"Áront és két fiát vezesd a találkozás sátorának bejáratához és ott mossák le magukat. Azután fogd a ruhákat, add rá Áronra a vászoninget, a felső köntöst, az efodot és a melltáskát, s vedd körül rajta az efod kötését, tedd a fejére a fejkendőt, s a diadémot erősítsd rá a fejkendőre. Azután végy olajat, öntsd a fejére és így kend föl. Vezesd oda fiait, add rájuk a vászoninget, kösd át az övvel, s tedd fejükre a fejkendőt. Örök rendelkezéssel pappá teszem őket."

*"Azután hozd oda az egyik kost, Áron és fiai tegyék kezüket a kosra. Vágd le a kost, vedd a vérét és öntsd körös-körül az oltáron. Vágd a kost darabokra, mosd meg a belső szerveit, a lábait, s tedd a többi részéhez meg a fejéhez. Azután égesd el az egész kost az oltáron. Ez égőáldozat, a megbékélés illata az Úr számára, az ő tiszteletére elköltött eledel. Ezután vedd a másik kost, s Áron meg fiai tegyék kezüket a fejére. Vágd le a kost, végy a véréből, kend meg vele Áron jobb fülét és fiainak jobb fülét, kezük jobb hüvelykjét és jobb lábuk nagyujját. A többi vért öntsd körül az oltáron. Majd végy az oltáron lévő vérből meg az olajból, és hintsd meg vele Áront és fiait, a ruháját, meg fiainak a ruháját, hogy ruhája meg fiainak a ruhája meg legyen szentelve."*

*"Pontosan úgy kell eljárnod Áronnal és fiaival, ahogy parancsoltam neked. A felszentelés hét napig tartson. Mindennap be kell mutatnod egy bikát, mint bűnért való áldozatot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által és szenteld meg felkenéssel. Hét napon át végezd az oltáron az engesztelés szertartását és így szenteld meg. Így az oltár egészen szent lesz, s mindenki megszentelődik, aki az oltárt megérinti."  Kiv 28,4

Csaba testvér elmélkedése:

Isten azt akarja, hogy a közösség néhány tagja tudatosan felkészüljön, és az Egyház a templomban való szent szolgálatra szentelje őket. Ez nem csak négyezer évvel ezelőtt volt így, hanem ma is így van! Hisszük és valljuk, hogy Isten ma is megszólít, hív fiatalokat, felnőtteket az Ő szent szolgálatára! Férfiak és nők lelkük mélyén érzik ma is, hogy idejüket, életüket nagylelkűen az Isten szolgálatára kell szenteljék! Isten népe kötelessége bátorítani, segíteni ezeket az embereket, hogy tudják és merjék követni a hivatásukat. 

Első lépésként tanácsolom, hogy jelentkezzenek a saját plébánosuknál, vagy az általuk  kiválasztott szerzetesi közösségbe, hogy a hivatásuk tisztázásához segítséget  kérjenek. Nem könnyű elengedni a meglévő életformát és egy hatalmas halálugrásban nekilendülni a bennünket megszólító, hívó Isten kitárt karjai felé. Élő hit és nagy bátorság kell ahhoz, hogy a hivatásunkat vállaljuk és Mózes példájára azt kövessük minden nehézség közepette.

Az Újszövetség egyházában a papi, szerzetesi hivatásra való felkészülés egészen más, mind a pusztában vándorló nép papságának a hivatásra való felkészülése, de a lényeg azért ugyanaz! Meg kell testileg, lelkileg tisztulni, fel kell készülni szellemileg is ahhoz, hogy Isten színe elé álljunk testvéreink nevében. A katolikus egyházban az egyházmegyei, vagy a különféle rendi teológián, erre kiképzett szakemberek szeretettel várnak, fogadnak és lépésről - lépésre, az évek alatt mindenre felkészítenek, hogy valóban mint felszentelt pap vagy örökfogadalmas szerzetes, szerzetes nővér, életed minden perce áldás, ajándék legyen testvéreid számára! Isten az ő felszentelt papjai által bemutatott szentmisében akar az Oltáriszentségben közénk jönni, velünk találkozni. 

Gyönyörű hivatás papnak lenni. Latinul a pap neve "sacerdos", ami magyarul azt jelenti, hogy Szent Ajándék! A latin nyelv szépsége, hogy nem jelzi, hogy most a pap Isten ajándéka-e az ő népe számára, vagy a nép ajándéka a pap, az ő szeretet Istenének. Én arra biztatlak, hogy merj ajándékká válni, ajándék lenni Isten és a néped számára is! Az Ószövetség papságról szóló szentírási részt olvasva, gondolkozzak el a magam hivatásáról, helyéről az egyházban, és ha szükségesnek látom, hozzam meg nagylelkűen a döntésemet!

Szeretettel, 

Csaba t. 

2025. február 24.