Zetelakán 2007 vége óta működik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott napköziotthon a hátrányos helyzetű gyerekek foglalkoztatására. A gyerekek nevelőjét, Zsombori Erzsébetet kerestem fel, hogy meséljen létükről, tevékenységükről.

- Mit tudhatunk az alapítványról?

- A Dévai Szent Ferenc Alapítvány célja a gyermekek érdekeinek képviselete, valamint szellemi és szociális fejlődésük elősegítése. Az alapítvány segítséget nyújt a hátrányos helyzetű gyermekek ellátásában, beiskoláztatásában, szakmai képzésében is. Fontos, hogy a gyerekek az anyanyelvükön tanulnak és keresztény szellemben nevelkednek.

- Kitől, honnan hallottál erről?

- Az alapítványról már hallottam a tévéből, valamint tudtam, hogy a környékünkön már működnek napköziotthonok, például Máréfalván, Varságon és Oroszhegyen.

- Miért tartottad fontosnak Zetelakán is létrehozni, elindítani a napköziotthont?

- Számos olyan családot ismertem, amely komoly nehézségekkel küszködött, ahol a szülők nem tudtak megfelelő körülményeket biztosítani a gyerekek számára, ezért gondoltam, hogy jó lenne nálunk is egy napköziotthont létrehozni.

- Mikor és hány gyerekkel indult a napköziotthon?

- A csoport 2007. december elején indult tizennégy gyerekkel, majd nagy örömömre a hónap végére már tizenheten lettünk. A gyerekeket a tófalvi otthonunkba fogadtuk be, itt voltunk három évet. A tavaly hála Istennek a zetelaki önkormányzat átadta nekünk a volt gyógyszertár épületét öt évre, jelenleg itt működik a napköziotthon, vagyis itt vannak a délutáni foglalkozások huszonegy gyerekkel, akik 6-14 év közöttiek.

- Milyen gyerekeket fogadtok be, kik járhatnak ide?

- Főként szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket fogadunk be, de indokolt esetben másokat is. Az ilyen típusú napköziotthonok célja oly módon segíteni a gyerekeket, hogy ne szakadjanak ki a megszokott családi környezetből.

- Milyen tevékenységeket folytattok?

- A gyerekek megérkezésük után ebédet kapnak, majd tanulunk, valamint szabadidős tevékenységek, kézműves-foglalkozások és előadások vannak. Minden úgy működik, mint egy átlagcsaládban, tudja minden gyerek, hogy mi a dolga, besegítenek a házimunkába: takarítás, fahordás stb., sőt, vannak konyhatündérek is, akik például finom palacsintát tudnak sütni. Délután 6 órakor a gyerekek hazamennek a családjukhoz.

- Mi történik a vakációk ideje alatt?

- Nálunk a vakáció alatt is vannak programok, kirándulások, táborokban veszünk részt. Ezeknek a célja elsősorban az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, olyan helyekre, rendezvényekre jussanak el, ahová másképpen nem lenne lehetőségük. Másodlagos cél a gyerekek összefogása, összetartása, és az, hogy ez idő alatt új barátokra is szert tegyenek.

- Észlelsz-e változást a gyerekeken?

- Persze, hogy vannak változások, úgy a magatartásukban, viselkedésükben, mint a tanulásban. Közlékenyebbek, hamarabb megnyílnak. A gyerekek között vannak nagyon jó képességűek is, akik a tehetségüket másképpen nem tudták volna kamatoztatni, fejleszteni. Minden kis fejlődésnek örülök…

- Ütköztél-e nehézségekbe?

- Addig volt nehéz, amíg a bizalmukat elnyertem, amíg a gyerekek összeszoktak, amíg megismertük egymást. Nagyon sok problémát, családit és iskolait is megbeszélünk, ezeket a beszélgetéseket igénylik is. Nem azt mondom, hogy nincsenek konfliktusok, de minden megoldható. A Jóisten minden gyereket azért teremtett, mert valamilyen célja van vele.

- Hogyan lehet fenntartani egy ilyen intézményt?

- A napközi működtetése tulajdonképpen adományokból történik, s egy bizonyos összeg Déváról, az alapítvány székhelyéről érkezik.

- Milyen visszhangja van a faluban, érdeklődők, segítők vannak-e?

- A faluban nagyon sokan nem tudták és még most sem tudják, hogy létezünk. De aki tudja, hogy mivel foglalkozunk, az hasznosnak és jónak tartja. Vannak segítőink, bekopognak, érdeklődnek, van, aki csak kíváncsi, más pedig segítségét ajánlja fel. A jó szó, a biztatás is sokat számít.

- Mit gondolt minderről a családod?

- Hogy mit szólt a családom? Hát a férjemet kész tények elé állítottam, neki akkor mondtam el, hogy mit szeretnék, amikor Csaba testvér válaszolt a levelemre és jóváhagyta a napközi indítását. Nem ellenezte, a mai napig is támogat, segít a munkámban, nagyon sokat köszönhetek neki. Volt olyan alkalom, ha ő nincs mellettem, feladtam volna, de ő biztatott, hogy megoldódnak a problémák, és hála Istennek igaza volt. A gyerekeink az induláskor még kicsik voltak, de mára az alapítvány a második otthonuk lett.

Miklós Zsuzsánna