Bevezető: Elvesztettél egy csatát? Gyászold el veszteségeidet, majd emeld magasba a zászlót, és gyűjtsd össze a szétvert csapatot! Szent István király ünnepére készülve a keresztény értékek mellett tömörülő testvéreimet szeretettel hívom egy 10 napos lelki zarándokútra! Államalapító nagy királyunknak a fiához, a korona várományosához, Imre herceghez intézett intelmei egészen biztosan az életet, a megmaradást és a növekedést jelentő szent gyökerekhez vezet vissza.Javaslom, hogy tíz napon keresztül naponta elmélkedjük át a Szent István által fia számára megfogalmazott egy-egy irányt mutató intelmet, azért, hogy Isten akarata szerint ne csak a gondolkodásunk, de a társadalom és a közélet is megújuljon!
Lelki zarándokút Szent István király ünnepére készülve (1. nap)
"A királyi koronának éke a hit. Ezért ha a királyi koronát meg akarod becsülni, a katolikus és apostoli hitet olyan szorgalommal és éberséggel őrizzed, hogy minden Istentől tőled rendeltnek példát mutass.” Szent István király Intelmei (I. fejezet)
Körülöttünk minden folyékonnyá vált. A mi kis világunkban, de a társadalomban is sok-sok feszültség és gond van. A pártok és az emberek egymást vádolva acsarkodnak, egymást fenyegetik. Közben mindenki úgy akar öltözni, élni, a saját egy-két szem gyermekét járatni s mindennel kiszolgálni, mintha ő lenne a koronaherceg, egy krőzusi gazdagság egyetlen örököse.
Döbbenjünk rá: egy összeroppanó világban élünk, amelyben csak a saját magunk iránti önző szeretetet gyakoroljuk – de azt ezerrel. Ebben a vesztébe rohanó, változó világban álljunk meg, és keressük meg a lelki gyökereinket! A hit ad tartást a nehéz időkben, és ez véd meg attól, hogy láncainkat tépve végleg elvesszünk.
Jézus visszaadja az ember hitét: Emeljük tekintetünket Jézus Krisztusra, a hit szerzőjére! Kísérjük el Urunkat, Megváltónkat Dekapolisz egyik városának, Geraszának a határába, ahol egy őrjöngő, beteg ember tör-zúz: egy ördöngős, akit a sírokhoz láncolnak az emberek.
Szó nélkül is Jézus azt mondja neki: „Nézd, én szeretlek téged, bízom benned! Megszakítottam az utamat, mert tudom, hogy téged az én mennyei Atyám teremtett. Te jó vagy, de van benned valami rossz, nagyon rossz – de ne félj, attól meg tudsz szabadulni!” És ez az ember megszabadul egy légiónyi rossztól, gonosz dologtól: meggyógyul, megnyugszik, leveszik róla a láncokat, felöltözik, s hallgatja figyelmesen Jézus tanítását. Az elválásuk előtt bizalommal kéri, hogy elkísérhesse Jézust, hogy ő is a tanítványa lehessen.
Döbbenetes: Jézus ezt a pogány embert felkéri, hogy legyen a pogányok első apostola:„Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Mk 5,19 Jézus visszaadja ennek az embernek a hitét önmagában, az újrakezdésben, az őt bántó közösségben – egyszóval az irgalmas Istenben! Erre volna szükség a mai napon is: hogy Jézus nevében az irgalmas szeretetnek ezzel a nyugtató, gyógyító, a rosszat a szeretet cunamijával elsodró erejével árasszuk el a világot!