„Ez a nemzedék gonosz nemzedék."
Lk 11, 29
1917-ben az első világégés vége felé, a Szűzanya Portugáliában, Fatima mellett, megjelent három pásztor gyermeknek. Itt a helybeliek által a Béke Völgyének nevezett helyen, ezért született a világ egyik legnagyobb kegyhelye. Zarándoklatunk alatt itt fogalmaztam meg néhány gondolatot a megtérésről, az újrakezdésről, a bűnbánatról!
A gyilkos II. világháború után, a szétszéledt magyarok összefogtak, hogy kifejezzék bűnbánatukat, hitüket, Isten iránti lángoló szeretetüket, és Fatimában megépítették a Magyarok Kálváriáját! A vesztes háború végén a kesergés, a vádaskodás, a gyűlölködés helyett, egy impozáns, XV. állomásból álló, szépen kivitelezett keresztutat állítottak fel, nem messze a jelenések helyétől, amelynek a végére egy kápolnát építettek Szent István tiszteletére, egy valóban értékes golgotával.
A világháború mocsarába süllyedt generációk, hogy mennyire voltak bűnösök, nem tudom! Nem a mi tisztünk, hogy őseinket megítéljük! Ők, akik e Golgotát megépítették, a megtérésben, az újrakezdésben számunkra példaképek! Tisztelet jár a Magyar Kálvária kivitelezőinek, mert a világháborút megjárt nemzedék fiaiként, Krisztus példájára képesek voltak feltámadni és újból a szeretet útjára lépni! Annak a kornak a gyermekei a világégésben ugyanúgy, mint Jónás a hal gyomrában elvesztek, - mondhatjuk -, hogy megsemmisültek, akárcsak Jézus Krisztus a nagypénteken a kereszten függve! Az ő nagyságuk, hogy képesek voltak Mesterünk példájára feltámadni, átdöfött szívvel is Isten elé állni, áldozatot hozva, őszintén szeretni! A XX. század véráztatta éveiben bűnbánatot tarva, talpra álltak, egy nemes célért összefogni, ezért tisztelet jár nekik! Különös tisztelet jár Kondor Lajos atyának, aki a tervezés, az építkezés hatalmas munkáját összefogta, levezette, magát a szentélyt évtizedekig gondozta!
Európában újból fellángolt egy gyilkos háború! Nem tudom, hogy a mi nemzedékünk mennyire gonosz, de azt tudom, hogy a tékozló fiút hazaváró atya minket is vár! Összefogással, ha nem is építünk, de legalább végezzük buzgón, hetente bűnbánattal a keresztutat! Háborúba sodródó világunkért Mária kérésére imádságot, böjtöt, önmegtagadást vállalva, álljunk alázattal teremtő Istenünk színe elé!
18.00 A csobánkai otthonunkba befogadott kárpátaljai gyerekekkel, felnőttekkel imádkozunk együtt az áldott békéért! Tegyünk meg mindent, hogy e földre néző Isten, örömét találja az Ő gyermekeiben!
20.00 Rózsafüzér az áldott békéért. Jó tudni, hogy utunk során megállhatunk itt is - ott is, és bizalommal együtt imádkozhattunk. Egészen biztos, hogy Mária mindig odakuporodik mellénk, hogy velünk köszöntse imában drága szent Fiát! Éljünk a lehetőséggel és imádkozzunk együtt, Isten áldását kérjük megriadt világunkra!
