„Hiába van 220 volt a falon lévő dugaljban, ha nincs egy vezeték, amely összekötné az éjjeli lámpával. Enélkül nem lesz világosság a szobában. Kell egy közvetítő, mely a villanyáramot célba juttatja. Az emberek világában a bizalom, az elfogadás, a jóindulat láthatatlan kábelein terjednek az értékek. Ha ezek nincsenek meg, akkor a bennünk lévő kincseket hiába kínáljuk fel, nem találnak befogadásra . Ezért mielőtt bármit is mondanánk, bármennyire is nehéz, ki kell építenünk a kölcsönös bizalom szálait, mert másképp értékeinket sárba tapossák, és még a legnemesebb erőfeszítésünk is rosszul fog elsülni.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,Adná az Isten, hogy ezekben a fagyos napokban üljünk le és szólítsuk meg az Istent! Hiszem azt, hogy válaszolni fog és ne nézd azt, hogy te csak egy kis árva vagy, hogy neked senkid nincsen, nem... Istennek nagyon furcsa ízlése van, ő mindig a legkisebbeket, a legelesettebbeket, a legszegényebbeket szereti a legjobban."-mondta Csaba testvér az elmélkedésében
