A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. ... Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!"

Jn 1,5

"...boldogok, akik magukat megadták, a Te szent akaratodnak."  Szent Ferencnek, a Naphimnuszban megfogalmazott  gyönyörű gondolata , vezesse a mai elmélkedésben: Jónás tusakodik Isten akarata ellen, a hajó népe próbál segíteni: "A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott." Tudjuk, hogy végül Jónás meghajol Isten akarata előtt!

- A Kivonulás könyvét olvasva láttuk, hogy a fáraó is a maga akaratát mindenféle módon szeretné ráerőltetni a választott népre, de jön a tíz fájdalmas csapás és Isten akarata teljesedik! 

- Szent Péternek egészen biztos, hogy nehéz Isten szavára szembefordulnia népe ősi törvényeivel. Látomásban felszólítást kap, hogy egyen tisztátalan állatok húsából: „Semmiképpen nem, Uram, - válaszol Péter - mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” ApCsel. 10,15 A látomás erőt ad Péternek, hogy a zárt zsidó szektából kitörjön és az Egyház, pogányok megkeresztelésével Joppéból elinduljon a világhódító útjára.

- Szent Ágoston az önéletrajzi könyvében, a " Confessio"- ban ezt az Istennel való tusakodást gyönyörűen leírja és azt a végtelen örömöt, boldogságot is, amit Isten akaratának az elfogadása után érzett.

- Szent Antal szeretne vértanú lenni, Afrikába utazik, de egy betegség ágynak dönti, Isten neki más utat szánt, és végül hajóra rakják, hogy szülőföldjén haljon meg! A vihar őt elsodorja, Isten vezeti az ő gyermekei lépteit, sokszor csodálatos módon. 

Rengeteg hasonló történetet olvashatunk a szentek életében, de talán a saját életünkből is sok hasonló történetet tudnánk mesélni. De a történetek mesélése helyett csendesedjünk el és nézzünk magunkba, vajon Isten merre, mire akar bennünket vezetni, rávenni? Milyen jó lett volna, ha a fáraó hallgatott volna Isten szavára, és az első csapás után Isten akaratát a magáévá tette volna. Adjuk meg magunkat örömmel, Isten szent akaratának!

„Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott." Jn 4, 

Jézus a mi mesterünk, döntsünk, legyen Isten akarata a mi mindennapi kenyerünk! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

2025. március 13.