Ausztráliában most kelek fel... Kárpát-medencében, te most fekszel le... itt tavasz van, nálad ősz, és ugyanazon a földgolyón vagyunk! 30 órányi út, és meglátod, a kert mellett mint gaz nőni azt a virágot, mit te otthon cserépben a nappalid legszebb sarkában nevelsz! Nézed csendben a virágot és beléd nyilall a felismerés: milyen kicsi ez a földgolyó! Kicsi és törékeny, ezért járjunk rajta sokkal óvatosabban!
Szeretettel,
Csaba t.
Hálatelt szívvel mondhatom, hogy szerencsésen, épen egészségesen megérkeztünk a gyönyörű tavaszban, Ausztráliába!! Itt a még a nagy fák is szépen virágoznak, a muskátli olyan nagy mint felénk az orgonabokor....
Imádságos szeretettel gondolok drága szeretteimre,
Csaba t.
Csaba testvér Singapore-ban várunk az utolsó csatlakozáshoz....
dr k.e.
Mi, emberek, hamar bedobjuk a törölközőt, összeveszünk, hátat fordítunk egymásnak, elválunk, lehúzzuk a rolót. Isten nem így tesz, kitart a szeretet útján egészen a kereszthalálig. Ez példa számunkra is, hogy ne adjuk fel olyan könnyen a küzdelmeinket egymásért.
Csaba testvér
Jézus tudatosan arra kér, hogy fogadjuk el egymást, bízzunk egymásban, merjünk egy asztalhoz ülni akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, ha látjuk egymás gyengéit, hibáit, hiszen csak akkor tudjuk a fogyatékosságokat legyőzni, ha a közösségben kitartunk a szeretetben.
Csaba testvér
Elmélkedjük át Ferenc pápának a temetőben elhangzott gondolatait:
"mindaz, amit a világ hajszol, s amivel kérkedik - a dicsőség, a hatalom, a megannyi külsőség - múlandó, nem hagy nyomot maga után.
Ehelyett meg kell tisztítani és meg kell óvni a szívet, az ember bensőjét, ami oly drága Isten szemében"
Az életből nem az marad meg, hogy mennyit gyűjtöttünk magunknak, hanem az, hogy mennyit adtunk másoknak."
Millió könny, millió sóhaj,
millió virágszál ugyanúgy, mint tavaly
és jövőre és azután
az idők végezetéig talán.
Gyertyát gyújtunk, milliót,
felidézünk minden jót,
átjár bennünket a szeretet,
érezzük a rég elmúlott képeket,
s a gyertya fénye csendesen lobog,
megvilágítja mennyország kapuját,
fénye elszáll az éteren át.
Itt vannak velünk nap mint nap,
érezzük, mikor a szél cirógat,
Itt vannak a sóhajok,
szívből feltörő tegnapok,
Életünk része szeretteink elvesztése.
Mégis a szív hálásan dobog, s az a pár könnycsepp
ott a krizantém virágra szívünk virága.
S jöhet eső, jöhet szél, akár fújhat is cudarul,
a gyertya lángja akkor is ég makacsul,
mert nem felejtünk, csak kegyelettel emlékezünk!
Hát égjenek a gyertyák, világítsák az utat a mennyországon át,
s talán egy távoli csillag fényében utat mutat a hála és a szeretet,
hogy érezhessétek újra, hogy sosem felejtünk titeket!
