Napi evangélium
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Mt 5,17
Az első parancsolat: Uradat Istenedet imádd!
Jézus Krisztus ezt a parancsot szeretné velünk megértetni, megszerettetni, hogy tökéletesen meg tudjuk élni. Csodálom ahogy Jézus Krisztus szereti, tiszteli a mennyei Atyát: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem." Jó látni, ahogy 12 évesen már ott van a jeruzsálemi templomban, és az őt három napig kereső szüleinek csodálkozva mondja: "Hát nem tudtátok, hogy Atyám házában vagyok?" Egész életét a szentháromsági isteni személyekkel való szoros, szeretetteljes együttműködés jellemzi. Utolsó leheletével is me Mt 5,17-19nnyei Atyját szólítja meg: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." Jézus Krisztus sok-sok mindenben a mi példaképünk, iránytűnk, mesterünk. Ő az Istenszeretetben is legyen a mi példaképünk, tanuljuk meg tőle beteljesíteni a parancsokat, tanuljuk meg tőle szeretni, imádni a Mindenhatót.
Sok szeretettel,
Csaba t.
Kép:A Szent Ferenc Alapítvány munkatársai együtt Imádják együtt az Istent, Szencsedben.
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19
Nemrég beszéltem egy férfival ki cukorbeteg, és az orvosok le akarták vágni a lábát! Nagyon sokat vacillált, végül sírva egyezett bele, hogy combközéptől amputálják a lábát, mivel e műtét nélkül heteken belül meghalt volna! Tanúja voltam ennek az embernek a vergődésének! Nem akart lemondani a fájó, beteg, használhatatlan lábáról, és én mélységesen megértettem az ő vívódását! Úgy gondolom, hogy mi magunk is valahogy ennyire kellene egymáshoz ragaszkodnunk, hisz összetartozunk, egyek vagyunk! Egy - egy rosszcsont gyermeket olyan könnyű lenne "amputálni" hisz fájdalmat okoz, szégyent hoz a fejünkre, nem érdemli meg a törődést, a munkát! Könnyű megsértődni, összeveszni, elfordulni a másiktól, de Mesterünktől nem ezt tanuljuk!!
Egy gyerek nevelését kétféleképpen lehet feladni, az egyik az ha kirakjuk az életünkből, ha ellökjük magunktól, ha össze veszünk vele, és nem bocsájtunk meg, ez hála az Istennek nálunk nagyon ritka, ezért erről nem is fogok itt beszélni! Ellenben a másik típusú "összeveszés", a társunkról való lemondás, az elengedés sajnos nagyon gyakori a világunkban, és félő ha nem ügyelünk, akkor a házainkba is mint a vírus felütheti a fejét!
A gyereknevelés gondokkal jár, sokat kellene magyarázni, beszélni a gyermekkel, mi meg rohanunk, nincs erőnk, türelmünk újból és újból elmagyarázni a gyermekünknek egyik, másik döntés következményét, értelmét, és ezért inkább adunk neki pénzt, nézze a telefonját és csináljon azt amit akar! Feladjuk a pedagógiai elveinket, elképzeléseinket, elengedjük a kormányt és hagyjuk sodródni a gyereket szabadon! Egyszóval, odadobjuk a kiskorút a saját kontrolálatlan vágyainak, ösztöneinek, s hagyjuk, hogy éljen a maga kénye-kedve szerint!
Sokat járok, kelek, sok otthonba megfordulok és azt látom, hogy sokfelé nem lehet egy teát nyugodtan meginni, csendben elbeszélgetni, mert a család kedvence, a kutya, a macska ver le mindent, muszáj vele foglalkozni, törődni! Természetesen látom, hogy itt nem az ember dönt, határoz, hanem a háziállat pillanatnyi hangulata, vágya határozza meg a következő percek eseményeit! Sajnos az ilyen családban, ha egyáltalán van gyermek, az is azt csinál amit éppen akar, nincsenek célok, tervek, csak vibrálás, matatás, terméketlen napok, hetek peregnek össze vissza!
Arra kérem a kedves anyákat, apákat, a nagyböjt csendjében üljenek le, teremtsenek szívükben békét, nyugalmat és vegyék számba szülői feladatukat, mert előbb utóbb ezt számon kérik rajtuk! Fogjunk neki és ha kell bűnbánó szívvel dolgozzuk ki azt a pedagógiai tervet, mely alapján gyermekünk a szellemi, fizikai, lelki élete ki tud bontakozni! Hogy mi lesz a gyermekedből, az nagy százalékban tőletek függ! A szülő templomot épít, katedrálist, és nem tyúkpajtát, a gyermeke jövője az ő kezében van! Ahogy az édesanya méhében hordja gyermekét, ugyanúgy bármi is történik a családban, a gyermeket szeretetünk tiszta méhében kell tovább hordanunk, ahol ő növekedhet, ügyesedhet, kibontakoztathatja az Isten által belé ültetett drága talentumokat, jó tulajdonságokat!
Elfáradtál, értelmetlennek látod egyik, másik igazságot újból elővenni! Mosolyogva elengedheted, ellökheted magadtól a gyermeket, de ez még ha kedves is vagy vele, ha meg is adsz neki mindent ugyanazt jelenti, mintha kitetted volna a házadból, hisz szabadon sodródik a te jelenlétedben! Szeretettel azt mondom, hogy hetvenszer hétszer kezd el újból a munkádat, légy apa, légy édesanya, légy nagyszülő és szelíd jósággal indulj neki az Istentől kapott szép feladatodnak!! A Szentlélektől kérj bölcsességet, erős lelkűséget, de ne nézz gyermekedre úgy, mint egy idegenre, aki azt csinálhat a házadban amit csak ő akar, ne engedd el se dühös kiabálással, se jóságos beletörődéssel a kormánykereket, ha nem akarod gyermeked összetört testét, lelkét látni!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35
Székelyhídon egy szentmisét tartottam a kollégákkal a fagyos templomban. Olyan jó hallani a mai szentírási történeteket: A leprás Naámán nem adja fel, gyógyulást keres és talál! Lám, Jézusnak sem megy minden a tervek szerint! Saját szülőföldjén egy őszinte beszélgetés után "kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák." Lk 4, 28
A fal, a kudarc ott van előttünk, megakasztja utunkat, földre kényszerít! Jó látni, hogy a mester nem áll meg, "ő áthaladt közöttük, és eltávozott." Lk 4, 30. Hogy minden miért ilyen komplikált, nehéz? Jézus itt nem foglalkozik a miértekkel, egyszerűen továbbmegy! Megy és végzi a dolgát, mintha semmi nem történt volna!
A kudarcoktól mennyire szoktunk megtorpanni!? Elveszik a kedvemet, reményemet, bizalmamat a munkámtól, terveimtől? Képes vagyok felállni, újrakezdeni?! Egyszer használatos ócska papírpohár vagyok? Hány életem, hány fejem van?
Nem adom fel! A nagyböjt az újrakezdésről szól! Kérjük az ószövetségi Naámán közbenjárásával Jézus Krisztustól az erőt, a bátorságot az újrakezdéshez, a talpra álláshoz, a feladataink sikeres teljesítéséhez!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Szentsimoni leányok a hidegben is mosolyogva mennek a templomba!
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30
„Emészt a házadért való buzgóság.” Jn 2, 13
Sok halvérű keresztény van! Ne másnak essek neki, hanem elsősorban a Szentlélek templomát, saját testemet kellene megtisztítanom! Ha Jézus ma betérne a szívembe, mit találna ott? Hibák, vétkek, bűnök laknak a bennem? Vajon én merek, tudok bűnbánattal akaratomból ostort fonni és megtisztítani szívemet, lelkemet?
Másodsorban a saját családom háza előtt kellene sepregessek! Drága szeretteim békében, szeretetben élnek, vajon valóban egyetlen életüket valamilyen rossz szokás, bűnös mulasztás, kapcsolat nem szennyezi-e be? Ne éljek együtt a gonosszal! Ne legyen természetes, ha akár az én, akár a családom életébe fészket rak a bűn! Takarítsam ki szentélyemet és díszítsem fel szép erényekkel!
Természetesen népem templomát is szeretném megtisztítani! Most a választás előtt, a széthúzás bűnét seperném ki mindenekelőtt!!! A hatalomvágyat, a kapzsiságból fakadó megosztottságot űzném ki népem életéből, azt a pártoskodást, mely nem az értékek melletti kiállásról szól, hanem csak arról, hogy valaki uralkodni akar még akkor is, ha bebizonyította, hogy nem alkalmas rá! Nem az embert kell kiűzni, hanem a megosztottság szellemét az emberből!!! Ne a mások által összerakott legót rúgjam fel, hanem a magam színét, rendező elvét, ötletét vigyem a közösbe, hogy általam több, szebb, értékesebb legyen a világ, a Kárpát-medencei nagy család!
Az árulás szellemét seperném ki népem templomából, azt, hogy egyesek nem meggyőződésből, hanem hatalomvágyból, pillanatnyi anyagi érdekük miatt állnak egy - egy ügy mögé! Tavasszal voltam Ninive határában, akkor még folyt a kétmilliós nagyváros ostroma! Szemem előtt van még most is a füst, mely a csodálatosan kék keleti eget feketére festette az égő nagyváros megannyi pontján! 2015. nyarán megjelent 1500 hőbörgő fiatal, elkezdtek a városban fekete ruhában, fehér Toyota jeepeken száguldozni. Ki adta az autókat, a fegyvert a kezükbe nem tudni, de órák alatt több százezer fiatal az utcákra vonult, a hatalmon lévő réteg elmenekült, és elkezdődött a dinom - dánom, a dicső harcosok kifosztották a házakat, az üzleteket, s megszületett az iszlám állam! Mi lett belőle? A forradalom felfalta a fiait! Láttam a tömegsírokat, ott vannak a felszabadított városok, falvak határában, parkjaiban, focipályáin, ahol e széthúzás áldozatai elvannak kaparva! Egy meggondolatlan politikai kaland az egész várost, az országot visszalökte a középkorba!
Imádkozom, hogy a népem bölcs legyen, és olyan politikai hatalmat támogasson, melyik épít, békét, egységet ad, mely megvédi állampolgáraival együtt az értékeket, és a határokat!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
És amíg (Jézus) a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Ezek az evangélium igéi.
Jn 2,13-25
"Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" Lk 15,1 - mondták Jézusról a farizeusok!
Félelmetes ez a farizeusi magatartás! Sajnos sokszor hallottam, hogy miért is állok ezzel - azzal az emberrel szóba, mert az úgy is menthetetlen, vagy amúgy sem érdemli meg a figyelmet, a törődést, egy következő esélyt! Nagyon fontos lenne ha megértenénk, hogy a szeretetünk, a törődésünk az nem jutalom, nem egy díj a bajnokok számára, hanem orvosság! A szeretetet nem csak annak kell adni aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá! A szántóvető ember bölcsen azt a földet trágyázza amelyik nem terem, verejtékes munkával értéket ás a földjébe, s bizik abban, hogy erőfeszítése, munkája meghozza a gyümölcsöt!
Jézus szeretete, jósága még a keresztre feszített latort is megmenti a saját szavai szerint is jól megérdemelt kárhozattól! Ezért Mesterünk példájára, ott ahol gondok, bajok vannak a családban, a gyermekeink életében, oda bizalommal a szeretet, a jóság, az irgalom csodagyógyszerével szirénázva száguldjunk, s mentsük az életeket!
Szeretettel,
Csaba t.
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt, A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: »Mi történt?« »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.«
Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”
Lk 15,1-3.11-32
"A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!"
Jézusnak ezek a szavai számomra különösen sokat jelentenek. Vigasztaló tudni, hogy bármennyire kicsi és értéktelen is vagy, Jézus számára te egyetlen és értékes vagy, s az Ő kezében pótolhatatlan feladatot tölthetsz be. Miről is beszél Jézus? Aki az ókor hatalmas bolthajtásait látta, az tudja, hogy a bordák kövei mennyire pontosan kell egymáshoz igazodjanak, ott egy kisebb aránytalan kő nem kerülhet bele a boltívbe. A boltíveket záró kő ellenben helyzetétől adódóan nem kell szabályos hasáb legyen, ezért azt az építők általában egy kisebb, másra nem alkalmas kőből faragták ki.
Az elmúlt évek során sok olyan gyermek és felnőtt került a házunkba, akiről mindenki lemondott, aki csak "probléma volt". Az évek elteltek és most örömmel írhatom le, hogy ezekből a problémás gyerekekből, felnőttekből társadalmunknak értékes tagjai lettek. Becsületes munkából élő adófizető állampolgárok, és többen közülük az őket befogadó közösségekben Krisztus címerét hordozó fontos zárókövekké váltak.
Jó tudni, hogy sem a múltunk, sem a genetikai örökségünk vagy akár a szüleink rossz példája nem predestinál, nem kárhoztat értéktelen, céltalan életre. Csak akkor leszel elvetett kő, ha te elveted magadat.
Tudnod kell, hogy te Isten remekműve vagy, csoda, nagy a te árad, hisz érted Isten odaadta egyszülött fiát, Jézus Krisztust! Nagyböjt csendjében mennyei Atyánk szemedbe néz és határozott bizalommal mondja: " Fiam vagy, ma szültelek!" Majd csendesen megfogja a kezedet és újból megszólal: elteltek a szomorúság napjai, itt az idő az újratervezéshez, munkára fel!
Elmélkedésünk végére még felteszek egyetlen kérdést: Ha Isten bízik benned, miért ne bíznál te is magadban?
Szeretettel:
Csaba t.
Kép: Cenacolo közösség kápolnája, melyet a megtért kábítószeresek építettek, Medjugorjeban!
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”
Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!«
Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
Előbb utóbb mindennek vége van, nem csak a dúsgazdagok, de a Lázár élete is véges! Ezen a szép havas napon gondoljunk arra, hogy nem csak az életnek, hanem a frissen hullott hónak is vége lesz, hisz itt a március! Ezért ma egy hosszabb elmélkedés helyett arra bíztatok mindenkit, hogy fogja a gyermekét, az unokáját és menjen el szánkózni! Ma még megteheted, használd ki a hó adta, szánkózás szempontjából a mostani kegyelmi időt!! Kedvcsinálásként küldök egy pár képet!!
Apák, anyák, nagyszülők, gyermekeitekkel irány a behavazott dombra, s majd ott a szánkó felett, a szánkó alatt elmélkedjünk az élet forgatagos csalafintaságán, mély igazságairól!
Szeretettel,
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Ki a nagyobb, fontosabb közülünk?!
A nagyravágyás, a féltékenység egyik súlyos rákfenéje közösségeinknek! Egyik gyermekvédelmi házunkban iskolából hazamenő gyerekek nagy - nagy szeretettel szaladtak a kedves, új, fiatal nevelőnőhöz, és majd később mentek ugyanolyan nagy szeretettel a házvezetőhöz. A puszik csattantak, de én láttam, hogy a féltékenység ördöge testet öltött a házban! Nemsokára olyan feszültségek jelentkeztek a munkatársak között, amiket nem tudtam megoldani! Mi van a mélyben, egy - egy döntésnek mi a gyökere nehéz megmondani, de az biztos, hogy a hatalomvágy s ennek bármilyen csorbulása nagyon sok emberben féltékenységet, gyilkos dühöt szül. Jézus ebből a ragacsos labirintusból tudja a kivezető utat:
"Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
A mai világban sokan azzal akarnak naggyá lenni, ha bebizonyítják, hogy a körülötte élő emberek mind törpék, szerencsétlenek, félkegyelműek! Sajnos meg is teszünk sokszor mindent, hogy valóban a munkatársaink ilyenekké is váljanak, ilyeneknek is látszódjanak, mert azt hisszük, hogy mi ilyenkor válunk pótolhatatlan óriásokká, nagyszerű emberekké! Pedig egyáltalán nem így van, a jézusi logika szerint akkor leszek értékes, felnőtt keresztény, szent, ha a környezetemben élők is szentté válnak, ha felnőnek mellettem oda, hogy szépen önállóan, eredményesen dolgozzanak, az ő nagyságuk képes engem is naggyá tenni, megszentelni!
Ezért tudatosan akarjunk kisebb testvérek lenni, és leljük örömünket abban, hogy egymást magasba emeljük! Mint minden jó csapatban, mi is egymást segítsük gólt rúgni, pontot szerezni! Tudnom kell, hogy gyermekeink vagy a csapatban dolgozó kollégáim eredménye a mi eredményünk! Az ők jó tetteik, elért sikereik, mind - mind engem, mint családfőt emelnek magasba, tesznek boldog apává, Krisztus hiteles szolgájává!
Mi a szolgáló szeretetre kaptunk meghívást, ez legyen a mi élet célunk!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”
Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
