"Mikor egy napon szokása ellenére – mert azt meg kell hagyni, nagyon udvarias ember volt – egy alamizsnát kérő koldust kemény szavakkal elutasított, nyomban megbánta tettét, és magában nem győzte eleget ismételgetni, milyen szégyen és gyalázat a nagy Király nevében az alamizsnát kérőnek kérését elutasítani. Azon melegében szívből megfogadta, hogy ezentúl senkitől, aki Isten nevében fordul hozzá, tehetsége szerint semmit meg nem tagad. Ígéretét hűségesen meg is tartotta. Utoljára önmagát is odaadta, és előbb valósította, mint hirdette az evangéliumi tanácsot: „Aki kér, annak adj, és attól aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg”
Az Istenkereső ember a jóság, a nagylelkűség útján járja élete minden napját! Rengeteg olyan történet van amely arról szól, hogy Szent Ferenc nagylelkű és sokszor ajándékozó szeretetében mindent odaad azoknak, akik feléje nyújtják a kezüket. Szent Ferencből áradó jóság és irgalmas nagylelkűség nem jutalom azok számára akik megérdemlik, hanem a mindennapi életformája, mert ő nagyon jól tudja, hogy csak: "Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" Jn 5,43
A mennyei Atyánk tökéletesen jóságos, az Ő arcának szép vonása a túlcsorduló, ajándékozó nagylelkűség, hisz túláradó szeretetében teremtett mindent. Mennyi virág, gyümölcs, íz, illat, zamat, mennyi csoda van körülöttünk?! Sőt: "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." Jn 3,16 Mennyei Atyánk drága ajándéka Jézus Krisztus, a Megváltónk!
Mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk, ez azt jelenti, hogy mi magunk is jóságosak kell legyünk, sőt mi magunk is Isten ajándékává kell válnunk ezen a földön. Célunk, hogy minden szavunk, cselekedetünk Isten simogatása, gyógyító orvossága, vigasztalása legyen embertársaink számára. Ott ahol elmegyünk, ott minden ember egy picit jobb, vidámabb, bátrabb, erősebb kell, hogy legyen! Szent Ferenc példájára mi is tegyünk itt és most egy szívből jövő ígéretet. Azon melegében szívből fogadjuk meg, hogy ezentúl senkitől aki Isten nevében hozzánk fordul, tehetségünk szerint semmit meg nem tagadunk. Mert életünk célja áldássá, ajándékká válni már ezen a földön.
„Aki kér, annak adj, és attól aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg”