Ma, amikor az egész ország

hálás szívvel néz ide,

szeretetet, köszönetet

ver mindnyájuk kis szíve.

Azt a sok jót, amit kaptunk

meghálálni mint lehet?

Kérdezgettem a virágot,

kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág

felém intett vidáman,

amit a szó el nem mondhat,

itt van egy szál virágban.

Donászi Magda: Pedagógusnapra

18.00 Szentmise: 1994 óta minden év október ötödikén ünnepli az UNESCO a pedagógusok világnapját, melynek idei mottója "Tanárok: vezetni a válságban, újragondolni a jövőt", reflektálva arra az elhivatottságra, melyet a tanárok szerte a világon annak érdekében tanúsítottak, hogy senkit se hagyjanak hátra, különösen a COVID-19 válság idején.

20.00 Rózsafüzér imádság: A Szent Ferenc Alapítvány dévai házából a kedves nevelőkkel imádkozunk a tanárokért, a pedagógusokért, hogy merjék újragondolni a jövőt!

2020. október 5.

Önzőség - önzetlenség?!

Embertársaim felé, az Isten alkotta szép világ felé, vagy magam felé fordulok?  E fontos kérdés tanulmányozására a jelenlegi idő nagyon alkalmas! Az elmúlt, lelassult időben úgy tűnik, hogy sok ember számára világossá vált, hogy a boldogságot, a békét önmagunkban nem lelhetjük meg!

A karanténnal sok emberre rászakadt a bezártság, több ismerősöm is relatív jólétben él, szépen felszerelt otthonaikban mondhatni semmiben nem szenvedtek hiányt, magukba zárva, békében, biztonságban élhettek relatív hosszú időn át! Ez a maguk számára megteremtett paradicsomi állapot mégsem tette őket boldoggá! Egyik ismerősöm ki egyedül vészelte át a karantént, mondta: "Volt élelem, jó idő, internet, minden, de majdnem megbolondultam. Nem kellett munkába mennem, szépen felszerelt otthonomban, a ház körüli gyönyörű kertemben jól éreztem magam, azt főztem magamnak amit csak akartam, és mégis egész nap a telefonon lógtam, s ha valaki felhívott hosszú percekig beszélgettünk! Minden találkozás, telefonbeszélgetés értelmet adott az életemnek, de ez a magamnak teremtett "mennyország" önmagában nem tett boldoggá."

Az ember nem önmaga számára született, társas lények vagyunk! Fogjuk meg egymás kezét, becsüljük meg egymást, mert csak egymásban lelhetjük fel életünk értelmét, célját, örömteli boldogságát! Isten maga a szeretet, de bátorkodom kimondani, hogy mi is csak akkor létezünk igazán ha szeretünk, s ha bennünket is elfogadnak, értékelnek, egyszóval ha szeretnek. Az egymásra figyelés, az elfogadás, az építő, cselekvő szeretetben való létezés számunkra ugyanaz, mint a halak számára a tenger, életet adó élettér, mely nélkül meghalunk! A kényelmes otthon, az anyagi jólét, csak a háttér, mely lehetővé teszi, hogy kipihenten, erőben, egészségben fordulhassunk jószándékkal egymás felé, hogy világunkat a Szentháromságra figyelve teremtsük tovább szeretetben!

Egy vadonatúj héttel ajándékozott meg bennünket a jó Isten! Itt az idő, hogy az önzőség magzatburkát feltépve forduljunk bizalommal, világformáló jó kedvvel egymás felé! 

Szeretettel, 

Csaba t.

• Előző
• Tovább