Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot, egy darab fát az ingoványból kiveszünk, majd tűzre teszünk, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. A tűz láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegségünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
,,Adná az Isten, hogy ezekben a fagyos napokban üljünk le és szólítsuk meg az Istent! Hiszem azt, hogy válaszolni fog és ne nézd azt, hogy te csak egy kis árva vagy, hogy neked senkid nincsen, nem... Istennek nagyon furcsa ízlése van, ő mindig a legkisebbeket, a legelesettebbeket, a legszegényebbeket szereti a legjobban."-mondta Csaba testvér az elmélkedésében
