„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,Adná az Isten, hogy ezekben a fagyos napokban üljünk le és szólítsuk meg az Istent! Hiszem azt, hogy válaszolni fog és ne nézd azt, hogy te csak egy kis árva vagy, hogy neked senkid nincsen, nem... Istennek nagyon furcsa ízlése van, ő mindig a legkisebbeket, a legelesettebbeket, a legszegényebbeket szereti a legjobban."-mondta Csaba testvér az elmélkedésében
