Az esküvőn „két ember jön be a templomba, két fiatal térdel az oltár elé, és egy entitás áll fel, egy házaspár lép ki az ajtaján. Ők már nemcsak az emberek és az Isten szemében egyek, hanem ők maguk is egynek érzik magukat, társuk álmait, vágyait, örömeit, fájdalmait reálisan a magukénak érzik.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A Szent Családra figyelve, merjek az élet mellett dönteni és merjek a magam egyszerűségében nagyszerű szentet nevelni erre a földre a gyerekemből, unokámból.
