Az igazi szabadság - a lélek szabadsága

Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Marcius-15-i-unnepseg-szaszvaroson/viewsize/2010-03-15-024.jpg
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/zoom/Marcius-15-i-unnepseg-szaszvaroson/viewsize/2010-03-15-024.jpg

ImageGróf Kun Kocsárd emlékét idézték ma a szászvárosi református templomban, a március 15-hez kapcsolódó idei Hunyad megyei megemlékezések nyitórendezvényén.

 

 

 

 

Sipos Szabolcs, református lelkész prédikációjában hangsúlyozta: az igazi szabadság – a lélek szabadsága. Kun Kocsárd pedig hét évig tartó raboskodása ellenére igazi szabad ember volt. Hiszen a Hunyad megye Széchenyi-jeként emlegetett forradalmi főispán nem ismerte a lelket gúzsba kötő megalkuvást. Nem szédítette meg őt sem rang, sem hatalom. Munkájával, vagyonával egyedül a közt kívánta szolgálni, különösképpen a már akkor szórványsorsban élő Hunyad megyei magyarságot. Főgondnoka, mecénása a híres szászvárosi Kun kollégiumnak, alapítója az Erdélyi Közművelődési Egyesületnek, bőkezű patrónusa az erdélyi egyházkerületeknek, kiemelt figyelmet fordítva a kihalófélben lévő gyülekezetekre. És bátorszavú politikus, aki elvei mellett kitartva vállalja a politikai életből való visszavonulást is, a halálra-ítélést, a hétévnyi fogságot. Sőt! Raboskodása idején is úrasztali edényeket farag a megtizedelt algyógyi gyülekezet számára – elevenítette fel a 115 éve elhunyt gróf Kun Kocsárd emlékét Fülöp Júlia, szászvárosi EMKE elnök, aki évek óta kitartó munkával igyekszik helyi szinten is ápolni az erdélyi közművelődés kiemelkedő személyiségének szellemi örökségét. Mint mondta, azonban az utókor még jócskán adós gróf Kun Kocsárdnak. Hiszen szászvárosi lakóházára mai napig sem került vissza az EMKE által hajdanában elhelyezett emléktábla, melynek Trianont követően nyoma veszett. És bozót fedi algyógyi sziklasírját is, melyet szabad lelkével maga választott örök nyugvóhelyül.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő Hunyad megyei személyiségére emlékezve, a szászvárosi Szent Erzsébet gyermekotthon elemista kisdiákjai, Menyhárt Ernő, intézményvezető irányításával, verssekkel, Kossuth nótákkal idézték a korabeli eseményeket is, majd Szamosközi Tóth Sándor verseiben elevenedett meg újra a költő által, éterben szálló sashoz, világító fáklyához hasonlított gróf Kun Kocsárd szelleme.
Ápolni az örökséget
A lélekmelengető műsort követően, a meghívottak sorából elsőként Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség gazdasági attaséja tolmácsolta Bajnai Gordon magyar miniszterelnök köszöntő szavait. Majd Winkler Gyula, EP képviselő szólt a maroknyi gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a nemzeti örökséget ápolni kell, és tovább adni a felcseperedő nemzedéknek. – Ebben a munkában pedig a templom és iskola mellett kulcsfontosságú szerep jut a politikai képviseletnek is. Hiszen ez utóbbi tud gyakorlati eszközöket biztosítani az örökség ápolásához, továbbadásához – fogalmazott Winkler Gyula, a kitartó munka eredményeként említve azt, hogy több mint 160 évvel Kun Kocsárd főispánsága után ismét magyar prefektusa van Hunyad megyének.
Az örökség ápolásához kötődően szólalt fel az ünnepségen részt vevő Iosif Blaga, volt szászvárosi polgármester, demokratapárti parlamenti képviselő, aki hangsúlyozta: most az ideje az említett politikai eszközök bevetésének, ahhoz, hogy közös erővel valóban ápolják a történelmi örökséget, azaz anyagi forrást biztosítsanak a szászvárosi református és evangélikus templomok restaurálására. Az ügy felkarolását a nemrégiben beomlott várfal még aktuálisabbá teszi – hangsúlyozta Munteanu Alexandru polgármester is, aki szintén jelen volt az ünnepségen és köszöntőjében nagyra értékelte a helyi magyar és német közösségek közművelődést szolgáló tevékenységét.
Koszorúzás és történelmi kávéház
A szászvárosi rendezvénnyel párhuzamosan a dévai református templomban is emlékünnepélyt tartottak. Lovász János lelkipásztor ünnepi igehirdetését követően a Téglás Gábor Iskolaközpont harmadikos kisdiákjai, Csatlós Zsófia tanítónő és Lengyel Izabella tanárnő vezetésével, verssel, dallal elevenítették fel a magyar forradalom és szabadságharc eszméit. Deák Piroska magyar szakos tanárnő pedig Szendrey Júliára emlékezett, majd mindannyian kivonultak a dévai református temetőbe, ahol megkoszorúzták a szabadság hőseinek emlékére állított obeliszket.
Vajdahunyadon a Magyar ház biztosított teret a mai, rendhagyó emlékezésnek. – Történelmi kávéházba hívtuk meg idén az érdeklődőket, ahol Csitány Tamás, budapesti történész rendkívül érdekes előadás során ismertette az 1848-49-es eseményeket, különösképpen ezek erdélyi vonatkozását, olyan „titkait” tárva fel a forradalomnak, amelyeket mifelénk eddig homály fedett – számolt be Babos Aranka, helyi RMDSZ elnök, a rendezvény házigazdája. A színes történelmi előadásnak valóban sikerült megmozgatnia a népes hallgatóságot: a kávé melletti kötetlen beszélgetés során számos kérdés vetődött fel a hajdani eseményekkel és ezeknek máig ható következményével kapcsolatban.
A történelmi megemlékezés ma délután Petrozsényban folyatódott, ahol a római katolikus templomkertben avattak székely kaput és kopjafát.  

Gáspár-Barra Réka

nyugatjelen.com