"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik."

Mk 16,22

Karácsony éjjelén Mária igenjére Isten emberré lett, megtestesült. Ölbe lehetett venni, meg lehetett simogatni, lehetett hozzászólni, mert Jézus Krisztus valóban közénk jött! Nekünk nem kell irigykednünk a Szent Családra vagy a jó pásztorokra, mert a mi igenünkre is a szentmise áldozatban ugyanaz az Isten újból közénk jön, megtestesül a kenyér és a bor színében. Igen, minden egyes szentmise karácsony éjszakája, minden templom betlehemi barlang és minden egyes oltár betlehemi jászol, az Oltáriszentségben ugyanaz az Isten, Jézus valóban jelen van. Mi, a szent liturgián résztvevők, ugyanúgy hódolhatunk Jézus előtt, akárcsak a pásztorok. Ők a gyermek Jézusban a hitükkel látták a nagy Istent, mi az Eucharisztiában szintén a hitünk karjával ölelhetjük át az értünk testet öltő Végtelent!

Az Úr napja, az Oltáriszentségben magát nekünk adó Isten ünnepe. 

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Térdre borulva, 

Csaba t. 

2024. június 02.