„Látjuk, hogy mértéktelen habzsolásunk, önkontrollunk hiánya, a rongyrázás, a fölvágás hova vezeti az emberiséget. Ma már nemcsak energiaválság van, hanem életválság is. Az emberek elpusztítják, felfalják, elhasználják gyermekeik jövőjét. A szeretetből vállalt böjt – amikor a nagyobb jóért szívesen vállalom a lemondást, a tekintetemmel nem a hiányaimat, a veszteségemet számolom, ha felfelé tekintek – felszabadítja az embert a test kötöttségei alól, így a lélek szabadon szárnyalhat, hogy közelebb kerüljön Istenhez.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,A jó Isten nem hagy el engem; fenntartott egy helyet a számomra'' - - így vigasztalta magát Johannes Birndorfer parasztfiú, a későbbi Konrád testvér, amikor egy kolostorba való felvételi kérelmére ismételten elutasító választ kapott. Több mint tíz évig kopogtatott, zörgetett, mig 30 évesen magára öltötte Szent Ferenc durva ruháját! Negyven évig mind egyszerű kapus testvér szolgálta az Istent és a kolostor kapuján zörgető szegényeket, bajban lévő embereket!!
