Hogy örömhírrel induljon minden nap …

Jn 20,1.11–18

12.00- tól Tornaóra Molnár Noémivel

18.00- tól Szentmise Csaba testvérrel és Urbán Enrik OFM Ferences Rend Tartományfőnőke

Hála és köszönet Erik testvérnek, amiért meglátogatta a Keresden táborozó gyermekeinket! A látogatása során egy szentmisét is bemutatott, imádságos szeretettel megáldotta a gyermekeinket és az itt folyó munkánkat!

Hála és köszönet érte,

Csaba t. 

Kép: keresdi kápolna belülről és kívülről....

2020.07.22

A hét első napján, húsvétvasárnap kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.

Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”

Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis „Mester”!

„Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Magyar Kurír

2020. július 22.