"Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.

Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.” Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.” 

Exodus 3, 1-12

Csaba testvér elmélkedése:

Jó hír, hogy Isten lát, hall és cselekszik. Lehet Rá számítani, ezért gondjainkban, bajainkban, bátran Atyánkhoz kiáltunk.

Édesapám politikai fogoly volt, a börtönből való szabadulása után nem sokkal, árván maradtunk a hugommal. 1978-ban érettségiztem, elvittek román katonának, leszereltem, munkába álltam. 25 éves voltam, sok fájdalmas, rossz, bűnös dolgot láttam, és mint érzékeny lelkű fiatal lázadtam a buta, hamis dolgok ellen. Rájöttem, hogy három út között választhatok.

1. Lenyelem a békát?! Ilyen a világ, ilyen vagyok én, így kell mindent elfogadni. Fejemet a homokba dugva, vagy egy elefántcsont tornyot építve alkalmazkodom a körülményekhez.... ez az egyik út.

2. Csomagot készítek, ha lehet hivatalosan, ha nem a zöldhatáron elhagyom a sok sebből vérző szülőföldemet és máshol keresek békés, nyugodt otthont magamnak…..ez is egy út.

3. Seprűt, meszelőt, ha kell csákányt, lapátot ragadok és a számomra otthont adó Kárpát-medencét kezdem építeni, szépíteni, lakhatóbbá tenni.

A harmadik lehetőség mellett döntöttem, de éreztem a feladat nagyságát és a magam törékeny kicsinységét. Társakat kerestem, írókat, a közösség meghatározó embereit kezdtem figyelni, de hamar rájöttem, hogy mi mind együtt is kevesen vagyunk. Akkoriban olvastam először Mózes történetét. Engem meglepett, hogy Isten és az ember össze tud fogni egy jó dolog érdekében. Hozzám nem szólt az Úr a csipkebokorból, de világosan éreztem, hogy Istennek sokkal jobban fáj mindaz mi nekem fáj, és Ő jobban akarja a változást mint én. Teremtőnk elég hatalmas, Ő erős kézzel vezetni akar bennünket. Isten a jó pásztor, én meg lehetek mellette a terelő puli.

A teológiára jelentkeztem. Isten kezdetben kisebb dolgokat bíz ránk, de ha hűségesen figyelünk, egyre nagyobb dolgokra kér fel. Kereszthez szegezett keze helyett az én kezem által akar kenyeret adni, simogatni, áldást osztani. Az én lábamon akar útra kelni és felkeresni a bajban lévő embereket. Az irgalmasság testi - lelki cselekedeteit erővel, hatalommal bennünk, általunk akarja gyakorolni. A kisebb - nagyobb csodát ő teszi általunk, még akkor is, ha kicsinyek, dadogósok vagyunk. Isten a kis és nagy családunkban azt akarja, hogy Mózesek legyünk. A cél, hogy Szent Pállal mi is mondhassuk: "Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem!" Gal.2,20

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Az oltár számunkra az égő csipkebokor, Megváltónk, az Oltáriszentségből szól hozzánk.

2025. január 23.