Evangélium: "Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

Mk 16,15-20

Az apostolok hallgattak Jézus szavára és mindenféle lelkipásztori segítség, kellék nélkül, csak úgy gyalog nekiindultak a nagyvilágnak és fáradhatatlanul hirdették az evangéliumot! Munkájuk gyümölcse az egész világ városait, falvait betöltő rengeteg templom, de a mi hitünk, reményünk és a szeretetből kinövő keresztény civilizációnk is!  Istennek hála sok - sok követője volt és van ma is az apostoloknak. 

Annak idején az idős ferences atyákkal beszélgetve, megkérdeztem többtől is, hogy a világháború és a kommunizmus éveiben, szerintük ki viselkedett úgy, hogy az egyházunk bátran szentté is avathatná. Sok - sok név elhangzott, gyönyörű szép történeteket meséltek, de a mindenki által felsoroltak között két név mindig első helyen szerepelt! Szolán atya és Ivó testvér. A csatolt képen ők szerepelnek. 

Nemrég miséztem Gyulán, ahonnan Szolán atya is származott és találkoztam az ő rokonaival. Szolán atyáék heten voltak édestestvérek és a testvéreinek a gyerekei ma is nagy tisztelettel beszéltek a szentéletű nagybácsiról. Milyen jó lenne tisztelettel megemlékezni ferences őseinkről, akiknek ajkán keresztül csörgedezett el hozzánk is az áldott krisztusi tanítás, az örök életre szóló isteni meghívás. 

A mai tranzitusban Szolán atyáról emlékezünk meg, mind a XX-ik század Erdély egyik apostoláról, aki a világháború poklában és az utána ránk szakadó véres üldözések közepette is nemcsak kitartott Krisztus mellett, de életével, egész munkásságával hitelesen hirdette, hogy él az Isten és szereti a jókat és a gonoszakat egyaránt! Hiszem, hogy az akkori szentéletű papok, szerzetesek, hívek kitartó hitéből, mindenkire áradó lángoló szeretetéből nőtt ki a termékeny, békés, örömteli elmúlt 35 év, amelyet lehet, hogy egy pár év múlva, mind a földi aranykort fogunk emlegetni. A nagy kérdés, hogy mi fog kinőni a mi Istenbe vetett hitünkből, keresztény reményünkből és embertártsaink iránti türelmes szeretetünkből? 

Szolán atya Gyulán született, de mivel az Erdélyi Ferenc Rendnek volt tagja, fiatalok képzésével volt megbízva, a határok átírása után is hűséges maradt Erdélyhez! A kényszer lakóhelyét Körösbányán jelölték ki és ott is fejezte be életét, ott van eltemetve! A helybeli ortodox pap a temetésén azt mondta, hogy az ő román hívei rendszeresen jártak Szolán atya miséjére, annak ellenére, hogy az atya nem tudott románul, de neki nem is kellett tudjon, mert aki ránézett, az Krisztus Urunkat látta benne, és az értette ezt a csodálatos élő evangéliumot!

A boldog emlékű atyát nem csak az egyszerű emberek, de az ő ferences társai, ahogyan ezt Ervin atya, Antal atya is bizonyítja, szentnek tartották! A csatolt végrendeletét olvasva úgy gondolom, hogy ezen senki nem csodálkozik! Az egész csak néhány betű, de mekkora szabadság, béke van ezekben a sorokban! Bizalommal imádkozzunk, Szolán atyát kérjük, hogy jóságosan járjon közbe értünk!” 

Csaba t.