Bővebben: 2019. május 4. – Szombat„Én vagyok, ne féljetek!”  A szeretet mozgatja a világot, a félelem engem is de mindannyiunkat lebénít, gondolkodásunkban, mozgásunkban, az élet minden területén megfolyt, gátol a növekedésben, a kibontakozásban! A szeretet Isten ereje, megtermékenyíti, fénnyel, ragyogással tölti be az életünket! A félelem a gonosz lélek támadása, gyilkos jelenléte... Ha szeretek, abból élet fakad körülöttem, virágba borulnak az emberek, mint a tavaszi napfényben a fák, ha félelmet árasztva élem életemet, akkor sötétség, halál jár a nyomomba, akárcsak az alattomos tavaszi fagyban, megszűnik az élet......
álljunk meg és csodálattal nézzünk Mesterünkre, ki a sötét éjszakában, a háborgó tengeren hánykolódó apostolait felkeresi és szeretettel bátorítja:  „Én vagyok, ne féljetek!”  Jézus nem csak vigasztal, bátorít, hanem ugyanakkor, erős kézzel a bárkát a barátaival  célba is juttatja. 
A hétvégi csendben vegyem számba ismerőseimet, barátaimat! Nézzem meg vajon hányan fordulnak el tőlem félve, rettegve, vannak olyan emberek akik puszta létemet, szavaimat, kijelentéseimet fenyegetésként élik meg!? Természetesen azt is számba kellene vegyem, hogy tudok-e, akarok-e erőt, bátorságot, reményt adni a körülöttem élő testvéreimnek?! Mindazok akik akár a saját hibájukból, akár mások hibájából bajba kerülnek, viharba sodródnak, a lelki, szellemi, anyagi, fizikai pusztulás szélén hánykolódnak, számíthatnak-e rám? A körülöttem élő emberek vigasztaló, bátorító segítségemet merik-e kérni, szokták-e megtapasztalni, hálatelt szívvel mikor öleltek át engemet?
Isten képére, hasonlatosságára születtem, milyen jó lenne, ha Jézus Krisztusnak ez az áldott szép vonása, a vigasztaló, bátorító, lelkesítő ereje felragyogna az én arcomon is!
Szeretettel,
Csaba t.  
Kép: Kedves dévai nevelők, az árvák vigasztalói, a bajba kerülő gyermekeink lelkesítői.
Evangélium
A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.  
Jn 6,16-21
Bővebben: 2019 május 2. – Csütörtök"Aki a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél........ Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti...." Jn 3,31
Te miről beszélsz férjeddel, feleségeddel, barátaiddal?? Miért hinné el a gyereked neked, hogy jó tanulni, olvasni, ha téged soha nem lát olvasni, egy - egy izgalmas témát tanulmányozni, barátaiddal megvitatni, körbejárni!? Szobádba, ágyad mellett van egy két nyitott könyv? Könyvtárba, múzeumokba, képtárba, tudományos fórumokra jársz, elviszed gyermekedet!? Mikor iskolából hazajön, mit lát a gyerek, ha rád néz, milyen foglalkozással töltöd a vasárnapot, az ünnepnapot? Szabadságra, utazásra viszel magaddal olvasnivalót, legalább egy könyvet?? Irodalmi, tudományos kérdésekről, nem rég olvasott számodra érdekes lelki gondolatokról beszélsz férjeddel, feleségeddel gyermeked előtt, vagy csak a pénz, anyagi javak, pillanatnyi problémák vitás megoldásaiban totyogsz pároddal??
Kezdjük magunkon a gyermekünk nevelését, mindazt mit nem látunk szívesen a gyermekünkben azt szépen csendben irtsuk ki magunkból, és azokat az értékeket, erényeket, melyeket hiányolunk gyermekeinkből,  ültessük főhelyre életünkbe és gyorsan kezdjük el gyakorolni!! 
Ha valóban érték számomra a tudás, a tanulás, a kíváncsi rácsodálkozás a világ szépségeire, titkaira, igazságaira, akkor egészen biztos, hogy gyermekem is ki fogja nyújtani kezét, ezen értékek felé!! De ha mindez engem nem érdekel, akkor ne csodálkozzak, hogy gyermekem iskolában nem teljesít, bukdácsol, és az én poros, földies dolgaim után vágyódik, arról beszél!! Kicsi kutya a nagytól tanul!! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Gyermekeink előadás előtt a könyvtárban
Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.” 
Jn 3,31-36
Bővebben: 2019. május 1. – Szerda, Szent József, a munkásSzent József életem példaképe, hisz ő Isten akaratából lett a gyermek Jézus nevelőapja. Huszonöt évvel ezelőtt én is és az eltelt évek alatt több férfitársam is, a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában Szent József példájára, a gondviselő Isten akaratából nevelőapák lettünk! 
Dodó bácsi közel tíz évvel ezelőtt érkezett Dévára. Ő külföldön dolgozott, a felesége három gyermekkel itthon Erdélyben élt míg el nem hagyta családját! A munkásember egyik napról a másikra egyedül maradt kiskorú fiú gyermekeivel. Segítségért hozzánk fordult! Sajnáltam a széteső családot, így mikor láttam, hogy milyen ügyes, talpraesett ember és mennyire szereti a gyermekeket, akkor kezdtem bíztatni, hogy maradjon és nevelje ő maga a fiait a többi gyerekkel együtt! Az alapítvány felkínált neki egy külön lakást, melybe a saját fiain kívül elhelyeztünk 6-7 fiúgyermeket és így Dodó bácsi munkakönyves nevelő lett és elkezdte férfiként, önállóan úgy ahogyan a többi nevelő. Az évek gyorsan teltek, a fiú család szépen kibontakozott, a fiúk legényekké cseperedtek! Ma már a szemnek is szép látvány mikor Dodó bácsi elindul a legényekkel a városba, vagy a templomba szépen felöltözve! A legnagyobb fiú, szemében tiszta, ragyogó bizalommal az idén érettségizik, rendőr szeretne lenni! Szerintem nem csak a nagy fiú, de szépen sorba e fiú család minden tagja el fogja érni azt a célt mit maguk elé tűztek Istenben bízó lélekkel! Jó látni, hogy ügyes, becsületes embereket nevel Dodó bácsi a jó Isten dicsőségére, az egész társadalom örömére!
Istennek hála a Szent Ferenc Alapítvány házaiban több ilyen Szent József lelkületű férfi is dolgozik! E szép napon arra kérlek, hogy imádkozzunk értük és mindazokért a férfiakért, kik nem a test és a vér kívánságából lettek édesapák, hanem a szívükben lévő jóság és szeretet ösztönzésére, Isten akaratából fogták meg a bajban lévő gyermekek kezét! Imádkozzunk azokért a férfiakért, akik csendben, sokszor névtelenségben, a maguk názáreti kis otthonukba, nevelőapaként gondoskodó jósággal befogadják a fészekből kiesett gyermekeket!
Szeretettel,
Csaba t. 
Kép: Dodó bácsi, Nitu Dorin, fiaival a dévai első években.
Evangélium
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.  
Mt 13,54-58
Bővebben: 2019. április 30. – Kedd„Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!  A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Jn 3,7
Tegnap, egy ismerősöm régi gyermekkori barátja felől érdeklődött aki nálunk dolgozik, gyermekeket nevel. Beszélgetésünk során azt mondta, hogy azt, hogy az ember a Marsra lép az ő életében, azt hamarább elhitte volna, mind azt, hogy az ő gyermekkori barátja így meg fog változni! 
Isten kezében vagyunk, ha megnyitjuk szívünket, Isten oda belép és türelmes jósággal mindent átrendez. Na ez az újjászületés, amiről Jézus beszél! Az Istenre találás egy dinamikus, végtelen szabadság melyben te bizalommal hagyod, hogy Teremtőd átöleljen és vezessen, mint férfi a nőt a táncban. Isten nem ural, nem rángat, de erős kézzel, határozottan vezet, örömtánc lesz az életed, egy csoda, melyért érdemes mindennap felkelni, minden percet megélni, egy életet leélni!
Imádkozom, hogy légy elég bátor a te életed kulcsát a lábtörlő alá tenni, Teremtőd megtalálja és egészen biztos, hogy gyöngéd szeretettel rád nyitja szíved ajtaját!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Szent Klára átadja életét Istennek, Nagyszalontai gyerekeink előadása
Evangélium
Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”  
Jn 3,7-15
Bővebben: 2019. április 29. – Hétfő"ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”
Mit jelent az Újjászületés?! Sok mindent lehetne írni, de én ezen a héten, a Gyermek Jézus kilenced ötödik hetén az Engedelmességről szeretnék elmélkedni!! A gyermek Jézus engedelmes, figyel szüleire, környezetére.... A 12 éves Jézus ott marad három napig Jeruzsálemben, hallgatja a szertartásokat, beszélget a papokkal, kérdéseket tesz fel.... de mikor szülei megfogják a kezét, akkor hazamegy - ENGEDELMESKEDIK - Igen döbbenjek rá a nagy igazságra, Isten engedelmeskedik az emberek fiainak!!
Nyilvános működése megkezdése után, Jézus szó szerint ezt mondja: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét." Jn 4,34
Jézus életében az engedelmesség, szüleire és később a mennyei Atyára való figyelés nagyon fontos és nemcsak amíg jól mennek a dolgok, hanem későbben, nagycsütörtökön, nagypénteken is.... "térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” ..... Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre." Lk 22,41
Igen, újjászületni azt jelenti, Szent Pál szavaival: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." Gal 2,20
Lelkiismeretem Isten szava, Istennek engedelmeskedni azt jelenti, hogy kis családomban otthon, de a nagy Családomban is, az Egyházban figyelve az idők jeleire, nap mint nap lelkiismeretemre hallgatva élem életemet!!
Gyermeki lelkületet akarok tanulni Krisztustól? Alázattal lépjek rá az engedelmesség útjára.... Isten mint egy mennyei GPS gyöngéd szeretettel vezet az örök élet útján. Ő mindig, bármerre is elkószálok, tudja a helyes, tovább vezető utat és szól hozzánk, családunk, környezetünk, az Egyház által, a Szentírás szavaival. Minden szava a lelkiismeretem szűrőjén kell, hogy átmenjen, s ha ez a belső bizonyosság felragyog, akkor jó úton járok! Isten vezet akár a bűnbánat fürdőjén, akár a Golgotán keresztül is, még a nagypéntek keresztútján is, el tud vezetni az örök Húsvéthoz, a Vele való feltámadásra, az örök életre!!
Szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” 
Jn 3,1-8 
Bővebben: 2019. április 28. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapjaTegnap megkereszteltem egy kisbabát!! A keresztelési szertartás három fő részből áll: Az első részben azért imádkozunk, hogy a gyermek tisztán mindenféle ártó bűntől szabadon élhessen. Aztán azért fohászkodtunk, hogy nyíljon meg az ég és a nagy Isten vegyen otthont a gyermek életébe! Majd a végén a kisbabát felkentük krizmával, hogy részesüljön a mi Urunk papi, prófétai, királyi hatalmában! Igen, minden megkeresztelt embert az Egyház felken, hogy papként megszentelje környezetét, prófétaként Isten akaratát fürkészve, tanítsa testvéreit és mint felkent király döntéseket hozzon vezesse szabadon önmagát és szeretteit. Néztem a kis Oszkárt és csodálattal töltött el, hogy én a senki, Egyházam nevében Isten akaratából ilyen hatalmas csodálatos ajándékokat áthatok át ingyen, egy kisbabának! 
Boruljunk térdre, roskadjunk magunkba és töltsön el teremtő Istenünk végtelen irgalmát látva az öröm és a hála!! A létünk ajándék, minden percünk a teremtés újabb csodálatos pillanata! Szülőföldünk és annak megannyi csodája, lakója, a legkisebb fűszáltól, a felettünk úszó fellegekig minden teremtő Istenünk irántunk való végtelen szeretetének újabb bizonyítéka!! A bennünk a semmiből felmerülő szép gondolatok, tiszta nemes vágyak, jó érzések mind mind irgalmas Istenünk gyöngéd szeretetét, élő jelenlétét tanúsítja!! E szép vasárnap, körülöttünk a bomló, zsongó, ezer színben születő szép tavaszban, töltse el szíveinket a hála és a köszönet, gyertek fürödjünk, lubickoljunk együtt irgalmas Istenünk jóságában!!
Nemsokára 12.00 órakor gyermekeinkkel összegyűlünk a dévai templomba, hogy együtt köszönetet mondjunk Istenünk megannyi drága ajándékáért! Szeretettel hívlak gyere, tarts velünk akár a fizikai térben Déván, akár az interneten keresztül, köszönjük meg a bennünket is haza váró Szeretetközösségnek, a Szentháromságnak a felénk való nyitottságát, nap - mint nap ránk áradó végtelen szeretetét!
Testvéred,
Csaba t. 
Evangélium
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” 
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” 
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.  
Jn 20,19-31
Bővebben: 2019. április 25. – CsütörtökSokan szeretnék Jézus történetét leegyszerűsíteni,  Megváltónkat egy egyszerű  tanítóként, egy világnézeti bölcsként beállítani. Biztos, hogy Jézus tanítása nagyon fontos, a szeretet parancsával korszakalkotót hozott létre, de Jézus Krisztus személye ennél sokkal fontosabb, hisz Ő valóságos Isten és valóságos ember ahogy a Hiszekegyben valljuk. Jézus maga kéri a feltámadás után, hogy érintsék meg az Ő testét a tanítványok. Ételt kér és előttük táplálkozik, hogy az emberek hite benne, a mi Megváltónkban megerősödjön és elmélyüljön. Fontos az ajándék, de még fontosabb az ajándékozó. A keresztény tanítást meg kell tanulni, de a Tanító megismerése, elfogadása nélkül nem fog életté válni bennünk az Evangélium. 
Teremtő Istenünk országából Isten fia közénk jön! Gondoljunk csak bele milyen határtalan távlatot nyit előttünk Jézus személye. Már maga az a tény, hogy Isten a világmindenség teremtője kiüresíti önmagát és gyermekként közénk jön, földre száll, hihetetlen örömmel  tölthet el. Jézus személye nemcsak az évezredek sötét alagútjának végén egy távoli fény, hanem maga a Világosság, a beteljesedett Remény, a hívő ember testet öltött élő Hite. Jézus tanítása, Jézus istensége nélkül csak egy üres eszmefuttatás, szép tanítás. Az egész kereszténységnek súlyt, értelmet, perspektívát az ad, hogy a második isteni személy értünk emberré lett, és mi bármit is mondtunk, tettünk, nem engedte el a kezünket. Jézus szavait, példabeszédeit, ígéreteit azért kell komolyan venni, mert Krisztus feltámadt húsvét hajnalán.
Kisebb testvéri szeretettel biztatlak gyertek menjünk be templomainkba, térdeljünk le az Oltáriszentség elé és nyújtsuk ki kezünket tudatosan Jézus Krisztus felé, valljuk meg Őt megváltónknak, öleljük át Őt szeretettel, tudatosan döntsünk Mellette. 
Szeretettel, 
Csaba t.
Kép: Szentmise Csobánkán
Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48
Bővebben: 2019. április 24. – Szerda„Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” 
Olyan csodálatos az Emmauszi tanítványokról szóló szentírási történet!! Bajban vergődő testvérem arra kérlek, hogy olvasd hosszan!! Beszéljünk mi is egymással úgy, hogy társunk szíve ne villámokat szórjon, hanem lángoljon szeretettől!! Nehezen megy, a golgotán jártál?? Talán úgy érzed, hogy keresztre is feszítettek??  Ne add fel!! Szeret az Isten! Te csak szeress akár botladozva is, az alagút végén a fény rád ragyog! Húsvéti reménnyel a szívemben,
Csaba t. 
Evangélium
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” 
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.” 
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.  
Lk 24,13-35
Bővebben: 2019. április 23. – Kedd"....menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!" Jn 20,18
Jézus egy dolgot kér tőlünk, vigyünk hírt, jó hírt, reményt, vigasztalást a testvéreinknek!! Ez volt Mária Magdolna dolga, de ez az apostolok feladata is, és Jézus Krisztus ugyanezt kéri tőlünk is, menjünk bizalommal, szeretettel az ő nevében és vigasztaljuk a szomorúakat, bátorítsuk a csüggedőket, hitet, reményt, szeretetet vigyünk a világba, úgy ahogyan Isten szolgája Márton Áron püspök is tette!! Hajrá, gyertek induljunk el, Krisztus szeretete sürget minket!! Kisebb testvéretek, Csaba t. 
Kép: Márton Áron szobra Csíkszereda főterén
Evangélium
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.  
Jn 20,11-18
Bővebben: 2019. április 22. – Húsvéthétfő„Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!”
Jézus sírjától örömmel hazaszaladó nőket, az apostolok - egyes meg nem erősített források szerint - hideg vízzel lelocsolták le, hogy nyugodtan el tudják mondani a történteket! Nem tudom, hogy mi az igazság, de tény, hogy Húsvét hétfőjének szép szokása a locsolás! Én sem szeretném ha a lányaink, a kedves kolléganők, szeretett, tisztelt nő ismerőseim elhervadnának!  Mi papok szenteltvízzel szoktunk locsolni, ezért legalább gondolatban, Krisztus feltámadásának az ünnepén, megáldott vízzel minden nő ismerősömet imádságos szeretettel meghintek!  
E ragyogó tavaszban,  a jó Isten áldását kérem a drága női nemre, hogy életetek minden egyes drága percét az élet befogadására, hordozására, szolgálatára merjék, tudják szentelni!  Isten akarata, hogy mi férfiak az élettelen anyagi világban  dolgozzunk, küzdjünk a mindennapiért, de ti nők férjeiteket, gyermekeiteket, a bajban lévő időseket, betegeket gondozva az életet kell szolgáljátok! A ti kezetekben van a múlt, az elaggott idősek, a temetőben pihenő halottaink sírjai,  de a jelen is, a hegyeket mozgató, építő, de rombolni is tudó férfi erő,  és természetesen a jövő is, a megfogant, megszületett, cseperedő, kibontakozó gyermek! Nagy tisztelettel, szeretettel imádkozom értetek és magunkért férfiakért is, hogy Teremtőnk áldásával partnereitek, társaitok tudjunk lenni hivatásotok megélésében!
A locsolás virtuális, de a versecske helyett mondott ima az valóságos, ezért a piros tojásra én is számot tartok! 
Szeretettel, 
Csaba t.  
Kép: Dévai lányaink locsolókra várva....
Evangélium
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” 
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.  
Mt 28,8-15
Bővebben: 2019. április 17. – Nagyszerda"...közületek egyvalaki elárul engem! Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Mt 26,14
Azt gondolom, hogy mindannyian el kell gondolkodjunk, hogy a keresztségi fogadalmainkat melyeket elsőáldozásnál, bérmálkozásnál mindannyian megújítottunk, mennyire tartjuk meg? Vajon az ígéreteimet, a fogadalmaimat megtartom, vagy én is ilyen - olyan mértékben, de áruló vagyok? 
Nekünk nem Júdást kell elítélnünk, hanem magunkat! Őseink az évszázadok alatt csodálatos szép templomokat építettek, melyeket nem csak fenntartottak, hanem élettel, imádsággal, szeretettel be is töltöttek! Az igazi nagy gond nem az, hogy itt-ott eladnak templomokat vagy lebontanak, ne adj Isten felgyújtanak, hanem az, hogy templomaink üresen állnak, és lassan csupán turisztikai célokat szolgálnak!
Az Isten-kereső emberek hol vannak?? Hol vannak a hívő keresztények akik imádsággal, énekkel, szeretettel megtöltik katedrálisainkat, templomainkat? Afrikában egy egyszerű bádogtetős templomban három órás szertartáson vettem részt, az emberek énekeltek, táncoltak egy sima nagyböjti vasárnapi szentmisén. Jó volt látni, ahogyan tömött sorokban jönnek elő áldozni kicsik és nagyok egyaránt! Villany nincs, víz sincs, de jókedv, derű az van, a kacagás, az ének betőlti ott a templomokat! Nálunk egy órás szentmise már fárasztó, hosszú?!
Bármelyik csodálatos szép templom, csak a látható külső megjelenése a lelkünkben lángoló Isten szeretetnek! Uradat, Istenedet imádd - kéri maga a Teremtőnk, a tízparancsolat legelső mondatában! A mennyei Atyánk a szívünkbe lát, ha testünkben, lelkünkben kialszik az  Isten tisztelet, a szeretet lángja, akkor az meg fog látszani a külső látható világban is, a templomainkban, a szentélyeink falán, tetőzetén, mindenütt! Egymást be tudjuk csapni a politikailag korrekt viselkedéssel, de Istennek nem lehet hazudni! 
Nagyböjt van, térjünk meg! Menjünk Isten házába akkor is, ha ott nincs szertartás, imádkozzunk, beszélgessünk el Teremtőnkkel, olvassuk a Szentírást, elmélkedjünk el ügyes - bajos dolgainkról az Oltáriszentség előtt! Templomainkban imádkozzunk el egy - egy rózsafüzért, keresztutat végezzünk el magányosan vagy testvéreinkkel, és egészen biztos, hogy az Isten imádás lángja fel fog lobbanni a szívünkbe! Akkor templomaink, szentélyeink újból szépek lesznek állni fognak a falak, ragyogni fognak az oltáraink és mi jótestvérekként együtt dicsőítjük a Szentháromságot, a bennünket menyegzős lakomára hívó élő Szeretetközösséget!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Különleges, 360 fokos fotó: ilyen volt a Notre-Dame belülről
Evangélium
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”  
Mt 26,14-25

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Életünk fonala olyan, mint egy végtelen pamutgombolyag, amelynek első centimétere a földi élet, a többi az örökéletünk. Rövid vándorlásunk, küszködésünk végtelen hosszúnak tűnik, de minden könnycseppünket mennyei Atyánk szárítja fel.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2019. június 26. szerda, János és Pál napja van. Holnap László napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Az erőtlenség

Mindannyian megtapasztaljuk az erőtlenségből fakadó elesettséget.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube