Nem a szögek, a szeretet – Szeretetnap Győrben

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_cstgyerekkelgyor18.jpgA Győri Egyházmegye június 10-én tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Szeretetnapot Böjte Csaba és általa pártfogolt gyerekek részvételével. Az ünnepi szentmisét Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartotta, mely után a gyerekeké volt a pálya a győri Dunakapu téren.

A székesegyház melletti kereszt azonnal magára vonzza a tekintetet. Jézus a jobb karjával mintha ölelni próbálna, vagy magához akarna hívni. Az eredeti ábrázolásmód magyarázatán-jelentésén töprengve a kereszt köré a földre írt mondatokat olvasgatom. „Nem a szögek, a szeretet tartotta Jézust a kereszten” – szól az egyik, mint nemsokára megtudom, Szent Ágostontól származó idézet. Igen, így van, hiszen leszállhatott volna, sőt mondták is neki, hogy tegye meg. Ezért akár annak gesztusát is beleláthatjuk a kereszttől elemelkedő kar mozdulatába, hogy az ember Jézus legszívesebben leszállna onnét, nem fentről tekintene ránk. Szinte könyörög, hogy szeressük. Hogy szeressünk.
A püspök már bevezető szavaival a legfontosabbra hívja fel a figyelmet: hogy a mai napon, amelyet itt, Győrben szeretetnapnak neveznek, a szokásosnál is nagyobb figyelemmel-szeretettel forduljunk egymáshoz, Isten szeretete miatti hálánk ugyanis legjobban embertársaink iránti szeretetünk által mutatkozhat meg.
Az olvasmányban az első emberpár, miután evett a tiltott fa gyümölcséből, észreveszi, hogy meztelen, és elszégyelli magát. Hamarosan kiderül, hogy a kígyó mesterkedése húzódott meg a történtek mögött. A szentleckében Pál apostol a külső ember romlásáról, de a belső napról napra való megújulásáról, minden látható mulandóságáról beszél, de a láthatatlanok örök voltáról biztosítja a korintusiakat. Az evangélium csúcspontja pedig az a jelenet, amelyben a meg nem értett, bolondnak tartott, az írástudók által megbélyegzett Jézus az Atyja akaratát teljesítőket nevezi anyjának, testvéreinek, rokonainak.
Böjte Csaba először a Szentháromságról, azaz arról beszél, hogy maga az Isten is szeretetáradás, szeretetközösség, akihez az életünk tart. Ma mégis mintha a szeretet analfabétái lennénk, idézi Bagdy Emőkét. Aztán elmond egy esetet, amikor a feleség és a férj közötti békétlenség az ő közreműködésével, „receptje alapján” állt helyre. A bocsánatért esedező férjnek Böjte „doktor” rendelkezése alapján mindennap egy szál rózsát kellett feleség ajtajára tűznie. Az asszony az első napokban összetaposta, egy hét múlva vízbe tette a virágot, tizennyolc nap múlva pedig az atya társaságában pezsgőt bontottak a kibékülés örömére. Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében.
Aztán egy váratlan idézet következik a prédikációban: egy fociedzőtől, aki szerint azért nem jó a magyar csapat, mert a fiúk csak addig futnak, amíg jólesik. Pedig addig kellene, amíg egyszer csak nagyon nem fáj. Ugyanígy: ha csak addig szeretjük egymást, amíg jólesik, még nem szeretünk eléggé. Úgy szeress, hogy már fájjon! Átdöfött szívvel, fájdalmakban vergődve is szeressünk, mint Jézus tette. És úgy, hogy a szeretetünkről ne csak tudjanak a körülöttünk élők, hanem érezzék is. Adjuk gyakran félreérthetetlen jeleit.
A mise végén mindenkit a Dunakapu térre invitál a püspök. „Idén a Dunakapu téren rendezzük meg a Szeretnapot, s nem a Püspökvár udvarában. Arra gondoltunk, hogy azokat is vendégül láthatjuk így, akik nem célzottan a Szeretetnapra jönnek: a városban sétálókat és a turistákat is. Mindannyian együtt lehetünk mindannyian a türelmes, figyelmes szeretet jegyében, együtt szórakozhatunk, étkezhetünk. Töltsük együtt ezt a mai napot, ahol Böjte Csaba atya gyermekeit támogathatjuk. Isten tegyen mindenkit adakozóvá és bőkezűvé, s bízom benne, így az öröm sokszorosára növekszik majd a szívünkben. Isten hozott és tartson itt mindenkit a Dunakapu téren!” – hangsúlyozta a főpásztor.
„Napja majdnem mindenkinek van: a pékeknek, katonáknak és még sorolhatnám – vette át a szót Böjte Csaba. – Milyen jó, hogy Győrben felfedezték, hogy a szeretet napját is meg lehet ünnepelni. Egy nap, ahol szeretetet adunk és elfogadunk. Azt hiszem, a világunk szeretettel tud újjászületni. Mert már nagyjából minden megvan ebben a »nagy fazékban« itt a Földön: van élelem, van ruha, van tanszer, van autó, sok minden van. De talán szeretetből van a legkevesebb. Ezen a napon azt szeretnénk, hogy szeretet áradjon köztünk. Hogy megmutassa: tényleg érdemes élni. Hogy az ember az embernek ne a poklot jelentse, ahogy Nietzsche mondta, hanem a mennyországot, ahogy Jézus Krisztus hangsúlyozta. Adja az Isten, hogy így legyen, hogy szeretni tudjunk, s hogy el tudjuk fogadni egymás szeretetét.”
Ezt követően a FaceTeam Győr akrobatikus sportszínház kosárlabda-bemutatóján ámuldozunk. A labdazsonglőröket lelkes tömeg veszi körül. A Szabóky Adolf Szakiskola növendékeinek műsorára mintha kevesebben figyelnének – részben azért is van így, mert a kosarazás közben folytatódik. Pedig talán éppen ez a produkció az, ami még az átlagosnál is nagyobb figyelmet érdemelne. Speciális nevelési igényű gyerekek ugyanis a fellépők, akik kivételes tehetségüket, rátermettségüket bizonyítják. Először Vígh Szabina mond verset egy kicsit rendetlen kislány nevében, akinek nehezen megy a reggeli készülődés, mert semmit sem talál. Aztán Horváth Máté elképesztően mulatságos, ízes mesemondása következik a három dióról – és három fiúról, akik elindulnak szerencsét próbálni. A legkisebb arany és három dió közül választhat, amikor letelik a szolgálata, és ő a diókat választja, mert a munkaadója hozzáteszi: jó szívvel csak azokat tudja adni. A testvérei kinevetik és ostobának tartják a döntése miatt, ám a diókból juh- és marhanyájak, sőt egy világszép lány kerekedik elő. A fivérek ettől rettentő irigyek lesznek, ezért elindulnak, hogy ők is csodadiókat szerezzenek, de sem a legkisebb fiú munkaadóját nem találják meg, sem őket nem találja meg többé soha senki: nyomtalanul eltűnnek.
A kissé baljós mesevéget táncbemutató követi. Ez is nagyon kedves. Sokféle táncból kapunk ízelítőt, mintha a tánc népszerűsítése lenne a cél. És mivel semmi különleges mozdulatot nem látunk, még az is megfordul a fejemben, milyen jó lenne ott lenni csapattal a színpadon, biztosan menne nekem is. Azt hiszem, ennél meggyőzőbb, megszólítóbb nem lehet egy produkció. A táncosok nagy-nagy odaadásukkal, koncentrációjukkal egykettőre megszerettetik magukat.
A két következő fellépő Benni és Louis: gitároznak, énekelnek: profik. Ez egy nagyon jó iskola lehet, gondolom, és elhatározom, hogy megkeresem az igazgatónőt.
De előtte még bemegyek a győri karitász sátrába, és a pultjaiknál is megfordulok. Ők itt ma a legtöbb gyereket vonzó és nem utolsósorban a gyilkos nap elől menedéket adó szereplői a szeretetnapnak. Virágos képkeretet, gombokból kulcstartót készítő, hintalovazó, csúszdázó gyerekeket látok, majd a karitász által foglalkoztatott kilenc megváltozott képességű győri munkatárs által készített hűtőmágneseket, gyertyákat nézem meg a pultnál. Aztán átvágok a téren, és majdnem elcsábulok a miseborkóstoló standhoz, de a nagy melegre való tekintettel a málnaszörpöt választom a karitászsátornál. A nap összes bevétele Böjte Csaba alapítványához kerül.
Ikker Eszterrel, a nap egyik szervezőjével, az egyházmegyei hivatal sajtóreferensével sikerül árnyékot találnunk: a fagyizó ernyője alatt. Ez az első alkalom, hogy itt, a közelmúltban felújított Dunakapu téren rendezik meg a szeretetnapot, mondja. Evangelizáció és kultúra összekapcsolásában gondolkodnak, igyekeznek a városba jövőket is megszólítani, kiléptek a korábbi helyszínről, a püspökvár udvarának-kertjének óvó falai közül. A Dunakapu teret pár éve újították fel. Korábban piactér volt, míg mára rendezvénytér lett belőle. Télen korcsolyapálya van itt – ez most sem esne rosszul, vetem közbe. Szeretnének belekapcsolódni a város vérkeringésébe, jól együttműködnek az önkormányzattal, így van-lesz ez a Szent László-napokon is a hónap végén, amelyeket együtt szerveznek az Aranyparton. Győr szeretne 2023-ban Európa kulturális fővárosa lenni, és ebben az egyházmegye is igyekszik segíteni.
Fontos feladatuknak tartják a hittől eltávolodottak, keresők megszólítását, és a helyi identitás erősítéséhez is hozzá akarnak járulni. Győr hármas búcsújáróhely: Szent László miatt, akinek a hermáját itt őrzik, a könnyező kegykép miatt, és Apor Vilmos, az 1997-ben boldoggá avatott püspök földi maradványai és szarkofágja is itt van.
Az egyházmegye megpróbál minél több szép, a város, közelebbi és távolabbi települések lakosait egyaránt összegyűjtő közös ünnepet szervezni. Ilyen szokott lenni a Szent László-körmenet, a nagypénteki keresztút, a megye jubiláns házaspárjainak hálaadása-megáldása vagy az özvegyek miséje.
Eszter segít megtalálnom Finszterné Magyari Erzsébet igazgatót és helyettesét, Pozsgai Péter Pálnét, a Szabóky Adolf Szakiskola vezetőit. Engem elkápráztattak a tanítványaik, ezért szeretném, ha minél többen megismernék őket. Névadójuk piarista szerzetes volt, aki sokat tett a magyar iparosokért. Ösztöndíjat is elneveztek róla, amellyel hiányszakmák művelőit segítik.
Az iskolának 187 tanulója van, mind sajátos nevelési igényűek. Tizenkét szakmára képezik őket, például virágkötőnek, élelmiszer- és vegyiáru-eladónak, fogyóelektródás védőgázas hegesztőnek, kárpitosnak, lakástextil-készítőnek, kőművesnek, festő-mázoló-tapétázónak, konyhai kisegítőnek, tisztítástechnológiai szakmunkásnak. Kis létszámú, 12 vagy 15–16 fős osztályokban tanítanak, és az egy évvel megemelt képzési idő is fontos jellemzőjük. A legfontosabb az, hogy sikerélményekhez segítsék hozzá a tanulóikat – mondja Erzsébet –, és az is fontos elvük, hogy mindenkit egyéni képességeihez mérten értékelnek. Tehát ha például valakinek nem megy az osztás, de jó terület- vagy térfogatszámításban, náluk lehet hármas-négyes: minden igyekezetet sokra értékelnek. A titok: sokféleképpen kell motiválni a gyerekeket. Például sporttal. Elhivatott testnevelő tanáruknak, Szünstein Mónikának köszönhetően tagjai a speciális olimpiai szövetségnek, egészen magas szinten sportolnak. Fociban és úszásban kivételesen jók, sportolóikat nemrég a pápa is fogadta.
A Szeretetnapot a Győri Audi ETO KC is támogatta. A kézilabda-egyesület jóvoltából egy mezre lehetett licitálni, amelyet a  csapat összes játékosa aláírt.
Fotó: Ács Tamás
Kiss Péter/Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Maga Krisztus is térdre borult és sírva imádkozott virágvasárnapján Jeruzsálem falai előtt. Neki sem voltak olyan bombabiztos eszközei, hogy mindenki bekap egy pirulát, és másnaptól térden állva pergeti a rózsafüzért reggeltől estig, hiszen így már nem emberek lennénk, hanem zombik – és Isten ezt nem akarja.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. január 22. kedd, Vince és Artúr napja van. Holnap Zelma és Rajmund napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Isten nagy szeretettel megformálta... 2/3


Azonban az ember nem Neki, hanem a kísértőnek, a gonosz léleknek hitt, akit a kígyó jelképez, aki agyafúrt módon elültette a kételkedést az ember szívében, aki nem bízott többé Isten jóságában, szeretetében, ezért nem engedelmeskedett, a lét törvényeit nem tartotta tiszteletben. Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube