"küldelek titeket... !!"
Mt 10,16
Világunkat a sötétség erői szorongatják: pandémia, háború és megannyi más támadás éri világunkat. A sötétség ellen, mi keresztények a fénnyel harcolunk. Ha ránk borul a sötét, gyújtsunk fényt, hozzunk ragyogást a világunkba. Álljunk neki, mindenki ott ahol van, tegyen meg mindent, hogy több legyen a szeretet, a jóság, a fény az emberek között.
Szeretnék elmondani egy nagyon régi történetet: A kommunizmus sanyarú éveiben végeztem a teológiát. Mint kispap, tudomásomra jutott, hogy egy hajdani tornatanár az ő feleségével nagy bajban van. Az idős bácsit az Alzheimer-kór nagyon legyűrte és az őt gondozó, ugyancsak idős felesége elesett és eltörte a combnyak csontját. Két magatehetetlen embernek mi kispapok hordtuk nap mint nap a meleg ebédet a teológia konyhájáról. Egy forró nyári napon, egyik társammal vittük az ebédet. A tömbház előtt ahol lakott ez az idős házaspár, kis fagylaltos bódé állt, ahol tölcséres jégkrémet árultak. Odamentünk ketten a társammal, kértünk két fagylaltot és elindultunk a lépcsőház felé. Pár lépés után már láttuk, hogy a finomsággal nem fogunk felérni a harmadik emeletre, ezért az üzlet előtt kolduló két gyereknek átadtuk a fagylaltot. Mentünk volna már tovább, amikor a tömbház alatt lévő üzletből kijött az elárusító és megkérdezte, hogy az idős házaspárnak akartuk vinni a fagylaltot? Igennel válaszoltunk, és ő egy kis türelmet kért, majd az üzletből egy szép kristálypohárral jött ki és azt mondta, hogy abba vigyük a fagylaltot, mert úgy nem folyik szét. Szégyelltem neki mondani, hogy nálam már csak egy fagylaltra való pénz van, amiből én igazából bélyeget szerettem volna vásárolni! Így újból odamentem a fagylaltos kisasszonyhoz, és megkértem, hogy adjon egy fagylaltot a pohárba. Ő elkezdte tölteni az öblös poharat, és amikor láttam, hogy már sokkal több fagylalt van benne, mint amennyit én ki tudnék fizetni, mondtam, hogy álljon le. Kedvesen rám mosolygott és megkérdezte: "azt gondolod egyedül te tudsz jó lenni ezen a világon" - és azzal színültig töltötte a poharat.
Kis "pár lejes" történet, - mondhatná bárki - de én megértettem, hogy akármilyen kis jó cselekedet elindíthat egy jó cselekedet lavinát. Lám, egy ezer idegen segítségünkre siet és pohárral megajándékoz, egy fiatal eladó mosolyogva a szeretet útjára lép, a dominó dől, és mindenki jobb, tisztább, Krisztus-képűvé válik.
Arra kérek mindenkit, hogy ne a világ búját - baját osszuk - szorozzuk ítélkezve, sarat dobálva, hanem ott ahol élünk, csendben, alázattal tegyük a jót. Egyetlen jó cselekedet, legyen az bármilyen kicsi is, jobbá teszi a világunkat.
