Vasárnap szabadtéri köszönő, hálaadó szentmisét celebrált Msgr. Tamás József püspök, és megáldotta a székelyudvarhelyi Szent György-plébániatemplom szomszédságában épült Közösségi Házat. Az örömünnep áldó szertartásának hívó mondata: „… erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, kinek-kinek munkája fogja megmutatni.” (1Kor 12-13)

Látva a több mint ötven ministránst, a zsúfolt templomudvart, a koncelebráló paptestvéreket, nem is kérdezhetnénk, milyen közösségi igény és építő jó szándék hozta tető alá a sokhelyiségű, korszerű, hívogató épületet. László Attila, aki 2003-tól az újjáalakult szombatfalvi egyházközség plébánosa és közösségének tagjai boldogan emlékeznek. Az első előadásra, amelyet a régi hittanteremben tartottak, olyan sokan érkeztek, hogy ki kellett hordani a padokat is. Aztán a Népházban a duruzsoló kályha és sokak, egyre többek jelenléte erősítette a szándékot: gyarapodó és tettrekész közösségük saját lakra érett. A terveket Páll László készítette, az első, az építkezést elindító adományt még a testvérközösségi kölcsönös látogatások előtt a kaiserslautern-morlauterni plébánia tagjaitól kapták a „legszükségesebbre.”

Aztán az árvíz egy időre elmosta a kivitelezési időt. De a szombatfalvi kisközösségek minden lehetőséget megragadtak, hogy folytathassák. A mallersdorfi nővérek segítettek, így eredményes bazárokat szerveztek. Emlékezetes a saját készítésű tárgyak karácsonyi vására, a szüreti- és jótékonysági bál. A legmeghatóbb, hogy a házat a gyermekek fedték be – fele-fele arányban helyiek és németországiak -, hétről-hétre lemondva valamiről, cserépre váltották a spórlás értékét.

„A Közösségi Házunk elkészültével egyidőben gondunk kell legyen arra is, hogy e lehetőség lelki megújulásunkat szolgálja, nap mint nap egymás iránti nagyobb szeretetre törekedve” – hangsúlyozták a szertartáson. Hogy Jézus Krisztusnak itt élő Egyháza legyen: hívogató, nyitott ajtajú, melegséget adó Anyaszentegyház.

A püspök atya áldó-kérelme: Legyen benne az Atya, a Fiú és a Szentlélek iránti hálaadás, erények diadala, alázat, jóság, szelídség, és a törvény teljessége.

Vízhintés, tömjénezés után hálaének szállt, amelynek alaphangját az egyházközség kórusa biztosította. Egyetlen résztvevő se mulasztotta el, hogy bejárja a Ház termeit. A közösség tagjai megkínálták házi készítésű süteménnyel a belépőket. Simó Zsuzsa felkért gondnok, immár az ünnepélyesen átvett kulcsok birtokában, nyitott ajtajúvá teszi a közösségi hajlékot.

Molnár Melinda – Udvarhelyi Híradó
Fotó: Erdély Bálint Előd