"Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
Jn 1,29
Szolgáló szeretet! A fenyőág hordozza drága termését, a tobozt! Néztem ezt az ágat és csodáltam a hajladozását a szélben, ahogy a téli fagyban is ragaszkodva őrzi az életet jelentő, holnapot ígérő, magvakat őrző tobozokat!
Igazából kétfelé lehet osztani a nagyvilágot: szolgálok és nem vállalom a szolgálatot! Igazából ez a vízválasztó!! E két magatartás közül választhatok, az egyik Isten barátjává, szentté tesz, a másik a lázadó, gonosz lélek társává!
- Számíthatsz rám Uram, itt vagyok, készítem előtted az utat mint Keresztelő János, vagy kimegyek a szőlődbe, küldhetsz engem bátran és ha késnél, bízhatsz bennem, én virrasztva végzem munkámat, mit bölcsen rám bíztál!
- A másik magatartás a lázadó gonosz lélek útja, aki csak magát akarja szolgálni, mert saját maga számára ő az egyetlen cél, a bálvány, az aranyborjú! A saját gondolatai, vágyai, igényei vannak élete központjába, és ezért ő minden percben csak önmaga körül forog, az embertársa, sőt az egész világ számára csak préda! A mérhetetlen önzés, a kapzsiság, az individualizmus romboló csapdájában vergődik világunk! Innen fakad minden rossz, beleértve a most folyó háborút, gazdasági krízist, mindazt, mi életünket, világunkat beszennyezi!
Keresztelő Szent János alárendeli életét egy nálánál nagyobb, értékesebb célnak, Krisztus szolgálatának! Ezt teszik az apostolok, a szentek öntudatosan, ugyanazt, mint a tobozokat érlelő, hordozó fenyőág, vagy a búzamag "mely ha nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz!" Jn 12,24
