Evangélium: Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.Ekkor Péter így szól Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!

”Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad.”

Mt 17,1–9

A történelmi háttér:  1456 nyarán Európát a rettegés bénította meg. II. Mehmed szultán – aki három évvel korábban bevette Konstantinápolyt – hatalmas, több mint százezres, felkészült sereggel indult meg Magyarország és a keresztény Európa ellen.

Amikor a világi hatalmak haboztak és a főurak lassan mozdultak, Isten a legkisebbeket hívta el. A hetvenéves, lángoló lelkületű ferences szerzetes, Kapisztrán Szent János bejárta az országot, s szavára ezrével gyűltek köréje az egyszerű emberek: jobbágyok, diákok, iparoslegények s ferences lelkületű, lelkes fiatalok. Ezeknek a fiataloknak nem volt páncéljuk, nem volt drága fegyverzetük, csupán kaszák, kapák – és a szívükben égő megingathatatlan hit. Kapisztrán János nem katonai fegyelemmel, hanem Krisztus szeretetével, böjttel, imádsággal és a szent kereszt felmutatásával kovácsolta őket győztes közösséggé. A fegyverforgatásban járatlan keresztesek lettek azok, akik Hunyadi János seregével és Szilágyi Mihály várvédőivel vállvetve megállították a világ legerősebb hadseregét.

Amikor július 22-én a küzdelem a tetőfokára hágott, éppen ezek a fiatalok voltak azok, akik Kapisztrán szavára, a „Jézus, Mária, segíts” kiáltással az ajkukon, Kapisztrán Szent János magasba emelt, ragyogó keresztjének látványától fellelkesülve rátörtek a hazájukba betörő idegenekre. A törökök nem is gondolták, hogy a 18 napja tartó ostrom és ágyúzás után képesek a vár védői bármire is, de Hunyadi János vezetésével egy lovasroham elsodorta a török ágyúkat védő sereget. Nem a hadi tudomány, hanem a hitből fakadó bátorság sodorta el a török tábort: a sebesült szultán fejvesztve menekült, s a magyar végvár falainál a keresztény fiatalok imádságos serege aratott világrengető győzelmet.

A győzelem örömhírét előre el sem hitte a Bécs alatt várakozó európai sereg; idő kellett, amíg megbizonyosodtak arról, hogy a legyőzött török sereg a hódító szándékát feladva valóban visszavonul. III. Kallixtusz pápa (1455–1458) – aki korábban elrendelte a déli harangszót, hogy a világ minden kereszténye imádkozzon a védők győzelméért – a hír hallatára könnyekre fakadt, és úgy döntött, hogy Nándorfehérvár és a ferences fiatalok hősies helytállásának emlékét örök lelkipásztori üzenetté formálja. Elrendelte, hogy Urunk Színeváltozásának (Transfiguratio) ünnepét – amely addig csupán a keleti egyházak helyi szokása volt – augusztus 6-án az egész egyetemes Egyházban kötelező ünnepi rangra emeli! Ennek mély teológiai üzenete van. A Tábor hegyén Jézus kinyilvánította isteni erejét és hatalmát, ugyanúgy a Jézus Krisztus nevében harcoló keresztes sereg is valami hasonló élményben részesült a nándorfehérvári harcmezőn. A tanítványok előtt Jézus átváltozott, a ruhája fényben tündökölt, s a keresztény Európára törő hódító seregeket legyőző, törékeny és megvetett keresztes fiatalok előtt is Megváltónk felfedte hatalmát, átváltozott és ragyogó győztes fénybe öltözött! A déli harangszó ettől a naptól kezdve a világ összes templomában a hálaadás, a megmenekülés és a hősies helytállás örök emlékeztetőjévé vált.

Tanulság a ma emberének: Urunk Színeváltozása és Kapisztrán fiataljai ugyanarra tanítanak bennünket: Isten nem a hatalmasokhoz csatlakozik, hanem a hozzá hűségeseket teszi győztessé! Ma is recseg ropog a keresztény Európa a minden irányból érkező gondok alatt! Bízzunk Istenben és ne becsüljük le a fiatalok lelkesedését, a tiszta szándékot és az imádság erejét! A napokban kezdődik Csíksomlyón immár ötvenedik alkalommal az ifjúsági találkozó, a CSIT. Fiataljaink kezében van a keresztény Európa jövője. Ma is ki kell állnunk, és meg kell védenünk nemzeti, vallási identitásunkat – azokat az értékeket, amelyeket itt a Kárpát-medencében népünk birtokol, s amelyek egységes, békés, szabad életet jelentenek számunkra. Ha a félelem és a veszély hullámai összecsapnak a fejünk felett, nézzünk fel a hegyre, keressük Krisztus ragyogó arcát! Ő az, aki odalép hozzánk, megérint bennünket, s szelíden így szól ma is: „Keljetek fel és ne féljetek!”

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A csíksomlyói Szálvátor kápolnáról néhány kép és a CSIT-re a meghívó.