A falu nagy szülöttének, Godó Mihály néhai jezsuita szerzetesnek (1913–1996) állítottak szobrot ma Kisiratoson. 

 

 

 

 

Az ünnepélyességet emelte, hogy az avató egybeesett a Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére felszentelt kisiratosi templom vasárnap tartott búcsújával; a kettős ünnepségen nagyon sokan vettek részt a helybéliek közül, illetve a környékről, vagy a határon túlról érkezett egyházi és világi meghívottak, valamint érdeklődők, úgyhogy a szentmise alatt nem is fért be mindenki az istenházába.

Páter Godó három ízben több mint 16 évet töltött a Ceauescu-diktatúra legsötétebb börtöneiben, ebből nyolc évet magánzárkába, de hitében és elszántságában ez sem törte meg. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy percig is szomorú lettem volna – idézte önéletrajzában tett vallomását Szilvágyi Zsolt, a Temesvári Római Katolikus Megyéspüspökség általános helynöke. – Börtöntársainak vitte el Krisztus fényét, és amikor harmadszor is bezárták, azt kérte, maradhasson élete végéig börtönlelkész.” A vikárius emlékező beszédében kifejtette, hogy ha Godó Mihály élettörténetével keressük, hogy mi értelme a szenvedésnek, rájövünk, hogy Istennel kell mély kapcsolatban lennünk, ha meg akarjuk érteni keresztjeinket. „Áldozatok révén születnek a nagy dolgok” – idézte ismét a szerzetest. A szobrot megszentelő András Imre jezsuita szerzetes, a bécsi Egyház-szociológiai Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy Godó atya egyáltalán nem várt elismerést, főleg szobrot nem. „Azt mondta: egy jezsuita akkor boldog, hogyha az út szélén, összeesve a szolgálatban, személytelenül, névtelenül adja a lelkét Istennek. Ami őt gazán foglalkoztatta: a magyar egyház, egyházának a sorsa. Sikerült neki megakadályoznia azt, hogy Erdélyben, Romániában ugyanaz a békepapi mozgalom elinduljon, mint ami Magyarországon elindult” – mondta. A személyes élményekről, a 61 éves ismeretségről mesélő gyergyószárhegyi Ferencz Ervin ferences szerzetes kiemelte, hogy „nem hódolni kell a szobra előtt, mert ez az alkotás egy figyelmeztető jel, hogy Godó atya él és élni fog!”.

A szobornál megemlékező beszédet mondott Balczó András magyar olimpiai bajnok veterán öttusázó, köszönetet mondott a jezsuita szerzetes még élő testvére, Godó András, Almási Vince kisiratosi polgármester és Zilahy András plébános pedig egyaránt azt remélte, hogy a templomkertben álló szobor gondviselő tekintete összefogásra, az egymás iránti tiszteletre és szeretetre, a magyar kultúra és néphagyomány megőrzésére, a vallás gyakorlására inti majd a helybélieket.

A bronzszobor Kocsis Rudolf aradi művész alkotása, aki megpróbált részben azonosulni a megformálandó alakkal. „Természetesen elolvastam az önéletrajzát. Abban maradtunk a megrendelőkkel, hogy nem egy pillanatot ábrázolok majd, hanem erőteljes korában mutatom be, illetve enyhén mintáztam a portréra az utolsó éveiből ráncokat, anatómiai elváltozásokat” – magyarázta a művész. A mellszoborra gyűjtést szerveztek azokban az egyházközségekben, amelyekben Godó atya szolgált, vagy lelkigyakorlatot, nagymissziót tartott (Gáj, Zimándköz, Zimándújfalu, Pankota, Szentlány, Fakert és a Krassó-Szörény megyei Sumica), mondta Sándor Tivadar arad-gáji plébános. „Nemcsak lelki atyám, hanem példaképem volt – tette hozzá. – Ő a védőszentem, a pénztárcámban van egy kép, és amikor nagy bajok vannak, hozzá apellálok segítségért, és az ebédlőmben a falon Márton Áron mellett ott van Godó páter utolsó képe.”

Hogy mi volt Godó Mihály „bűne” a hatalom szemében? „Az, hogy megakadályozta Erdélyben, Romániában a katolikus egyház behódolását a kommunista diktatúrának és az államnak – fejtette ki kérdésünkre Szilvágyi Zsolt. – Márton Áron püspök egyik munkatársa volt, és a békepapság ellen küzdők egyik fő vezéralakja. Neki köszönhetjük, hogy az egyház Erdély-szerte megőrizte függetlenségét. Rendkívüli jellem, nagyon gerinces ember volt, amit mindannyian megtanulhatunk a mai világban is, amikor vallásunkat és nemzetünket sokfelé húzzák-szakítják. Godó üzenete az, hogy elsősorban a lelkiismeretünkben megszólaló Jóistenre hallgassunk, hűségesek maradjunk az egyházhoz, népünkhöz, értékeinkhez, és nem utolsó sorban önmagunkhoz. Hogyha Godó atya munkásságát és életpályáját jellemezni szeretnénk egy szóban, azt mondatnánk: hűség.”

www.nyugatijelen.com