„Hiába van 220 volt a falon lévő dugaljban, ha nincs egy vezeték, amely összekötné az éjjeli lámpával. Enélkül nem lesz világosság a szobában. Kell egy közvetítő, mely a villanyáramot célba juttatja. Az emberek világában a bizalom, az elfogadás, a jóindulat láthatatlan kábelein terjednek az értékek. Ha ezek nincsenek meg, akkor a bennünk lévő kincseket hiába kínáljuk fel, nem találnak befogadásra . Ezért mielőtt bármit is mondanánk, bármennyire is nehéz, ki kell építenünk a kölcsönös bizalom szálait, mert másképp értékeinket sárba tapossák, és még a legnemesebb erőfeszítésünk is rosszul fog elsülni.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el, Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”