szép estét és életük minden napját! Testvéri szeretetből fakadó örömünk legyen az az Isten tisztelet, melyet teremtőnknek nap mint - nap  bemutatunk!!

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t.

Istennek legyen hála, Krisztus evangéliumát hirdető hosszú út után, szerencsésen haza értem Dévára!! Jó csendben megpihenni a gyermekek között és számba venni a sok lelki kincset, kegyelmet mit utam során kaptam a jó Istentől és a drága testvéreimtől!! 

Hálás szívvel áldott estét kívánok mindenkinek, 

Csaba t.

Isten kegyelméből megjártam Brüsszelt!! Szívemben nagy hála és öröm van, amiért Európa fővárosában oly sok nagyszerű testvérem élnek!!

Hála és köszönet mindenért,

Csaba t.  

Mindenki a maga módján egyetlen és csodaszép, Isten így látta jónak , nagylelkűségében , legyen áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága!

Mindaz , amit kaptam Istené, de szeretettel , jósággal továbbadhatom.

A jó Isten véleménye a fontos, Ő ismeri szándékainkat, életünket, a belénk rakott értékeket, talentumokat és a többi nem annyira fontos.

Ha nem szívből  borulsz le a világmindenség Ura előtt, akkor nem kell térdre borulnod .

Csaba testvér

Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…

Csaba t.