"... megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.”

Lk 24,48

Világos a házi feladat!? Jézus nem világot temető gyászhuszároknak küld bennünket a világba, hanem evangélium hirdető apostoloknak! Isten atyai szeretettel fogadja tékozló fiát, van bűnbocsánat, újrakezdés, fenntartható, élhető jövő mindannyiunk számára! Élő embert nem temetünk, még kevésbé élő népeket, nem beszélve az emberiségről! Te élsz, dönthetsz, Atyánk házában sok hely van, gyere próbáld ki Krisztus útját, az irgalmas szeretet, a nyugodt párbeszéd, a bölcs együttgondolkodás útját! 

12.30 Vasárnapi szentmise: Az igeliturgia biztos, hogy nagyon fontos, protestáns testvéreinknél az Istentiszteletek lényeges részévé is vált! Nálunk, katolikusoknál, ugyanolyan fontos, mint az áldozati liturgia! Isten szól a Szentírás által, és ugyanaz az Isten közénk jön az Oltáriszentségben! Igen, a mi Istenünk, a Szentháromság nem trónon ülve várja a hódolatunkat, hanem dinamikus jelenléttel szól hozzánk és meglátogat, ha élő hittel hívjuk, fogadjuk az Ő szeretetét!

20.00 Rózsafüzér: Ahogy a csordogáló víz elmossa a sziklát és utat talál magának a völgyön keresztül a tengerbe, ugyanúgy az imádság csendesen csordogáló folyama elmossa bűneink, tunyaságunk szirtjeit, és megtalálja az utat az óceánba, a végtelen Isten karjai közé! Ne szünjünk meg imádkozni!

21.00 Kerekasztal beszélgetés: Egy nagyon fontos kérdéssel kopogtat Éva az asztalunknál, egy olyan kérdéssel, melyet ma nagyon sok pár sajnos megfogalmaz! Járjuk körül e témát:

Kedves Csaba testvér! Hetek óta imádkozom válaszért, útmutatásért kétségeimre. Párkapcsolatban élek.11 éve ismerem, de csak 3 éve költöztünk össze. Nem vagyunk házasok, mindketten elváltunk. Ő 57, én 46 éves vagyok. Ő volt a nagy szerelem, s talán neki is én. Az utóbbi másfél-két évben már nem érzem a szeretetét, nem jön tőle figyelmesség irányomba, nem igényli azt, hogy velem legyen, nincs közös program, téma. Mindennap ugyanaz. Reggel elmegyek dolgozni, ő akkor még alszik. Este hazaér, eszik, Tv-t néz fülhallgatóval. Jó esetben 10 percet beszélünk. Hétvégén ugyanez. Magányos vagyok. Szerettem volna sokszor beszélni vele erről, de ő azt mondja, neki ez így jó, ha nekem nem, akkor találjak ki valamit. Teljes közöny részéről, ridegség és elzárkózás. Amikor pár hete nagyon beteg voltam, akkor se kérdezte meg, szükségem van e valamire. Semmi kötelezettsége nincs sehol, mégis magamra hagyott lázasan, elesetten. Azt gondolom, ez nem szeretet. Ezt neki is elmondtam, legfeljebb annyit mond rá cinikusan, hogy "jól van." Mit tegyek? Ha arra gondolok, hogy egymás mellett élünk hosszú hónapok óta és a jövőnk sem kecsegtet semmi mással, akkor tudom, hogy ez nem tesz boldoggá, ezt nem szeretném. Nem hajlandó együttműködni, hogy közösen oldjuk meg a problémát. Biztos hiányozna, ha elhagynám, hisz 11 év kötődése fűz hozzá, viszont így nem akarom leélni a hátralevő éveimet sem. Imádkozom azért, hogy helyesen cselekedjek, de nem kapok választ sem a szívemben, sem a Szentírásban. Nem akarom megbánni a döntésemet sem a közeljövőben, sem életem vége felé. Kedves Csaba testvér! Mit tanácsol az Ön bölcsességével? Nagyon köszönöm a választ! Minden jót kívánok szeretettel! Éva

Szép napot kívánva, 

Csaba t.

2021. április 18.