"A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be."
Jn 1,1
Így az év végén, elég lehangoló az idős Szent János apostol szájából e summás ítélet! Mit mondhatnék? Valóban sokan szidják az embert, hogy lusta, önző, kapzsi, egyszóval rossz, sőt bűnös. Nem állok le senkivel vitázni, legkevésbé Szent Jánossal, de azért székely konoksággal folyamatosan - szóban és írásban is, - az ellenkezőjét próbálom bizonyítani.
De mi mást tehetnék? Végül is hiszek az Isten által teremtett világban, hiszem, hogy az ember jó és hajlik a jóra, sokszor még a bűneit is csupa jó szándékból követi el! Ezek a mostani agyon putyukált gyermekek, a medve simogató, színes világ is a mi jóságunkból fakad. Egyszerűen nem akarunk senkit megbántani, nem tudjuk elviselni ha valaki szenved, vagy ha rosszul érzi magát! Ezért, hogy ne legyen hátrányosan megkülönböztetve, kiszorítva, sarokba állítva senki, hát... minden szabad, mindenkinek minden megengedett, még az is ami egyértelműen a társadalom, de az elkövető ember számára is rossz, káros, veszélyes.
Így állunk itt, 2021 utolsó napján! Szokásomhoz híven szeretnék valami vigasztaló, felemelő, vidám dolgot mondani, amolyan útravalóul az új évre! Egy dolog biztos, mondhat bárki bármit, érvelhet, bizonyíthat, akár a szentírásból is, de mi higgyük erősen, hogy az Isten által teremtett világ szép, értékes és sok nagylelkű ember él benne. Bátran bízzunk az előttünk álló ropogós vadonatúj évben: az Isten által számunkra felkínált, sok ismeretlen ajándékkal érkező új esztendőben! 2022 akárcsak minden év Isten irántunk való szeretetének megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka! Ha Isten nem bízna bennünk, nem ajándékozna meg egy új évvel, de mi időben, térben táguló világban élünk! Minden perc ajándék, lehetőség, melyben minden, de minden, még az akadályok, a nehézségek is csak kihívások, próbák, amit ha vállalunk és sikeresen leteszünk, akkor azzal egymáshoz is, Istenünkhöz is közelebb kerülünk! A keresztény, akár egy jó cserkész tudja, hogy a létért való kitartó küzdelem, igazából egy próba, mely felemel, értékessé, Isten előtt kedvessé, szentebbé tesz. Végül is ez az életünk célja, hisz csak így nőhetünk fel Teremtőnkhöz, így ülhetünk a Szentháromsággal egy asztalhoz!
Tudom, hogy egy frappáns példával kellene mindezt bizonyítani. Remélem, hogy a következő példa, ha nem is győz meg mindenkit, de legalább megnevettet! Itt vagyunk nagylelkűségről élő példának mi ferences szerzetesek. Lám, bár magunk is szűkében vagyunk a bölcsességnek, mégis egész évben, - akárcsak most is - túlcsorduló szeretettel, nagylelkűen osszuk az észt!
18.00 Szentmise: Év végén hálaadást tartunk, a Mindenszentek litániáját végezve, megköszönjük a jó Istennek az elmúlt év minden ajándékát! Természetesen egymásért is imádkozunk! Egymásnak is meg kell köszönni mindazt, mit nagylelkűen társainktól kaptunk, ezért a szentmisét szeretteinkért ajánljuk fel!
24.00 Déván, a templomban együtt szeretnénk zárni az óévet és ugyanakkor együtt kezdeni az új esztendőt! Gyermekeinkkel nagy szeretettel hívunk, várunk mindenkit, aki magányosan, akár egyedül, akár szűk családi körben, a pandémia miatt bezárkózva ünnepel, hogy legalább így virtuálisan jöjjön Dévára, hogy együtt imádkozva, énekelve találjon bennünket az új esztendő!
Bonaventura testvérrel, ferences jókedvvel, áldott új évet kívánunk,
"A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be."