Vesztesek voltunk, mocskosak, büdösek, árvák, a társadalmi létrának az alján valahol, legalábbis ezt mondták rólunk az emberek régen. Azt híresztelték, hogy ezekből, soha de soha nem lesz semmi, mert nekik nincs senkijük, semmijük. Mit is adhatnak az ilyenek a világnak? Szennyből nem lehet értéket kihozni, ezért nem is foglalkozott velünk senki. Mígnem eljött a nap, amikor valaki azt mondta, hogy nem selejtek vagyunk, hanem kincsek, remekművek, Isten ajándékai a világnak.