„Ez az, amit én akarok,

ez az, amit én keresek,

ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok!”

1Cel 22

Hivatásunk „az evangéliumon alapul, a szemlélődő tapasztalat táplálja és a testvéri közösségben ölt formát.

…

Ferenc hivatásának alapját az evangélium szerinti élet jelentette Jézus Krisztus követésében, és Rendünk kezdetei óta ez a mi identitásunk. Minden erre épül. Tudjuk, hogy Ferenc, aki egészen Jézus Krisztus személyére összpontosított, életét nagylelkű odaadássá alakította, amikor a szó és a tett összhangjában mindent továbbadott, ami belülről eltöltötte őt.

…

(Ferenc) azt prédikálta, amit átelmélkedett. Valójában nincs is jobb felkészülés a prédikálásra, mint a szemlélődés, amely erősen összefűz minket a megváltás titkával.

Előfeltételezi azonban, hogy tisztelettel befelé hallgassunk, mert így válunk alkalmassá a szemlélődésre és így jutunk el Isten jeleinek, az Ige magvainak és Isten titokzatos jelenlétének megtapasztalására. Minderre szükségünk van, hogy megvalósíthassuk Isten akaratát, mert evangelizációnk minősége és hatása közvetlen összefüggésben áll a szemlélődésben szerzett tapasztalatunkkal.

…

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy hallgatnunk kell, oda kell figyelnünk és mindaz visszhangot kell hogy keltsen bennünk, amit mások mondanak. Meg kell szabadulnunk a lármától és a figyelmünket elvonó dolgoktól, hogy megragadjuk a kozmikus harmóniát, hogy felfedezzük, csodáljuk, lelkesen szemléljük és csodaként átéljük Isten jeleit…

’Mondjuk ki hangosan, erős meggyőződéssel: Nem lehetséges semmiféle megújulás, társadalmi sem, ha annak kezdete nem a szemlélődés.’ (II. János Pál pp., 1995. Palermo)

…

Nekünk, mint szerzeteseknek, a sajátosságunkhoz tartozik, hogy Isten jelenlétét érzékeljük, Őreá hallgassunk, életünkkel Őt tanúsítsuk, szavunkkal Őt hirdessük. Jövőnk jórészt attól függ, mennyire vagyunk képesek tanúskodni Isten jelenlétéről ebben a komplex világban, és életünkben kifejezni azt a tapasztalatot, amelyet Ővele Assisi Szent Ferenc példájára a szegény Krisztus követésében szerzünk…

Ezért fontos, hogy ebben a világban létrehozzuk az istentapasztalat helyeit, és egyszersmind hogy leleplezzük korunk „hamis isteneit”…

Ellenkező esetben a beszédbe menekülünk és nem tanúskodunk, külsőségeknél maradunk… kitesszük magunkat a veszélynek, hogy veszítünk emberiességünkből, kemények és kérlelhetetlenek leszünk, bezárulunk az önkritika előtt.

…

Az Istennel való élet a testvéri közösségben valósul meg. Minden testvér, bármilyen korú, egészségi állapotú vagy bármilyen feladattal megbízott legyen is, itt talál teret az istentapasztalat ápolásához.”

Hermann Schalück OFM min. gen.:

„Betöltötte az egész földkerekséget Krisztus Evangéliumával” (1Cel 97)

Hagyományőrzés és prófétaság: gondolatok a ferences evangelizációról

1996