2003. szeptember tizenhatodika, kedd reggel. Nem rég jöttem fel a reggeli imaóráról a templomból. Az irodában ülök, és hallgatom az órák előtti nagy zsivajt, mely betölti a kolostort. Isten kegyelméből elkezdtük a tizenegyedik tanévet. Az idén már Déva és Szászváros mellett Szovátán és Kolozsváron is tanév kezdő szentmisét tarthatunk.

Bővebben: Ember a magasbólGyermekeinkben, munkatársaimban megtanultam csodálni az embert, akit Isten szeretetében megteremtett, megváltott és meghívott az üdvösségre. Csodálom az embert, aki születése pillanatában tud sírni, kacagni, és tipegő, csetlő-botló járással elindul, hogy társaival társa legyen a világot tovább teremtő Istennek. A világ teremtése folytatódik.

Kolostorunk halottakat is felrázó, erélyes kapucsengője ugrasztott ki a karácsony előtti fagyos hajnalon az ágyból. Többé-kevésbé leplezett belső feszültséggel nyitottam ajtót, majd tátottam el a számat a talpig tiroli népviseletbe öltözött idős néni láttán. Csodaszép ruha, mindenegyes darabján érződött a gondos kezek munkája.

Sokat gondolkodtam, hogy mit is kérjek a Jóistentől karácsonyi ajándékként az én nagy családom számára. Számotokra kedves gyermekeim, akiket Isten biztatására befogadtunk s nektek munkatársaim, akik akár itt Déván és Szászvároson munkátokkal, vagy a világon szanaszét anyagi vagy imádságos segítséggel társaim vagytok Isten országának építésében.