Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: »Nagyok és csodálatosak a te műveid, Uram, mindenható Isten!

Igazságosak és igazak a te útjaid, nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent, hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!« Ezek után láttam, hogy íme, megnyílt a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben, és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve. A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. És a templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba, amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

Jel 15, 1-8

Szerre mindenki és minden elnyeri a maga büntetését. A könyv születésekor a római birodalom fénykorát éli. A légiók ezekben az években is vidékeket, egész országokat hódítottak meg. Ennek ellenére az Úr a látomásban világosan elmondja, hogy a római birodalmat érintő csapásokat a hét angyal fokozatosan végre fogja hajtani, a kezükbe adta haragjának a csészéit.

Gondoljunk az egyiptomi hét csapásra. Isten nem akarja a bűnös halálát! Teremtőnk azt szeretné, hogy a bűnös hagyjon fel a bűneivel és térjen a szeretet, a párbeszéd útjára! A fáraó már az első csapás után hívhatta volna Mózest, hogy megkérdezze: "akkor mit is akar a ti Istenetek? Gyere egyeztessük a dolgokat!" Biztos, hogy egy békés, kompromisszumos megoldást lehetett volna találni a párbeszéd útján. Miért kellett kiüríteni Isten haragjának mind a hét csészéjét?!

A hét csapás igazából a megátalkodottságról, a párbeszédre való készség hiányáról, vagy egyszerűen csak közömbösségről szól? Nem tudom, de az biztos, hogy azzal, hogy a probléma elől a földbe dugjuk a fejünket és Istenünknek hátat fordítunk, nem fog megoldódni a mi gondunk. Mindenki tévedhet, naivan vagy vakmerő bizakodással követhetünk el vétkeket, sőt súlyos bűnöket is, de álljunk fel, alázattal ismerjük be mulasztásunkat, vétkünket és kérjük Isten irgalmát, jóságos, megbocsájtó szeretetét. Ne várjuk meg a bennünket leterítő hetedik csapást is. A császár és az udvara biztos, hogy ismerte Isten tízparancsolatát, Jézus Krisztus tanítását. Ha ezeket a parancsokat a birodalom városaiban kőbe vésték volna, - a keresztények esztelen üldözése helyett - lehet, hogy ma is állna újjászületve az ókori Róma.

Ez a könyv rólad, rólam szól! Vajon Isten már hányszor figyelmeztetett kisebb nagyobb kudarccal, tetteink keserű következményeivel,  hogy rossz úton járok. Ezek a kudarcok a kigyulladó vörös jelző lámpák. Nem támadnak, hanem jelzik azt, hogy veszélybe vagyunk.  A keserű kelyhet kiürítve forduljunk a tékozló fiú lelkületével Istenhez. Mi nem Júdás halálba vezető útján akarunk járni, hanem Mária-Magdolna szeretetben való újjászületés útján akarunk élni, Isten megbocsájtó szeretetét hangosan hirdetni.

Szeretettel, 

Csaba t.