Bővebben: 2019. szeptember 20. – PéntekOlyan jó látni, hogy a nagy Istennek szüksége van ránk és elfogadja az emberek szeretetét, gondoskodó jóságát! A gondviselő Isten, igénybe veszi a gondoskodó emberek szeretetét! Jézus Krisztus elfogadja az evangéliumban szereplő Zsuzsanna gondoskodását, az apostolai munkáját, de a kereszthordozó Simon segítségét is a Golgotán! Ez az egymáshoz lehajló, testvéremről jósággal gondoskodó szeretet Isten legszebb vonása, tegyünk meg mindent, hogy a mi arcunkon is ragyogjon fel e gyönyörű isteni erény!
Sok lehetőség van a jó cselekedetre! Az árvák, az özvegyek, a szegények támogatása mellett szeretném figyelmetekbe ajánlani a tanítok, az evangéliumot számunkra hirdető emberek segítését is! Gondoskodnunk kell a XXI. század apostolairól, ők értünk dolgoznak! Fent kell tartani a teológiát, a keresztény oktatási központokat, s gondolok itt nemcsak az iskolákra, hanem a különféle keresztény rádió, televízió stúdiókra, honlapokra, újságokra! Igen, a Mária Rádió, a Bonum TV, de akár a mi www.magnificat.ro oldalunk is közadakozásból működik! 
Merjünk, legyünk Zsuzsannák, vagyonunkból gondoskodjunk az evangélium hirdetőiről, korunk sokszor botladozó, gyakran bátortalanul, de mégis munkájukat értünk végző apostolairól. 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: egyházi kórusaink is közadakozásból működnek.
Evangélium
Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.  
Lk 8,1-3
Bővebben: 2019. szeptember 19. – CsütörtökValahol ha megjelenik egy fertőző betegség, akkor joggal az egész világ felkapja a fejét és az emberiség kiválóságai összefognak, hogy megismerjék a gyilkos Ebola-vírust, vagy a veszélyes HIV fertőzésst! A jelszó: megismerni, legyőzni, elpusztítani! Jól van ez így, engem biztonságérzéssel, nyugalommal tölt el a sürgő-forgó fehér orvosok, tudósok látványa! 
Ami nyugtalanít, az a bűn! A gyűlölet, a harag, a bűn képes egyik napról a másikra egész családokat, sőt térségeket lángba borítani, gyilkos indulattal véres polgárháborúba taszítani! Kérdés: a rendezett együttélés, nyugodt társadom mitől válik mindenki számára fájdalmas, vérrel áztatott háborúk földjévé?! A hozzánk sodródó gyerekek szülei legtöbbször gyilkos indulatok áldozatai! Nem mások okoznak nekik fájdalmat, hanem ők saját maguknak! A hajdani Jugoszlávia területén, az együtt élő népek itt a szemünk előtt az elmúlt években véres polgárháborút vívtak. Ellátogattam Irakba, Szíriába, Egyiptomba, Kongóba ahol a gyűlöletnek a vírusa hihetetlen pusztításokat végzett, végez. Elmondhatatlan szomorú látvány a valamikori gyönyörű, több milliós nagy városokat romokban látni. Az ott élő emberek sem értik, hogy nyugodt, civilizált világukra honnan, mi csapott le, hogy volt képes rövid idő alatt annyi fájdalmat, sebet okozni mindenkinek!? Kongó határán, Ruanda egy kis térség, ahol hihetetlen erővel lángolt fel a gyűlölet tüze, kiirtva közel egy millió embert! A népirtást főleg két hutu milícia, az Interahamwe és a Impuzamugambi követte el kb. 100 nap alatt, 1994. április 6-ától július közepéig. 
Ezek a félelmetes polgárháborúk itt a szemünk előtt zajlottak, zajlanak, és legyünk őszinték, közülünk senki nincs biztonságba. Az ott élő emberek sem hitték, hogy náluk ilyesmi megtörténhet, míg nem kezdtek dörögni a fegyverek! Fel kell tenni a kérdést: az Isten alkotta ember, hogy képes ilyen szörnyűségekre, mitől válik egy békés polgár, megfékezhetetlen gyilkoló géppé? E kérdés után azonnal arra kell választ keresni, hogy egy ilyen helyzetben én mit kell tegyek, hogy tudom magamat, családomat megvédeni a gyűlölet fékezhetetlen vírusától? Hogy lehet egészségesen átvészelni egy - egy ilyen szörnyű időszakot?  Immaculée Ilibagiza könyve, melyet Ménesi Krisztina fordított, most jelenik meg, pont erre a kérdésre ad nagyon jó, számunkra keresztények számára elfogadható választ! Ahogy nyáron készülünk a hideg télre, ugyanúgy békében kellene minden eshetőségre felkészíteni magunkat, családunkat, szeretteinket! 
Ezért is ajánlom nagy alázattal ezt a könyvet a kedves testvéreimnek, melynek előszavát itt olvashatják!
Szeretettel,
Csaba t. 
A nevem: Immaculée
Hallottam, hogy a gyilkosok a nevemet kiáltozzák.
A fal túloldalán voltak, alig másfél ujjnyi gipsz és fa választott el tőlük. Hangjuk hideg, kemény és könyörtelen. 
– Itt van… tudjuk, hogy itt van valahol… Keressük meg! Keressük meg Immaculée-t!
Sok hang volt, sok gyilkos. Lelki szemeimmel láttam őket: régi barátok, szomszédok, akik azelőtt mindig kedvesen, szeretettel köszöntöttek, most lándzsákkal és bárdokkal csörtetnek a házban, és a nevemet kiabálják. 
– Háromszázkilencvenkilenc csótányt már megöltem – hencegett az egyik gyilkos. – Immaculée lesz a négyszázadik. Ennyit irtani, az már szép szám!
Titkos kis fürdőszobánk sarkában kuporogtam rezzenéstelenül. Lélegzetvisszafojtva, akárcsak a velem együtt rejtőző másik hét nő, nehogy a gyilkosok meghallják, hogy levegőt veszünk.
A hangjuk a húsomba vájt. Úgy éreztem, mintha izzó parázson feküdnék, mintha tűz emésztene. Fájdalom hullámzott végig a testemen; ezernyi láthatatlan tű szaggatott belém. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a félelem ilyen fizikai gyötrelmet okozhat.
Nyelni próbáltam, de nem bírtam. Torkom, szám kiszáradt, akár a homok. Lehunytam a szemem, próbáltam köddé válni, ám a hangok egyre erősödtek. Tudtam, hogy nem fognak irgalmazni. Agyamban egyetlen gondolat visszhangzott: „Ha elfognak, megölnek. Ha elfognak, megölnek. Ha elfognak, megölnek…”
A gyilkosok az ajtó mögött voltak, és tudtam, hogy bármelyik pillanatban megtalálhatnak. Próbáltam elképzelni, milyen érzés lesz, amikor a kés a bőrömbe hasít és mélyen a csontomba hatol. Testvéreimre, drága szüleimre gondoltam: vajon élnek-e vagy meghaltak, együtt leszünk-e rövidesen a mennyben?
Összetettem a kezem, édesapám rózsafüzérét szorongattam, és magamban imádkozni kezdtem: „Istenem, kérlek, segíts! Ne engedd, hogy így haljak meg, ne így! Ne engedd, hogy megtaláljanak a gyilkosok! A Bibliában azt mondtad, ha kérünk, kapunk… hát én most kérek, Istenem. Kérlek, add, hogy elmenjenek a gyilkosok! Kérlek, ne engedd, hogy ebben a fürdőszobában haljak meg! Kérlek, Istenem, kérlek, kérlek, kérlek, ments meg! Ments meg!”
A gyilkosok kimentek a házból. Fellélegeztünk. Elmentek, de a következő három hónap folyamán még sokszor visszajöttek. Hiszem, hogy Isten óvta meg az életemet. Ám a kilencvenegy nap alatt, amit rettegésben töltöttem nyolcadmagammal a szekrény nagyságú fürdőszobában, azt is megtanultam, hogy megóvni egészen más, mint megmenteni – és ez a lecke örökre megváltoztatott. 
Ez a lecke, mialatt folyt az öldöklés, megtanított szeretni azokat, akik gyűlöltek és vadásztak rám, és megbocsátani azoknak, akik lemészárolták a családomat.  
A nevem Immaculée Ilibagiza. Ez a könyv arról szól, hogyan találtam meg Istent a történelem egyik legvéresebb népirtása közepette.
Ruandai népirtás
A ruandai népirtás ruandaiak százezreinek szervezett legyilkolása volt 1994-ben. A népirtást főleg két hutu milícia, az Interahamwe és a Impuzamugambi követte el kb. 100 nap alatt, 1994. április 6-ától július közepéig. Legalább 500 000 tuszi és több százezres nagyságrendű mérsékelt hutu vesztette életét.[1] Becslések szerint a halottak száma 800 000–1 000 000 között volt (ennek zöme tuszi).[2][3]
A leggyakrabban véres etnikai konfliktusnak tekintik, melyben a többségben levő hutu milíciák a hutu többségű kormánnyal karöltve etnikai tisztogatást hajtottak végre a kisebbségben levő, de hagyományosan vezető szerepet betöltő tuszikkal és a mérsékelt, a népirtással egyet nem értő hutukkal szemben. A népirtást erős felbujtó propaganda előzte meg, amelyből kivették részüket a rádióállomások és az újságok is. A népirtásra vonatkozó figyelmeztető jelek ellenére az Egyesült Nemzetek Szervezete passzív maradt, és a vezető hatalmak sem avatkoztak be. Emiatt sokan bírálták az ENSZ alapelveit, illetve ezek kidolgozóit, és különösen az ENSZ BT tagjait, közöttük főleg a Bill Clinton által vezetett Egyesült Államokat mint egyedüli szuperhatalmat.
Események Burundiban
Ruanda helyzetére nagy befolyása volt a Burundiban uralkodó állapotoknak. Mindkét ország lakosságának többsége hutu, de Burundiban évtizedeken át tuszi kormányzat volt, katonai támogatással. A hutuk és tuszik rokon népcsoport és mind ruandai rundi nyelvet beszélnek, amely a bantu nyelvek csoportjába tartozik. A hutuk ugyanakkor kétnyelvűségben vannak a franciával. A tuszik bár beszélnek franciául, az angol nyelvet is használják.
Rwagasore meggyilkolása után az ő UPRONA pártja kettészakadt egy tuszi és egy hutu frakcióra. A tuszi miniszterelnököt a király nevezte ki, de 1963 után arra kényszerült, hogy egy hutut, Pierre Ngendandumwét nevezzen ki miniszterelnöknek, a hutuk elégedetlenségének leszerelésére. A függetlenség utáni első választásokon, 1965-ben, Ngendandumwe lett a megválasztott miniszterelnök. Rögtön ezután tuszi szélsőségesek meggyilkolták. Utódja egy másik hutu volt, Joseph Bamina.
A néhány hónappal később megtartott parlamenti választásokon a 33 képviselői helyből 23-at szereztek meg a hutuk, de a király érvénytelenítette az eredményt. Baminát szintén meggyilkolták, és a tuszi király személyi titkárát, Leopold Bihát nevezte ki miniszterelnöknek. Ennek a következménye egy hutu puccs lett a király ellen, akinek menekülnie kellett az országból. Biha is megsebesült, de túlélte. A Michel Micombero által vezetett, tuszik dominálta hadsereg brutálisan válaszolt: csaknem minden hutu politikust megöltek. Micombero vette át a kormányt, és néhány hónappal később letette a tuszi királyt (az előző király fiát), és támadással fenyegette meg Ruandát. Ez a katonai diktatúra még további 27 éven keresztül fennállt Burundiban, egészen az 1993-as szabad választásokig.
1965-től 1972-ig Burundiban szórványos erőszakos akciók voltak a hutuk és a tuszik között. 1969-ben a tuszi katonaság tisztogatást tartott a hutuk között. 1972-ben egy helyi hutu lázadás után a tuszik által dominált burundi hadsereg a hutuk elleni legnagyobb népirtást hajtotta végre Burundiban, közel 200 000 ember meghalt. Az erőszak hulláma újabb hutu menekülthullámot indított el a határon keresztül Ruandába. A térségben nagy számban éltek hutu és tuszi menekültek, a feszültség folytatódott.
1988-ban a tuszik ellen irányuló hutu erőszak Észak-Burundiban ismét feléledt, válaszul a tuszi hadsereg lemészárolt 20 000 hutut. Ismét hutuk ezrei kényszerültek menekülni Tanzániába és Kongóba.
Az ugandai helyzet
1986-ban Yoweri Museveni gerillái megdöntötték Milton Obote diktátor hatalmát, és átvették Uganda irányítását. Sok Ugandában élő ruandai tuszi menekült lett az ugandai hadsereg tagja, és vett részt a harcokban.
1986-ban Paul Kagame, az 1959-es ruandai mészárlások elől Ugandába menekült tuszi szülők gyereke, aki Museveni hadseregének katonai felderítését vezette, megalapította a Ruandai Hazafias Frontot (RPF), amelynek fegyveres ereje a Ruandai Hazafias Hadsereg (RPA) lett. (Kagame katonai kiképzést az Amerikai Egyesült Államokban kapott.) Kagame társa, Fred Rwigema megkezdte az RPA felkészítését egy Ugandából kiinduló Ruanda elleni támadásra. Az RPA-t erősítette, hogy sok, az ugandai hadseregben szolgáló tuszi a harcok befejezése után leszerelt, és csatlakozott az RPA-hoz.
1990-ben az RPA megkezdte a beütéséket Ugandából Ruanda ellen. 1991-ben az RPF egy propaganda rádióállomást indított, amely Ugandából sugárzott. Habyarimana kormánya szintén egy propaganda célú rádióállomást (RTLM - Radio Télévision Libre des Mille Collines) állított fel, amely tusziellenes propagandát folytatott, és a tuszik elleni pogromra uszított, azzal az indokkal, hogy meg akarják előzni a hutuk ismételt rabszolgasorsba taszítását.
Az arushai kiegyezés
Hároméves harc és többszöri tűzszünet után a kormány és az RPF 1993-ban aláírta a végső tűzszünetet, ez volt az arushai megállapodás. Ennek rendelkezései alapján a felek osztoztak a kormányhatalomban. Egyik oldal se szándékozott betartani ezt az egyezményt, a két oldal közötti harcok hevessége nem csökkent. Théoneste Bagosora, a ruandai védelmi miniszter kabinetfőnöke (akit a nemzetközi bíróság 2008-ban népirtásért elítélt), tanúvallomások szerint Arushát elhagyva kijelentette, hogy megy „előkészíteni az apokalipszist”. A megállapodás aláírása előtt, sőt utána is kb. másfél millió civil hagyta el otthonát.
A helyzetet tovább élezte, hogy 1993 októberében az első megválasztott burundi elnököt, a hutu Melchior Ndadayét a burundi tuszik által dominált hadsereg meggyilkolta. Ekkor Burundiban heves harc tört ki a tuszik és a hutuk között, amelyet a hadsereg tömeggyilkosságai követtek, tízezrek haltak meg a konfliktusban, hutuk és tuszik egyaránt. Ez a konfliktus a határon keresztül átcsapott Ruandára, és az arushai egyezmény gyors összeomlását okozta. A tuszi-hutu gyűlölet újult erővel lángolt fel. Bár az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartó csapatokat küldött (UNAMIR), de ezek a rossz felszereltség és a vezetési hibák miatt majdnem hatástalanok voltak a két országban dúló polgárháború közepette.
A szikra
1994. április 4-én Juvénal Habyarimana, Ruanda hutu elnöke először a zairei Kinshasába repült, ahol tárgyalásokat folytatott Mobutu Sese Seko elnökkel, majd onnan a tanzániai Dar es-Salaamba , hogy egy regionális csúcsértekezleten vegyen részt. Mobutu figyelmeztette a ruandai elnököt, hogy részben a francia titkosszolgálattól származó információk szerint életére törnek. Habyarimana ennek ellenére elment a dar-es-salaam-i találkozóra, de amikor április 6-án hazafelé indult, elfogadta a franciák ajánlatát, és a saját elnöki repülőgépe helyett egy francia katonai repülőgépre szállt fel, hogy visszatérjen Kigaliba. Vele utazott Cyprien Ntaryamira, Burundi hutu elnöke. A Kigali repülőtér felett a gépet két, vállról indított rakétával lelőtték. Az elkövetők kiléte máig nem tisztázódott; a konfliktusban részt vevő felek azóta is egymást vádolják a merénylet elkövetésével. Mivel Kigali ekkor alapvetően hutu ellenőrzés alatt állt, s a friss megállapodás keretében érkezett RPF katonák csak a parlament területén állomásoztak az UNAMIR és a kormányhadsereg felügyelete mellett, nagyobb a valószínűsége, hogy a gépet radikális hutuk lőtték le a Masaka-dombról. Az igazság kiderítését ugyanakkor nagyban nehezíti, hogy alig van szemtanú, mert a merénylet után az elkövetők a környéket gépfegyverrel megtisztították.[4]
A népirtás
A két elnököt szállító repülőgép lelövése után Ruandában elszabadult a pokol. A katonaság és az Interahamwe milícia elkezdett úttorlaszokat építeni és razziázni. Az elnöki gárda emberei meggyilkolták a mérsékelt hutu Agathe Uwilingiyimana ügyvivő miniszterelnökasszonyt (aki a rádión keresztül akart nyugalomra felszólítani), hogy az ne vehesse át az ország irányítását. A miniszterelnökasszony mellett agyonlőtték annak férjét, az alkotmánybíróság elnökét, és a kormány 4 miniszterét. Az Agathe Uwilingiyimana védelmét ellátó 15 ENSZ-katonát lefegyverezték, közülük 5 ghanait elengedtek, a 10 belga katonát a ruandai elnöki gárda katonái kegyetlenül megcsonkították, majd megölték. Az ezt követő hetekben az RTLM rádió folyamatosan sorolta a mérsékelt hutu és tuszi politikusok, közéleti személyiségek nevét és címét, ezzel is tippeket adva a gyilkosoknak.
Az elkövetkező napokban elkezdődött a tuszik és a mérsékelt hutuk mészárlása. Az előre kidolgozottság mellett szól, hogy 1993 januárja és 1994 márciusa között Ruanda több mint 500.000 bozótvágó kést (machetét) importált, kétszer annyit, mint az előző években. A kések és lőfegyverek szétosztásáról a hutu Interahamwe és Impuzamugambi milicistái gondoskodtak.
Roméo Dallaire tábornok Az UNAMIR parancsnoka 275 katonával maradt a polgárháború poklában
Korabeli krétarajz egy kigali iskolában. A halálfej mellett ENSZ-katonatisztek nevei olvashatók.
Dallaire tábornok emberei tuszikat próbálnak megmenteni: az előtérben őrjöngő, felfegyverzett hutu milícia.
A ntramai templomban elkövetett mészárlás áldozatainak földi maradványa: mintegy 5000 halott.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két héttel a háború kirobbanása után békefenntartói 90%-át hazarendelte. Roméo Antonius Dallaire tábornok alig 275 katonával maradt, de parancsot kapott, hogy ne avatkozzon be a konfliktusba.
Ahogy az erőszak fokozódott, sok nemzet kimenekítette az állampolgárait Kigaliból, és bezárta nagykövetségét. A nemzeti rádió otthonmaradásra szólította fel a lakosságot; a kormány által finanszírozott RTLM rádió maró támadásokat intézett a tuszik és a mérsékelt hutuk ellen. Kigaliban és vidéken a milicisták úttorlaszok százait állították fel. Dallaire tábornok és az UNAMIR – amelynek katonái a tuszikat kísérték és védték Kigaliban – képtelenek volt bármit is tenni, így az erőszak továbbterjedt, és ráadásul őket is elkezdték támadni az RTLM-en keresztül.
„Tudom, hogy van Isten, mert Ruandában kezet fogtam az ördöggel. Láttam, éreztem, megérintettem. Tudom, hogy az ördög létezik és ezért tudom, hogy van Isten. ”
– Roméo Antonius Dallaire Hollandiában született kanadai katona, 2005-óta kanadai szenátor: Az emberiesség bukása Ruandában című önéletírásából[6]
A gyilkolás gyorsan átcsapott az egész országra. Az egyik ilyen mészárlás Nyarubuyeben történt. A tisztviselők és az RTLM még az egyszerű civileket is felszólították, hogy öljék meg tuszi szomszédaikat. Akik nem voltak erre hajlandók, azokat a legtöbb esetben szintén megölték. „Vagy részt vettél a mészárlásban, vagy téged mészároltak le.” – emlékezett vissza egy hutu, akit gyilkosságra kényszerítettek. Egy hutu gazda Gitera Rwamuhizi, aki maga is belekeveredett a népirtásba, elmondta, hogy a tuszikat jöttmentekként kezelték, aki állítólag Egyiptomból telepedtek ide és évszázadokig megalázták, rabszolgának tartották a hutukat. Az öldöklés napján úgy mentek ölni a többi hutuval, mintha csak piacra mennének. A vérfürdő Rwamuhizi szerint annyira tébolyult volt, hogy azt a hutuk minden kontroll és józan ész nélkül hajtották végre, őrült extázisban vergődve. Hogy egyesek végrehajtsák a feladatukat, leitták magukat, vagy egyéb bódítószert használtak. Egy Vöröskereszt jelentés alapján az első két hétben 100 ezer embert irtottak ki.
Még az elnök pártja, az MRND, maga is belekeveredett a népirtás szervezésébe, s céljuk volt a lehető legtöbb embert megölni. Számos félkatonai egységet hoztak létre a népirtás előtt is, de nem vetették be őket egyszerre. Ezeket a milicistákat kizárólag ölésre készítették fel, általában csak olyasmiket tanítottak meg nekik, hogyan végezhetnek biztosan egy emberrel. Amikor a felkelő tuszi hadsereg jelentősen előrenyomult, további milíciákat vetettek be és újabb gyilkoló bandák szervezésébe fogtak (még a kisgyerekeket is besorozták!), hogy növeljék a mészárlás intenzitását.
A legtöbb áldozatot a saját falujában vagy városában ölték meg, gyakran maguk a szomszédok vagy a helybeliek. A legtöbb gyilkosságot machetével követték el (ugyanilyen módszerrel gyilkoltak meg haitiakat is az 1937-es ún. petrezselyem-mészárláskor a Dominikai Köztársaságban), de a fegyveres egységek tűzfegyvereket, sőt buldózereket is bevetettek. Néhány faluban az áldozatokat bekényszerítették vagy becsalták a templomba vagy iskolába, ahol aztán szervezetten felkoncolták őket. 1994 júniusába például 3000 tuszi Kivumu katolikus templomában keresett menedéket. A helyi Interahamwe a rendőrségtől kapott buldózerekkel rombolta le a templomot. A menekülni próbáló embereket machetékkel ölték meg.
A Nemzetközi Vöröskereszt emberei, akik az országban végig ott voltak, szinte minden útfélen találtak holttesteket. Az ő dolguk sem volt egyszerű – így például, amikor sebesülteket szállítottak, a hutu katonák feltartóztatták a kocsikat, és a sebesülteket is meggyilkolták. A Vöröskereszt emberei az eseteket Genfben jelentették, és ők adtak hírt a népirtásról szerte a világon. Emiatt a hutuk kissé megrettentek, és nem mertek kezet emelni a Vöröskereszt embereire. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a szervezetnek nem egy orvosa és ápolója kapott idegösszeomlást, de a Vöröskereszt végül kb. 60 ezer embert megmentett. A helyben maradt ENSZ-katonáknak is sikerült néhány száz ember életét megóvniuk: gyakran fegyver nélkül, puszta jelenlétükkel késztették meghátrálásra a bandákat, mások az ENSZ főhadiszállásán bújtattak embereket. Dallaire tábornok szintén kidolgozott egy tervet, amellyel még több ezer ember életét menthették volna meg: a stadionokban kívánt óvóhelyeket létrehozni, melyek építettségüknél fogva jól védhetőek, de ehhez nem volt elegendő fegyveres ereje.
Sok embert nem öltek meg azonnal, egyszerűen csak súlyosan megsebesítették, majd mozgásképtelenül magára hagyták, hogy kínok közt pusztuljon el. Holttesteket hajigáltak bele a folyókba, vízgyűjtőkbe, tavakba, patakokba, amelyek felszínén jól láthatóan éktelenkedtek. A halottakat a gyilkosoknak eszük ágában sem volt eltemetni, a meleg éghajlaton az oszló tetemek járvánnyal fenyegettek.
A halottak tetemei hosszú ideig tarkították a ruandai tájakat, időbe tellett elszállításuk és eltemetésük. Fergal Keane, a BBC riportere, az eseményeket követően elment az egyik tömegmészárlás helyére. A településen és annak templomában egymás mellett hevertek az áldozatok mumifikálódott holttestei, ill. csontvázai, s a környéket iszonyatos hullabűz járta át.
A népirtás tetőfokán Kigaliban teljesen összeomlott a rend, eluralkodott az anarchia és a káosz: a gyilkosok fosztogatásba fogtak, elrabolták az elmenekült európaiak és a meggyilkolt, vagy elűzött tuszik értékeit. A rendőri és katonai erők nem tettek lépést a közrend fenntartása érdekében, mivel ők is a népirtással voltak elfoglalva.
A vérengzéseket túlélők között is igen sok volt, aki súlyos kínzásokat élt át, megcsonkították, vagy más maradandó sérülést szerzett. Igen sok volt a gyermekáldozat is. A népirtók rendkívül kegyetlen eszközöket vetettek be, nemcsak bozótvágókkal, késekkel, vagy lőfegyverekkel öltek: embereket égettek meg, csonkítottak, vagy erőszakoltak meg, eszközeik között számos bestiális dolog volt.
A nemzetközi szervezetek tétlensége
Nyamata Memorial, Ruanda
Az ENSZ tagállamai elutasították az UNAMIR kérését, hogy növeljék meg létszámukat, és adjanak több pénzt a műveleteikre, sőt az összes békefenntartót ki akarták vonni az országból. Csupán Dallaire tábornok tiltakozásának volt köszönhető, hogy végül is egy radikálisan továbbcsökkentett létszámú békefenntartó sereg, önkéntes alapon, engedélyt kapott, hogy továbbra is a térségben maradjon.
Monique Mujawamariya ruandai emberjogi aktivista szörnyű megpróbáltatások után kijutott az Egyesült Államokba, ahol az amerikai kormánynak igyekezett beszámolni a vérfürdőkről. Mujawamariya szinte süket fülekre talált, sőt egy afrikai ügyekkel foglalkozó parlamenti képviselő egyenesen elmondta neki, hogy az amerikaiak egyetlen katonájuk életét sem fogják kockáztatni, mert Ruanda nem az érdekeltségi területük.
Az ENSZ BT-ben nem sikerült elérni, hogy a békefenntartó misszió átalakuljon békét teremtő küldetéssé és általában csak azzal foglalkoztak mennyi ENSZ katonát kell kivonni az országból. Végül csak egy jelképes erőt (450 embert) képviselő kis egység maradt az országban, ami csak nézelődhetett a népirtásban. A tuszi hadsereget vezető Kagame ezredesnek (aki ténylegesen is tett a népirtás megfékezéséért) az ENSZ ráadásul megpróbált visszavonulót parancsolni, melyre Kagame, tuszi lévén nem volt hajlandó. A népirtás harmadik hónapjában a francia kormány csapatokat vetett be Ruanda nyugati részén az Opération Turquise keretében, de csak a külföldi állampolgárok evakuálására voltak képesek, és bizonyos esetekben még az általuk megszállt zónában is folytatódott a népirtás. Az Ugandából betörő tuszi Ruandai Hazafias Hadsereg (RPA) katonái elől a népirtásban részt vett hutu hadsereg és közigazgatás a franciák által ellenőrzött zónába menekült. Magukkal vitték a nemzeti rádióállomás berendezéseit is, amely mostantól innen sugározta uszító adásait. Az Egyesült Államok logisztikai támogatást ajánlott fel és hosszas viták után megszavazták, hogy 5000 ENSZ katonát vezényeljenek Ruandába, amely igen lassan haladt, mivel a műveletek finanszírozását is külön kellett megvitatni, ami hónapokba telt. Tony Marley katonai tanácsadó azt javasolta, hogy az amerikai hadsereg nagy teljesítményű rádióival zavarja a népirtásra uszító rádióadásokat, de ezt nem hajtották végre, mert jogi vélemények szerint ellentétben állna az amerikai alkotmány azon elvével, amely minden körülmények között biztosítja a sajtószabadságot.
Ismert hutu háborús bűnösök tudtak megszökni az RPF elől a franciák ellenőrizte övezeten keresztül. A franciák mindig is gyanakodva szemlélték az Ugandából (angol kulturális hagyományokkal rendelkező ország) előrenyomuló RPA-t, mert úgy érezték, hogy a francia nyelvű Ruandában ez a befolyásukat csökkenti (ez később be is következett).
Április 6. és július eleje között a megjósolhatatlanul gyors népirtásban hivatalosan 937.000 tuszi és mérsékelt hutu halt meg.
A tuszi ellentámadás és a menekültválság
A Paul Kagame vezette tuszi Ruandai Hazafias Hadsereg (Rwandese Patriotic Army, RPA) betört a szomszédos Ugandából, és fokozatosan nyomult előre Kigali felé. Ekkor néhány francia katonai egység beavatkozott, de ők inkább a fegyveres erők népirtásban részt vett katonáit védték meg a tuszik bosszújától.
Az RPA offenzívája 1994 április-júliusban
Legyilkolt tuszik holttestei egy ruandai út szélén.
1994. júliusában és augusztusában az RPA csapatai behatoltak Kigaliba, nem sokkal később elfoglalták az egész országot. A bevonuló tuszi csapatok nyomában kb. 600.000 tuszi menekült tért haza, és több, mint két millió hutu menekült el Ruandából, menekültválságot váltva ki az afrikai Nagy Tavak vidékén. A megrémült polgári lakosság vagy spontánul, vagy az omladozó hutu közigazgatás és hadsereg által (amelyek a civileket később élő pajzsként használták fel) kényszerítve Kelet-Zairéba (különösen Észak-Kivu tartományba), Tanzániába, Ugandába és Burundiba menekült. Velük tartottak a megdöntött ruandai közigazgatás, a hadsereg és a milíciák emberei is, akik idővel ellenőrzésük alá vonták a menekülttáborokat, terrorizálták az ott lakókat, emiatt a nemzetközi segélyszervezetek többsége ki is vonult onnan.
A tuszik megtorlásának szakértők szerint kb. 60.000 áldozata volt. Nehéztüzérséggel pusztították el Nyacyonga menekülttábort. A Zairéból frissen visszatértek ezreit gyilkolta meg az RPA a Kibeho táborban. Folytatta támadásait a hutu Interahamwe csapatok ellen, amelyek Kelet-Zairéba menekültek. Ebben az országban is hamarosan háborúk törtek ki (lásd: első kongói háború és második kongói háború).
Miután a tuszi RPF átvette a kormányt, Paul Kagame egy hutut, Pasteur Bizimungut helyezte az elnöki székbe. Sokan azt gondolták róla, hogy csak egy báb, de Bizimungu 2000-től kritizálta Kagame kormányának tevékenységét. Ekkor Kagame elmozdította posztjáról, és magát nevezte ki elnökké. Bizimungu azonnal alapított egy ellenzéki pártot (PDR), de ezt Kagame kormánya betiltotta. Bizimungut 2002-ben letartóztatták hazaárulásért, 15 év börtönre ítélték, de 2007-ben elnöki kegyelemmel szabadon bocsátották.
Az erőszak és annak emléke még most is érezhető az országban és a régióban, bár az ott járt turisták szerint megfelelő óvintézkedéseket betartva Ruanda látogatható.[8]
A legfrissebb sajtóhírek szerint a gyűlöletkeltés még ma is szórványosan előfordul.
A nemzetközi következmények
Mind az első (1996–1998), mind a második kongói háború gyökerei ebben a népirtásban keresendők, de ez az egyik fő oka a burundi polgárháborúnak is.
Ruanda stabilitása rendkívüli mértékben függ a Kelet-Kongóban és Burundiban uralkodó állapotoktól.
Burundiban az 1993–2006-os polgárháború eseményei összefüggenek az első és második kongói háborúval. Legkevesebb 300 000 burundi állampolgárt öltek meg. 2005 augusztusában a hutu születésű Pierre Nkurunzizát választották elnökké. Legkevesebb három tűzszünet volt a lázadó csoportok és a burundi hadsereg között: 2003-ban, 2005-ben és 2006 szeptemberében.
2008. augusztus 5-én a ruandai kormány egyik bizottsága azzal vádolta meg a francia hatóságokat, hogy tudtak a készülő népirtásról, sőt segítettek a szélsőséges hutuknak a népirtás kivitelezésében. A jelentés 33 magas rangú francia tisztviselőt nevez meg, akiket felelősség terhel a tragédiáért, beleértve François Mitterrand elnököt, Edouard Balladur miniszterelnököt, Alain Juppe külügyminisztert és fő segítőjét Dominique de Villepint (a későbbi külügyminisztert). „A francia katonák közvetlenül felelősek tuszik és a tuszik bujtatásával vádolt hutuk meggyilkolásáért” - írja a jelentés, melyet a ruandai Igazságügyi Minisztérium állíttatott össze.
Igazságszolgáltatás: a Ruandai Nemzetközi Törvényszék és a gácsácsák
1994 és 1996 között a tuszik uralta új ruandai kormány bírósági eljárások során ítélte el a népirtás felelőseit, de atrocitásokra is sor került a hutuk ellen. A felszabadító hadműveletek nyomán berendezkedő, de azóta választások által megerősített új kormányzat kb. 120.000 ember letartóztatását rendelte el. Az igazságszolgáltatás azonban rendkívül lassan működött, hisz a bíróságoknak kevés adat állt rendelkezésükre a sokszor eldugott helyeken történt atrocitásokról. Ekkor döntés született a helyi hagyományoknak megfelelő népbíróságok, ún. gácsácsák létrehozásáról. A gácsácsák a korábban letartóztatott, de az eljárás idejére a falvaikba visszaengedett vádlottak meghallgatását biztosítják. A cél a bűncselekmények körülményeinek megismerése, a bűnösök megbüntetése, de a megbékélés elősegítése is a közösségi meghallgatás katartikus hatása révén. A tárgyalásokat egy bíró vezeti, akinek munkáját 5-6 ülnök segíti. Nincs sem ügyész, sem védőügyvéd, a falu minden tagja tanúskodhat úgy pro, mint kontra. A nyilvános tárgyalás végén a vádlottat a három bűnkategória valamelyikébe sorolják. Az első kategóriába olyan vádlottak tartoznak, akik a népirtásban uszító, szervező, irányító szerepet töltöttek be. Az ő ügyüket a népbíróság továbbküldi a központi bíróságnak. Azok, akiknek kezéhez „kisebb” gyilkosság (II. kategória), esetleg rablás, testi sértés, fosztogatás (III. kategória) tapad, helyben nyernek büntetést.
A népirtás idején magas katonai vagy közigazgatási beosztást viselő személyek ügyét az ENSZ által létrehozott, Tanzániában székelő nemzetközi törvényszék (ICTR) bírálja el, amely 1994 novemberében alakult. Az ICTR már több mint harminc ítéletet hozott, négy egykori miniszter ellen is, és öt vádlottat felmentett.
2008. december 18-án az ICTR Theoneste Bagosorát, az Interahamwe fő szervezőjét (a védelmi minisztérium volt kabinetfőnökét) életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte háborús és emberiesség elleni bűntettekért. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy Bagosora és két vádlott-társa vezette a hutu szélsőségesekből álló, a tuszik és mérsékelt hutuk meggyilkolásért felelős Interahamwe milíciát. Életfogytiglani börtönre ítélték még Anatole Nsegiyumvát és Alloys Ntabakuzét is.
Bagosorát 1996-ban Kamerunban tartóztatták le, miután megszökött a felelősségrevonás elől. A bíróság elutasította a védelem érvét, miszerint az öldöklés nem volt szervezett, ezért nem minősülhet népirtásnak.
Húszévi börtönbüntetést kapott Protais Zigiranyirazo üzletember, Habyarimana sógora, akit azzal vádoltak, hogy tagja a hutu elit családokat tömörítő Akazu közösségnek, a tuszik kiirtására szőtt összeesküvés irányítóinak.
Wikipédia
Evangélium
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”  
Lk 7,36-50
Bővebben: 2019. szeptember 14. – SzombatA Szent Kereszt felmagasztalása
Szeptember 14-e, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, igazából hitünk nagy misztériuma előtti leborulás, a világot legyőző szeretet végső diadala! A keresztnek titka végig kíséri az emberiség életét! A vajúdó anya szenvedéséből születünk, győzelmeink, életünk eredményei lemondásból, verejtékes munkából, kereszthordozásból születik! De nem csak a mi életünkben van ez így, hisz az emberiség minden győzelmei, létünket megújító nagy reformok mindig fájdalomból, kereszthalálból sarjadnak ki!
Nézem a komor, kiégett párizsi Notre-Dame-székesegyházat! Egyedül a kereszt ragyog a kormos sötétségben! A mai kor megannyi kríziséből hiszem, hogy egy új világ fog születni! Egy csendesebb, bölcsebb, békésebb társadalom körvonalazódik, mely a mainál jobban magán fogja hordani teremtő Istenünk szép vonásait! Ne féljünk! Krisztus megváltó halála óta tudjuk, hogy a nagypéntek nem a vég kezdete, hanem egy új szövetség első napja, a szenvedve vajúdó világ újjászületésének záloga! A kereszt, az ősi társadalmak hitvilágának főnixmadara, a halálra szánt, kínokban elégő hamvaiból újjászülető élet szimbóluma! Titok, melyet nem értünk, de mely reménnyel tölthet el mindannyiunkat!
Térden állva, 
Csaba t.
Királyi zászló jár elől,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.
Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt:
Belőle víz és vér ömölt.
Az ősi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt:
„Az Úr, halljátok nemzetek!
Kereszten trónol köztetek.”
Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ó választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
Világ bűnének zálogát,
Ó boldog ág, te hordozád,
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
Ó kereszt, áldunk, szent remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
Evangélium
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.  
Jn 3,13-17
Bővebben: 2019. szeptember 13. – PéntekHogy néz ki az én lelkem temploma?! Egymás lelkiismeretét gyakran megvizsgáljuk, észrevesszük ha a társunk téved, hibázik vagy bűnt követ el! Igen, másokat mindig a tettei alapján ítélünk meg, magunkat meg a szándékaink alapján! A szándéka az embereknek jó, legalábbis mindig meg tudjuk magyarázni, hogy miért volt jó az elgondolásunk, aztán ha nem sikerül, akkor magunkat hamar fel is tudjuk menteni a tetteink következményei alól.... na de mások szándékát nem látjuk, ott csak a végeredményt ismerhetjük meg, így valóban könnyebb ítélkezni, mások felett pálcát törni! 
A gyerek nem törte el a csillárt, igaz, hogy bent a szobában labdázott, de neki eszébe se jutott összetörni a csillárt! Az igaz, hogy a labda eltalálta, de még akkor is ép volt a csillár minden burája amikor esett lefelé, a földdel való ütközés törte össze azt a két burát a háromból.... Sok ilyen gyerek magyarázkodást hallottam, de az a baj, hogy mi felnőttek is szavaink, tetteink következményeire nem gondolva beszélünk, kezdünk bele ilyen - olyan tevékenységbe és aztán szomorúan látjuk a munkánk következményeit! 
Van megoldás, Jézus szavára nap mind nap vizsgáljam felül saját lelkiismeretemet és ahogyan a jó kertész megnyesi a rózsabokrot vagy a szőlőtőkét, én is álljak neki terveimnek, elképzeléseimnek és ne sajnáljam a metszőollót, tegyek rendet a saját portámon! Ebben a tevékenységben nem hagy Isten magamra, hisz egy nagyon érzékeny GPS-t helyezett el szívünkbe, mely mindig megmutatja a jóra, szépre vezető útat! Bízzak a saját lelkiismeretembe és hallgassak Isten iránymutató bölcs szavára és boldog leszek!  
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: A Szent Adorján táborban egy kislány rajzolta a fegyházban lévő édesapjának..
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”  
Lk 6,39-42
Bővebben: 2019. szeptember 12. – CsütörtökSzűz Mária szent neve napja
E szép napon Máriát, mennyei édesanyánk nevenapját ünnepeljük! Mi mással köszönthetnénk a Boldogságos Szűzanyát, mint azzal, hogy szent Fia kérésére mi is a szeretet útjára lépünk! Kezdjünk el szeretni, ott ahol vagyunk és azt akit aznap az élet elénk hoz! Ne válogassunk, legyünk kedvesek, szívélyesek minden emberhez, jó cselekedeteink illatos virágok, melyeket átnyújthatunk szeretettel Máriának az ő nevenapján! Természetesen elindulhatunk tudatosan jót cselekedni, meglátogathatunk egy beteg idős embert vagy akár egy gyermekvédelmi központot is. Ferenc Gizella, a képen látható lány már sokszor önkénteskedett a házainkban. Mi mindig komoly partnerek vagyunk azokkal akik szeretnének valami jót cselekedni, játékban, fagyizásban, egy kiadós tereferére akármikor vevők vagyunk. Ahogyan útra kelünk és elmegyünk egy jó meleg fürdőbe, hogy testünket egy kicsit kényeztessük, miért ne ajándékozhatnánk meg magunkat az önzetlen jó cselekedet csodálatos örömével? Nálunk most a hétvégén is, Déván a motoros találkozón egy kiadós lelki wellness vár rád a gyermekeink körében!
Gyűjtsek egy csokorra való jó cselekedetet és köszöntsem fel tudatosan Máriát, aki egészen biztos, hogy Jézus után e világon a legjobban szeret bennünket!
Szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38
Bővebben: 2019. szeptember 9. – HétfőJézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Lk 6,6Szegedi Fegyházban jártam a híres Csillagbörtönben, ahol több mint 1500 elítélt várja a szabadulást. A börtönparancsnok mondta: itt egy elítélt átlagban több mint 11 évet ül. De a sok éves statisztika alapján, az itteni rabok átlag iskolázottsága nem éri el a hat osztályt. Nagyon fontos, hogy a gyermekeinket összeszedjük és iskolába járassuk. Ne maradjon egyetlen gyermek se ki a kötelező oktatásból! Jézus Krisztus, feltámadása után tanítványainak nem azt mondta, hogy menjetek és csillapítsátok le a tengerek háborgását, vízből teremtsetek bort, kőből kenyeret, hanem azt mondta, hogy menjetek és tanítsatok minden népet. Tanítsátok meg, hogy háborgó tengeren is, az élet nehézségei közepette is, hogy lehet becsülettel életbe maradni. Tanítsátok meg, hogy összefogással, kitartó munkával, hogy lehet édes anyaföldből, napfényből, esőből bort, kenyeret, megélhetést teremteni szeretteink, népünk számára. Jézus maga is tanított, s tanítványai által szeretné megszentelni a világot. Jó tanulni, jó iskolába járni! Jó a gyermeknek, de nekünk felnőtteknek, szülőnek, mindannyiunknak jó is, fontos is a tanulás. Mi felnőttek is tanuljunk, gyermekeinket tanítva tanítsuk, nem gyújthatsz lángot anélkül, hogy annak fénye ne ragyogná be a te arcodat is. Nagyon fontos, hogy gyermekeinket ne csak küldjük az iskolába, hanem előttük járva, jó példát adva, mi is nap mint nap tanuljunk. Jó lenne ha gyermekünk iskolából hazajövet azt látná, hogy édesapa, édesanya egy tudományos könyvbe elmerülve olvas. Gondolkozzunk csak el azon, ha az éjjeli szekrényeden gyermeked nem látja az olvasásra előkészített nyitott könyvet, akkor ő miért nyújtaná ki kezét kíváncsian akár egy tankönyv után is? Rengeteg nagyszerű előadás, elmélkedés van a gyermeknevelésről és más sok-sok tudományos kérdésről az interneten. Milyen jó lenne, ha az őszi borongásban akár a család együtt meghallgatna egy-egy ilyen anyagot, majd egymás véleményét hallgatva megbeszélnék azt. Iskolába járó gyermekeink előtt, önmagunk képzésével, szorgalmas tanulással járjunk jó példával. Neked is elkezdődött az iskola!!!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Bontsd ki a szárnyadat és repülj, a tudás képes a magasba emelni.
Evangélium
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Bővebben: 2019. szeptember 7. – Szombat„Az Emberfia ura a szombatnak.”  Egy bajban lévő édesapa keresett meg a tegnap, hogy fogadjuk be a hatodik osztályba készülő lányát, mert neki nincs módja, lehetősége gyermekét felügyelni, nevelni. Kollégám az ilyenkor előírt hivatalos mondatokat kezdte ismételni: "Tessék felkeresni a helység gyermekvédelmi szakszolgálatát, aki az esetet majd kivizsgálja, felterjeszti a Megyei Gyermekvédelemek Hatósághoz, ahol havonta összeül egy komisszió s ők majd döntenek a gyermek sorsáról. Rászóltam a kollégára :"Állj!". A munkatársam tágra meredt szemmel azt mondta: "De ez a törvény." Én meg csak annyit mondtam: "A legbőbb törvény, Jézus Krisztus szeretet parancsa!" Majd elmondtam, ez a kislány eddig is bukdácsolt, hisz nincs édesanyja s kenyér kereső édesapjának egészen biztos nem volt elég ideje délutánonként tanulni vele. Ha most elindítsuk ezeket a birokratikus lépéseket, és várunk a döntésekre, akkor valószínű, hogy hónapok múlva születik meg a döntés, de az iskola nem vár, most szeptember 9.-én kezdődik a tanítás.  Ezért a gyermekek iránti szeretet azt diktálja fogadjuk be a gyereket és döntésünket jelentsük le a Gyámhatóságnak! Mi meghoztunk egy sürgősségi döntést, aztán ők induljanak el a bürokrácia útvesztőjében és amikor célba érnek jelezzék, hogy mit határoztak, de addig is a gyermek nem veszít el egy tanévet! A szombat van az emberért és nem az ember a szombatért. Minden emberi törvénynek, egyetlen célja kell legyen, éspedig az, hogy az egyetemes szeretet törvénye ne sérüljön. 
Szeretettel,
Csaba testvér
Kép: befogadlak, mert szükséged van ránk!
Evangélium
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?” 
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”  
Lk 6,1-5
Bővebben: 2019. szeptember 6. – PéntekNem varrunk régi ruhára új foltot! Mi az Újszövetség népe vagyunk, a Szentháromságos egy Isten nagy családja! Jézus Krisztus nem az Ószövetséget vagy valamelyik letűnt kornak a hitvilágát foltozgatja, hanem saját  kiontott vérében Újszövetséget köt az emberiséggel. A kereszténység nem egy tanítás a sok emberi gondolatrendszer közül, hanem a világot teremtő, megváltó, kormányzó Isten üdvösséget hozó csodálatos kinyilatkoztatása! 2000 év óta a világegyházzá nőtt keresztény nagy család tagjai, a jézusi kinyilatkoztatáshoz nem tudtak hozzátenni és nem is akartak egyetlen vesszőt sem. Ez jól van így, mert Krisztus a szőlőtő, az Atya a szőlőműves és mi vagyunk a gyümölcsöt teremni hivatott szőlővesszők. A szőlőtőkén kívül, Krisztuson kívül nincs élet! A leszakadt, levágott vessző elszárad és tűzre vetik. Tudatosan, határozottan döntsünk Krisztus mellett, döntsünk az élet mellett, vállaljuk az Újszövetség népéhez való tudatos tartozásunkat. 
Kisebb testvéri szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.  
Lk 5,33-39
Bővebben: 2019. szeptember 5. – Csütörtök„Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” 
Mit mond Jézus jövendő apostolának? "Péter te ne önmagaddal foglalkozzál, ne azzal törődj, hogy milyen voltál, hogy milyen vagy, hanem gyere menjünk és segíts szeretni, megmenteni a bajban lévő embereket!" Az önzőség jele, ha folyamatosan a magunkkal vagyunk elfoglalva, pattanásainkat nyomogatjuk, hajunkkal, külalakunkkal, otthonunkkal csinosítjuk folyamatosan! Álljunk már meg a magunkkal való foglalkozásban és kezdjünk el szeretni!!
Különösen ilyenkor tanév kezdetekor kellene nagyon letegyünk mindent és elinduljunk, megkeressük azokat a gyermekeket akiket még nem iskoláztak be, akik nincsenek felkészülve az előttünk álló tanévre.... Legyünk ezekben a napokban "gyermekek halászai", akár autóval, akár talicskával, vagy a két karunkba zárva, vigyük őket iskolába, hogy mindenki jó körülmények között elkezdhesse a 2019-20-as tanévet!!  
Hajrá, az új tanévre készülve, legyünk ezekben a napokban, a gyermekek halászai,
Csaba t.
Evangélium
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.  
Lk 5,1-11
Bővebben: 2019. szeptember 4. – SzerdaMi a keresztény remény alapja?  Ma Szent Adorján, a Büntetés Végrehajtó Intézmények védőszentjének ünnepét tartották Magyarországon. Adorján a császárhoz közel álló magas rangú katonatiszt, rendezett családi élettel, keményen megdolgozott karrierjének csúcsán! Ezekben az évszázadokban üldözték a keresztényeket és Adorján tisztsége, kötelessége mindazokkal együtt a keresztényeket is börtönbe zárni, megkínozni, kivégeztetni, akik a császár parancsát nem teljesítik!  Adorján a teljhatalommal rendelkező római császár parancsát tudatosan megtagadja, átgondoltan a lelkiismeretére hallgatva annak teljesítését visszautasítja! Tudja nagyon jól, hogy az ő döntése parancs megtagadás,  azaz halálos ítélet. Ő maga üldözte, fogta el, kivégezte azokat, akik a mindenható római császár akaratának ellenszegültek! Adorjánt a társai, saját katonái elfogják, hosszú ideig jó szóval, kemény beszéddel próbálják megtörni, döntésében más belátásra kényszeríteni! Miért menetel valaki tudatosan a biztos halálba?  Gondolom egyetlen értelmes válasz van erre a kérdésre. Éspedig az, hogy ez a józan gondolkodású felnőtt ember, lelkiismeretétől vezetve úgy érezte, hogy ezt kell neki tennie! Lelkiismerete szava erősebb volt, mint a saját és a családja biztonsága, élete. És ezért hiába kínozták meg, hiába okoztak neki tengernyi fájdalmat, roncsolták szét kalapáccsal egy  üllőn a lábait, hiába vágták le a kezét, nem hátrált meg. Döbbenetes ereje van a lelkiismeretére hallgató embernek!! Adorján nem részesült keresztény nevelésben, jól képzett fekete öves nindzsa szerzetesek nem mosták át az agyát, ő egyszerűen belülről, lelke mélyén úgy érezte, hogy ez a helyes, ez a normális, ez az igazság, és így lett ő a szabad lelkiismeret szentje. A döbbenetes az, hogy szép fiatal felesége, aki szintén keresztény, nemhogy nem állítja meg férjét a döntésében, hanem határozottan támogatja férjét a lelkiismerete szerinti úton. 
A mai evangéliumot olvasva feltehetjük a kérdést: Miért indult el, miért követte Szent Péter a mi Urunk Jézus Krisztust a szegénységbe, a kereszthalálba? Ez az ember miért hagyta hátra anyósát, családját, miért hagyja ott a halászbárkáját, hálóját, mindenét? Jézus hívja, és ő úgy érzi lelke mélyén, hogy neki mennie kell, vállal mindent és követi Krisztust!
Ülök csendben és világosan érzem, hogy engem is megajándékozott Teremtőnk, mint minden embert, ezzel a mindanyiunknak gyári szereléssel együtt járó belső, működő iránytűvel! Tudom, hogy mi a jó és mi a rossz, akárcsak mindannyian!! A nagy kérdés, tudni tudom, de meg is teszem??  Adorján megtette mit Isten kért tőle, a mellékelt cikkben ismertetett Párdy Bence szintén megteszi mindazt mit Isten tőle kér!! E 32 éves fiatal ember ott hagyja állását, otthonát és elindul egy kenun, hogy összeszedje a Tisza tavon a sodródó szemetet és teszi ezt hónapok óta! Hiszem, hogy Bencének sok társa lesz, én is szeretném akár a Tisza tavon, de akár Erdély földjén követni ezt a lelkiismeretére hallgató embert a szemét eltakarításában, szülőföldünk alázatos szolgálatában! Nem Bencét akarom lemásolni, hanem az ő bátorságából erőt merítve szeretném én is követni a teremtett világ szolgálatában a lelkiismeretem által hozzám szóló Istenemet! 
Hálás szívvel köszönjük Istenünk hogy ma is szólsz hozzánk, adj értő fület, hogy meghalljuk szent akaratodat, erősítsd meg akaratunkat, hogy a megismert akaratodat szeretettel teljesítsük nap - mint nap!!
Szeretettel,
Csaba t.

Felmondott a munkahelyén, két hónapja önkéntesként szemetet szed a Tisza-tavon

Evangélium
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.  
Lk 4,38-44
Bővebben: 2019. szeptember 2. – Hétfő„Orvos, gyógyítsd önmagadat!" Ezt a levelet leginkább magunk számára, az évek óta megtért templomba járó keresztények számára írom. Vajon azok az értékek, lelki, szellemi kincsek amelyeket az evangéliumból megismertünk, mennyire oldják, oldották meg életünk alapvető kérdéseit, gondjait? Az evangéliumi szabadság, öröm, mindennapi társam, velem zarándokol hétköznap, ünnepnapokon is? Jézus biztatására merek-e, szoktam-e csodákat kérni Istentől? Egyáltalán Isten Országának építője, Krisztus követője vagyok, vagy a sok más dolgom mellett járok csak nosztalgiából templomba? A Szentírás fényében hozom meg döntéseimet, vagy üzleti, társadalmi érdekeim mozgatnak? A szentségek: keresztség, bűnbánat, az Oltáriszentség minden napomat beragyogó élő kincsek, vagy monoton vánszorgásom szürke megállói? 
Mi templomba járó keresztények, hajlamosak vagyunk más problémáit meglátni, gyógyítani, "de a nagy kérdés az, hogy saját magam számára orvosság-e az amit másnak buzgón ajánlok?"
Nem elég egyszer Krisztus mellett dönteni! Nap mind nap megismétlődik köztem és Mesterem között a gazdag ifjú története! Nekem újból és újból döntenem kell, gazdagságomat nap - mint nap el kell adnom, hogy követhessem a keskeny és meredek úton Megváltómat! A jóléti fogyasztói társadalomban nagyon sok gazdag ifjú él. Azért, hogy gazdag ifjúk is maradjanak, nagyon sokat dolgoznak és azért is, hogy társaik szemében szintén gazdag ifjaknak látszodjanak, megállás nélkül hajtják magukat. Sajnos, mi keresztények azért, hogy le ne maradjunk a "gazdag ifjaktól", egyre jobban eltávolodunk Krisztustól, hajdani álmainktól, céljainktól, elképzeléseinktől és belesüllyedünk az anyagi javak gyűjtésébe, birtoklásába, fogyasztásába! Betartjuk a parancsokat, törvényeket, de már nem indulunk el a bennünket megszólító Krisztussal a nagy kalandba, a Nagybetűs Életbe, mert köt a gazdagságunk, az elért sikereink, kényelmes jólétünk, tudományos fokozatunk. A rabszolgaságot ma sokan karriernek nevezik! A parancsokat megtartjuk, de már nem Krisztust szolgáljuk hanem a mi "gazdagságunkat", és a " mi drágaságunk" megfolyt, a gonosz szolgájává tesz! Istenen, az Ő szent akaratán kívül minden más aranyborjú, bálvány! A gazdag ifjú bálványimádó még akkor is, ha templomba jár és betartja a parancsokat! Bálványimádó, mert nem a Mesterét, hanem a saját "drágaságát" szolgálja.
Egyik lányunk gyermeket vár, a mi gazdagságunk a mi jó hírünk, merek-e, tudok-e Krisztusra, az élet urára  hallgatva dönteni? Talán itt és most a jóhíremet kell eladnom, hogy Mesteremet követhessem?! Meg van bennem ez a bátorság??
Uram gyógyítsd meg gyermekedet, szabadítsál meg gazdagságomtól, hogy te lehessél az én mindenem!
Szeretettel,
Csaba t.  
Evangélium
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. 
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.  
Lk 4,16-30

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Ha én megengedem, hogy a gyermekkönyvtárunkba valami bekerüljön, arról hiszem, hogy a fiatalok javára válik. Isten jobban elrejthette volna az atomvilág vagy az univerzum titkait, de ha csak olyan „magasra” tette, hogy mi is el tudjuk érni, akkor igenis gyermeki kíváncsisággal fel kell ütni a könyv lapjait, de ezt a több ezer éves múltunk által szerzett tapasztalatok elővigyázatosságával kell megtennünk. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2019. szeptember 22. vasárnap, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Mária szűzi életformája

Mária szűzi életformája a maradéktalan Istennek való önátadás kifejezése, hogy ő szívvel és lélekkel, testestül-lelkestül „igent” mondott az isteni tervre, egész lényével kizárólag Istenhez tartozik.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube