Értünk imádkozó Végtelen! Jézus Krisztus utolsó nagy beszéde amit főpapi imának szoktunk mondani, megváltó Istenünk gyönyörű arcának csodás lenyomata, szavakba rajzolt torinói lepel! Akinek nincs gyereke, vagy olyan szeretett hozzátartozója aki nagyon kedves számára, és aki most indul szabad akaratának útján - akár egy imbolygó kötéltáncos a semmi felett -, az talán meg sem érti Jézus Krisztus gyönyörű fohászát! Az emberért leborulva imádkozó Isten az én Istenem, Őt követem, Ő az én megváltó Mesterem!
18.00 Szentmise: Soha nem gondoltam arra, hogy a szentmisében nem csak én, de a mi Megváltónk is imádkozik értünk! Gyönyörű kép: az oltár előtt nem csak mi borulunk le, hanem velünk együtt fohászkodik a mi Megváltónk is! Minden szentmisében, igazából a teremtményét tisztelő Teremtő, a szabad akarattal rendelkező embernek végtelen méltóságot adó Isten előtt borulunk le templomainkban, közös célunk, az Isten országának eljöveteléért imádkozunk, dolgozunk!
20.00 Rózsafüzér: Mi nem öntudatlan eszközök, vagy lelketlen béresek vagyunk Istenünk számára, hanem szabad akarattal rendelkező felelős "ima - munkatársak"! A világot napról - napra teremtve, erőfeszítésünkkel, verejtékes munkánkkal magunkat is teremtve, éljük életünket, növünk bele a bennünk és körülöttünk születő örökkévalóságba!
21.00 Esti beszélgetés: Szeretettel hívlak, gyertek, hisz János kérdése mindannyiunk kérdése: Hol van a másik emberért hozott áldozat határa? Ha Krisztusra gondolok, aki meghalt értünk, minden bűnös emberért a kereszten, hogy megváltson minket, akkor bármilyen áldozat kevés. Ha viszont azt látom, hogy a másik emberért hozott áldozatnak nincs értelme, abba én tönkre megyek, a gyerekeimnek mégis egy boldog ember kell, aki megöleli őket, felneveli, akkor mi a teendő? Legyek önző, és helyezzem az saját egómat a középpontba, hogy aztán adni tudjak? Nagyon kíváncsi vagyok Csaba testvér véleményére.
"Értük könyörgök!"