„Az életünket nem arra kaptuk, hogy reggeltől estig a tükör előtt pattanásainkkal bíbelődjünk, hanem arra, hogy szeressünk, alkossunk, teremtsünk, hogy éljük az életünket. Ilyen értelemben persze meg kell néznünk egy-egy munkánk gyümölcsét, következményeit, és a pelyvát a bűnbánat szelében el kell távolítanunk az érett, ép, egészséges búzaszemek közül, de tudnunk kell, hogy életünk munkáját nem abból fogják megítélni, hogy hány könnycseppet ejtettünk a hibáink miatt, hanem hány ép, egészséges búzaszemet tudtunk teremni.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Szeretettel kérek mindenkit, hogy ne azt nézzék, hogy egy pap, egy szerzetes hol prédikál, hanem csak azt, hogy mit mond. Voltam én már nyomornegyedekben, börtönökben, fegyházakban és a továbbiakban is mindenféle rangú, világnézetű személyhez elmegyek, hogy elvigyem Krisztus tiszta evangéliumát, azokat a gondolatokat ami orvosság, gyógyszer mindannyiunk számára!! 
