Evangélium március 8. "Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”

Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.” Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Jn 4,5-42 

Olvassuk el a tegnapi után a mai evangéliumot is:

Evangélium - március 9. "A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott."

Lk 4,24-30

Az egyház nem véletlenül helyezi e két evangéliumi részt egymás melletti napra.  

Názáreti magukat igaznak valló, mindent jobban tudó, igazukért ölni akaró, párbeszédre képtelen emberek útja nem a mi utunk! A pogánynak tartott, bűnösnek kikiáltott szamariai asszony figyelmes, a másikat meghallgató, párbeszédre kész, alázatos hite, melyet sietve megoszt a társaival, örökre szóló evangéliumi példa mindannyiunknak!

Jézus beszédét Názáretben meg sem hallgatták jóformán, hanem elkezdtek lökdösődni, civakodni, majd felvitték egy hegyre, hogy onnan letaszítsák! Itt Szamaria egyik városába, Szikárba az emberek figyelmesen meghallgatták az idegent, marasztalják, két napig szállást is adnak neki, majd így szólnak az asszonyhoz:  „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Hit és hitetlenség! Fehér és fekete! Elfogadod vagy elutasítod, hogy Jézus Krisztus a te személyes megváltód  -  vagy nem!   Döntened kell, mindkét út nem lehet a tiéd! 

Mit jelent elfogadni Krisztust? Nézzünk Szent Ferencre! Ő nem mérlegel, nem kételkedik, nem mondja, hogy majd meglátom! Ferenc nem egy mindent tisztázó jövőbeli eseményre vár, hanem egyszerűen emberként találkozni akar a Megváltóval, éspedig most és minden pillanatban. Az ő hite nem elméleti töprengés, hanem radikális jelenlét. Ezért is rendezte meg az első Pásztorjátékot Greccioban 1223. A „Megtestesülés” hatalmas misztériumát akarja szemlélni!  Ő tette népszerűvé a betlehemi jászol állítását, mert látni és tapintani akarta a Messiás alázatát, azt, hogy Isten Fia kiüresíti önmagát, hogy értünk szeretetből valóságos emberré legyen. Ferencet lenyűgözte, hogy a hatalmas Isten kisgyermekként, szegényen jön a világra.  Számára Jézus nem egy távoli ítélkező, hanem a közénk jött törékeny Üdvözítő. 

Ferenc ugyanezzel a hittel hódol az Eucharisztia előtt, mélyen tisztelte az Oltáriszentséget, a kenyérben rejtőző élő Urat. Azt tanította, hogy a Messiás minden nap jön az oltárra, mert a pap és a hívek igent mondanak az Ő örök hívására! Közénk jön a Megváltó! Ugyanolyan alázattal megtestesül a nagy Isten, ahogy egykor Betlehemben, az istállóban megjelent. 

A hívő ember számára minden templom betlehemi barlang, minden oltár, karácsonyi jászol, minden szentmise a megtestesülés éjszakája! Mert ahogy Mária "igenjére" Isten közénk jött, megszületett Jézus Krisztus, ugyanúgy a pap és a hívők imájára újból megtestesül! 

Ferenc számára a szentirás törékeny lapjairól is ugyanaz az élő Isten szól, amelyre ő végtelen alázattal figyelemmel hallgat. A Szentírás nem csupán egy könyv a múltból, hanem a  Szentlélek életet adó ereje, amelyen keresztül az élő Isten közvetlenül szól hozzá, de hozzánk is. Ferenc nem magyaráza a Bibliát, hanem éli, mert abban Isten nevét és üzenetét láttja - , hogy ha az úton elszórt írott papírfecnit talált, összeszedte és tiszteletteljes helyre tette. Hirdeti, hogy a szentírás betűi hordozzák az Életet.

Ferenc egyik intésében azt írta, hogy Isten szavai olyanok, mint az Oltáriszentség. Ahogy a kenyérben ott van Krisztus teste, úgy a Szentírás szavaiban ott van az élő Isten.

Hit és hitetlenség! A Szamariai asszony által járt úton  indul el Szent Ferenc is, ez a mi kitaposott utunk, amelyről nem szabad kételkedve letérni! Az élő hit útja vezet Jézus Krisztusban az örök életre, haladjunk rajta lendülettel, kitartó bizalommal! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Az élő víz forrása az Oltáriszentség és a Szentirás! Minden csütörtök este 20.00 órától Csíksomlyón virrasztunk az Eukarisztia előtt! Szeretettel várunk. Nem tudsz velünk lenni? Otthonodban van a Szentírás, nyisd ki és imádságos szeretettel virrassz mellette, így is közösségben leszünk Krisztussal!!