Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

Evangélium: „Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.”

Lk 6,12–19

Jézus istensége melletti nagyon komoly érv maga a Szentföld. Megváltónk Betlehemben született, Názáretben nevelkedett, de felnőtt fejjel a Szentföld északi sarkába, közvetlenül a határ mellé, a háromszöggel jelzett részbe húzódott vissza, kafarnaumi központtal. A háromszög oldalai 5–7 kilométeresek, és Mesterünk e zsebkendőnyi helyről választja ki az apostolokat; egyedül Karióti Júdás volt távolabbi vidékről. Ez a háromszög körülöleli a Nyolc Boldogság hegyét. Ez a domb nem egy hatalmas, zord alpesi csúcs, hanem egy szelíd, lankás magaslat, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Galileai-tengerre (Genezáreti-tóra).

Amikor Jézus elvonult a tömeg elől, vagy éjszakára a magányos imádság csendjét kereste, gyakran kapaszkodott fel erre a dombra! Olvassuk a mai evangéliumban, hogy Jézus egész éjszakát ezen a hegyen töltött az Atyával; Tabgha melletti csendes helyen. Itt választja ki és ide hívja az apostolait, de itt hangzik el a hegyibeszéd, itt telepít le ötezer férfit a kenyérszaporítás előtt. Tabgha, csodálatos ez a vidék – hét bővizű forrásról kapta a nevét –, és ami döbbenetes:minden, a táj, a bővizű források, minden ugyanúgy maradt, ahogyan Jézus Krisztus korában volt. Tizenkét férfival most voltunk a Szentföldön; fürödtünk a vízesésként lezúduló egyik forrás vizében, melytől kb. száz méterre van a hegy oldalában a barlang, melyben – ahogy a képen is látszik – szépen mindannyian elfértünk, békésen imádkoztunk, elbeszélgettünk, csodáltuk a kétezer évvel ezelőtti csodát, mely ma is oly sokunknak meghatározza az életét, a mindennapi döntéseinket.

Számomra félelmetes látni, hogy egy pár hektárnyi területről, néhány itt élő emberrel Megváltónk nyilvános működésének három éve alatt egy világot átformáló üzenetet fogalmaz meg, és juttat el mindenféle anyagi, technikai háttér nélkül az egész világra! Ott, azon a hegyen, abban a barlangban megfogalmazott hegyi beszéd – a benne llévő nagyon tömör és embert vallató nyolc boldogság – a kiválasztott apostolok életének zsinórmértékévé vált, melyről ők se jobbra, se balra nem tértek le, hanem annak hitelességéről vértanú halálukkal is tanúskodtak. Mondhat bárki bármit: ez a Krisztusi mű  minden emberi szervezőképességet, zsenialitást meghalad; ez számomra olyan isteni érv, mely térdre kényszerít!

Tavasszal – ha Isten is úgy akarja – szeretném testvéreimet is elvinni e csodálatos szentélybe.

Szeretettel:

Csaba t.