Már zsenge korunktól végigkíséri életünket a döntés felelőssége.
Rövidke földi pályafutása az embernek egyébből sem áll, csak döntésekből. Minél fiatalabbak vagyunk, annál kisebb a saját döntésünk felelőssége, még a törvény előtt is, és ez így van jól. Ahogy haladunk előre a korban, egyre több a tudásunk, tapasztalatunk, mérlegelési képességünk, így egyre kevésbé bújhatunk el határozataink felelőssége és következménye elől. Ráadásul az ifjan meghozott rossz döntések esetleges korrigálására, következményeinek felszámolására sokkal több ideje és lehetősége van az embernek, míg előrehaladott korban sokszor már csak a sajnálkozás és bánkódás marad számára, a „miért kellett ezt tennem” és „miért nem cselekedtem másként” kérdések fölötti rágódás.