„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Tudom, hogy a mozgó , úton lévő embert érhetik balesetek . Akarata ellenére is fájdalmat okozhat környezetének, és ő is megsebesülhet , de ne félj , nem készült porcelánból ,és Isten nem szisszen fel minden apró tévedés , botlás láttán. Ő azt szeretné. hogy a ránk bízott talentumokat kamatoztassuk, ötvenszeres, százszoros termést hozzunk, és ne ássuk el félve a ránk bízott kincseket. Isten nagyon jól tudja , hogy e gyengeségeink, gyarlóságaink, korlátaink, újból meg újból lehúznak minket. Ő maga is elesett a keresztúton, de felállt!