"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne."

Jn 6,52

Mi végre vagyunk e földön? - kérdezte tegnap egyik nagy gyermekünk! Sok okos dologról próbáltam neki beszélni, de a mai evangélium fényében már csak egyetlen dolgot szeretnék nagyon határozottan mondani! 

Megismerni, megszeretni és szeretetben egyesülni, eggyé válni teremtő Istenünkkel! Ez a vágy, a végtelen jóság, szépség, bölcsesség, igazság, szeretet, egyszóval Isten utáni sóvárgás, nem a telhetetlen ember lázálma, hanem a Szentháromság akarata! Atyánk a tízparancsolatban minden idők emberéhez szól: "Uradat, Istenedet imádd!" Istent imádni, vele egyesülni az örökkévalóságban, minden keresztény legfőbb vágya, életünk célja, mely ha nem sikerül, akkor elkárhoztunk! 

Keressük tudatosan Isten jelenlétét, olvassuk szent igéit, járuljunk szentáldozáshoz, imádkozzunk a magunk egyszerű szavaival, nap mint nap köszöntsük, szólongassuk! Saját kicsinységünk, gyengeségünk ne zavarjon, hisz akárhogy gőgicsél egy gyermek, az ő hívására egy édesanya szeretettel fordul! A szülői szeretet Isten ajándéka, és az aki az ajándékot adta, az birtokolja az ezt a lehajló, befogadó, végtelen szeretetet! Bízzunk Istenünkben, hisz Ő a végtelen szeretet teljességével fordul hozzánk, akar átölelni, egyesülni velünk! 

18.00 Szentmise: Itt a lehetőség, legalább lélekben keressem Istenemmel a találkozást! Minden szentmise áldozatban az ég a földdel összeér, Isten és ember egy asztalhoz ül!

20.00 Rózsafüzér: Hosszú utak vándorai vagyunk, a nap minden kegyelméért egy tized rózsafüzérrel adjunk hálát gondviselő mennyei Atyánknak!

Szeretettel, 

Csaba t.

2021. április 23.