Evangélium: "Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy.

Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már Öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”

Jn 3,1-8

A mai Tranzitus (2026. április 13.) egy mindent felforgató éjszakai párbeszéd résztvevőjévé tesz. Nikodémus, a bölcs öreg, a "fennálló rendszer” embere érez valamit ami hiányzik az életéből, ezért keresi fel Jézust a sötétben. A válasz amit kap, alapjaiban forgatja fel a világát:

1. Jézus nem fordít hátat Nikodémusnak, de nem is finomkodik, a szemébe mondja: "így ahogy vagy, nem vagy jól!”

Nikodémus elismeréssel érkezik, dicséri Jézus csodáit, de Jézus átlát a szép szavakon. Megváltónk nem a meglévő világot akarja csíszolgatni, fényezni, hanem az ember lényegét akarja megváltoztatni. Sokszor mi is azt hisszük, elég ha „rendes emberek” vagyunk, ha járunk a templomba, vagy ha tiszteljük a hagyományt. De Jézus azt mondja: ez kevés. A vallásosság önmagában csak „test”. Kell valami több: egy gyökeres változás, egy isteni láng, a Szentlélek, aki bölcs döntésekre, lendületes, bátor tettekre vezet. A régi ember a régi megoldásaival nem tud belépni az Isten országába.

2. Újjá kell születni – A vízből és Szentlélekből

Nikodémus logikája megáll a hús-vér, - a test valóságánál: „Hogyan térhetne vissza egy öreg az anyja méhébe?” Jézus az Isten terveiről beszél: Az újjászületés nem fizikai visszatérés, hanem spirituális felemelkedés. A víz a megtisztulás, a keresztség és a bűnbánat szentsége. A Lélek pedig az az isteni tűz, ami a szentségekben megnyílt szívet betölti, megvilágítja értelmünket és olyan dolgok megtételére is képessé tesz minket, amit eddig emberileg lehetetlennek tartottunk. Ez az a pont, ahol az emberben a „hitkrízis” véget ér, és elkezdődik a bölcsesség, az erő Lelkével való imádságos párbeszéd, az istengyermeki örömteli, termékeny élet.

3. A Lélek szabadsága: „A szél ott fúj, ahol akar...”

Ez a kép, a ferences szabadság szimbóluma is. A szelet nem látod, nem tudod bezárni, nem tudod irányítani, de a hatását érzed. Aki Lélekből született, az képessé válik a váratlanra, merész új lépésekre. Ott segít, ahol baj van, nem a meglévő, kemény külső struktúrák irányítják, hanem egy lélekből jövő belső indíttatás vezeti. A lélek hangja nem a félelembe, hanem a békére vezet, még akkor is, ha körülöttünk gyilkos fegyverek fenyegetően morajlanak. A Lélek a szolgáló kisebb testvéri szeretet útján olyan kincsekre mutat rá, amit a rozsda és a moly soha nem pusztíthat el, amiért neked, - igaz, hogy minden mást hátrahagyva - csak le kell hajolnod.

Nikodémus a keresztnél és a sírnál is ott van: a titkos éjszakai bujkálóból, bátor tanúvá válik. Nagypéntek, a véres Golgota, az emberi szemmel látható kudarc nem torpantja meg Krisztus tanítványát, teszi bátran mindazt, amit csak tehet, .... de ez már az újjászületés gyümölcse.

Ne csodálkozzunk azon, hogy ezt mondja nekünk Krisztus: újjá kell születnetek! – Ez nem egy fojtogató teher, hanem a legnagyobb esélyünk: Isten felkínálja újból és újból, hogy ne a múltunk foglyai, hanem a "Feltámadott Jövő" munkatársai legyünk.

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Népünk hányszor született már újra?!