„Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők!"

Lk 13,22

Szűk kapu előtt sok - sok mindenről le kell mondanunk! Le kell tegyük az évek alatt nagyra fúvódott énünk megannyi kinövését, a kapzsi vágyainkat, vélt vagy valós sérelmeinket, bűneinket, mindazt ami lényegében nem mi vagyunk! Van amit magunktól le tudunk tenni, ha nehezen is, de el tudunk engedni, de sajnos sok - sok mindentől képtelenek vagyunk megszabadulni. Ilyenkor a gondviselés megengedi, hogy a bennünket szídó, kritizáló emberek nekünk essenek és favágó fejszével, láncfűrésszel kezelésbe vegyenek! Ők kegyetlenül megtisztítanak, levágják rólunk mindazt, mi fölösleges, mi meggátolja, hogy a szűk, keskeny kapun belépjünk Isten Országába!

Minden elszakadás, lemondás fáj, de ez a fájdalom akárcsak a vajúdás, életet ad, Krisztus új tisztább, mélyebb, értékesebb világába vezet bennünket! Ne féljünk, bízzunk Isten gondviselő szeretetében! Megváltónk jóságos, tudja mire van szükségünk! Bízzunk hatalmas, gyógyító, erős kezébe, hagyjuk, hogy átvezessen a szűk kapun a nyolc boldogság országába, ahová csak a tisztulás tüzében kiüresedett lélek léphet be!

A szűk kapu előtt ácsorogva, 

Csaba t.

Kép: A dévai kolostor belső udvara!!

2022. október 26.