„Javaslom, hogy a lelki életnek kereteket alakítsunk ki. Egészen más ez egy családanya, egy idős ember vagy egy szerzetes esetében. Legyen a napnak olyan szakasza, amikor időt szánunk arra, hogy megtervezzük a teendőket, fontossági sorrendet állapítunk meg, megnézzük, milyen pontokon várható, hogy elbukhatunk, ezekre tudatosan készülünk, hogy elkerülhessük őket. Vegyük számba, van-e valaki, akinek különösen szüksége van a segítségünkre, támogatásunkra, és hogyan tudunk a hóna alá nyúlni. És mindenekelőtt kérjük Isten áldását és segítségét egész napunkra, hiszen így az Ő kezét fogva járhatjuk a mindennapokat. Jó, ha este visszatekintünk, hogy az elhatározásokat hol sikerült megvalósítanunk a nap folyamán, bocsánatot kérünk a botlásokért, így az esti imában meg tudunk nyugodni, meg tudunk újulni Isten szeretetében.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,A jó Isten nem hagy el engem; fenntartott egy helyet a számomra'' - - így vigasztalta magát Johannes Birndorfer parasztfiú, a későbbi Konrád testvér, amikor egy kolostorba való felvételi kérelmére ismételten elutasító választ kapott. Több mint tíz évig kopogtatott, zörgetett, mig 30 évesen magára öltötte Szent Ferenc durva ruháját! Negyven évig mind egyszerű kapus testvér szolgálta az Istent és a kolostor kapuján zörgető szegényeket, bajban lévő embereket!!
