Azt a békét, örömöt, boldogságot, amely az ember szívét akkor tölti el, amikor hazaér, amikor hozzá tud bújni a mennyei Atyjához, Istenének a kezébe simul, nehezen tudom elmesélni. Az ember ebben az ölelésben teljesedik ki, és emberi méltóságunk talán ekkor van a legmagasabb fokon. Isten karjaiból kibontakozva visszatérni a munkánkba, ez az igazán gyümölcsöző és szép, értékes és értelmes az életünkben. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek."