2015. július 18. – Szombat
"Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,"
A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,"
A mai ítélkező, kegyetlen világban, hol az irgalmasság korrupcióvá aljasult csodálatosak csengenek ezek az égből jött tiszta sorok! Elmélkedjük át és döntsünk: Mától fogva nem vitatkozunk, nem perlekedünk, nem gyűlölködünk!! Mert mi nem a sötétség ellen küzdünk, hanem alázattal fényt hozunk a félhomályba, hogy tisztábban lássanak az emberek és jó döntéseket hozzanak! Keressük, és lássuk meg egymásban a pislákoló jóságot, tisztaságot, bölcsességet és azt óvjuk, hogy ki ne aludjon, tudatosan tápláljuk, hogy fellobbanjon, meleget adjon az éjszakában!
Bízzunk mesterünkben! Járható ez az út, a gyermekeinket tudatosan én is ezen az úton vezetem, és ők, ragyogó tiszta örömmel haladnak Krisztus útján! A kedves, szorgalmas, hosszú évek óta Déván nevelkedő Zita lányunk nem lázad, amiért a hosszú nyári vakációban nem jönnek érte a szülök, sorsát elfogadva táncol kedves társával, akinek az arca szintén ragyog, az egyszerű gyermekvédelmi központ falai között! Két tiszta, boldog gyermek táncol egy árvaház udvarán, 2015 nyarán! Mennyi okuk lenne a duzzogásra, fanyalgásra, szüleik, e világ elleni lázadásra, de nem teszik, s így felragyog bennük a tiszta gyermeki boldogság!! Nem erre vágyunk mindannyian? Nem ez tenné jobbá a világunkat? Járható ez az út, megtapasztaltam, hisz hosszú évek óta, a sok sok sebbel hozzánk érkező gyermek ezen az úton járva, táncolva nő nagyra, bontakozott ki békességesen!
Mennyivel másabb lenne az életünk, a világunk, ha nem perlekednénk, vitatkozva ha nem harcolnánk a rosszal, ha mi is elfogadnánk Krisztus szelíd útját élethivatásunkként! Lelkünk mélyén érezzük, hogy szép is, járható is ez az egyszerű, békés út, ne tétovázzunk, döntsünk és már ma lépjünk rá a boldogságra vezető útra!! Gyere jöjj, szeretnék vándorlásodban társad lenni, Csaba t.
------------------------------------
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21
