„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van." 

Jn 14,1

Kilenced az elhunyt szeretteinkért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért!

„Hiszek a szentek közösségében, a test feltámadásában és az örök életben!”

Elmélkedés: A félhomályban talán úgy gondoljuk, hogy tiszták vagyunk, de ha kimegyünk a fényre, mi magunk is csodálkozva fogjuk látni mindazt a szenyet, ami bemocskolja a kezünket. Szent Péter a csodálatos halfogás után, a megtapasztalt csoda ragyogásában térdre borul, és csak annyit tud mondani: „Távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok!”

A halálközeli élményekről beszámoló emberek mind-mind fényről, ragyogásról, nagyon tiszta látásról beszélnek; anyánk, az Egyház ezt úgy fejezi ki, hogy lehull mindenről minden fátyol, és olyannak fogjuk látni magunkat és az életünket, amilyen az a valóságban van. A hiúság, a beképzelés, a nagyravágyó gőg meg a rengeteg önámítás halálunk órájában már nem fogja torzítani sem a látásunkat, sem a pőre valóságot.

Sokan kérdezik: miért nem a halálunk órájában van az utolsó ítélet? Szavaink, jó vagy rossz tetteink, mulasztásaink vagy verejtékes munkánk nemcsak ránk hatnak vissza, nemcsak minket torzítanak, formálnak, hanem különféle folyamatokat indítanak el a nagyvilágban. Isten nemcsak az általunk szeretetből adott pohár vizet fogja megköszönni, hanem az utolsó ítéleten meg fogja köszönni, a jól nevelt gyermekeink, unokáink áldásos munkájának a gyümölcseit is!

A jóságos Isten nem ítél el minket, de ott, abban a ragyogásban világosan fogjuk látni, hogy milyen gyönyörű életet szánt nekünk a jóságos Teremtőnk, amit – ha szépen, napról napra megéltük volna – az életünk mennyire értékes lenne ma. Ott, az őszinteség ragyogásában látnunk kell mindazt a fontos alkotást, becsületesen elvégzett munkát és áldásos felfedezést, amely megszülethetett volna általunk, ha valóban komolyan vesszük az ingyen nekünk felkínált iskolát, a tanulást, az önképzésre nyílt megannyi lehetőséget.

 Isten végtelen őszinteséggel megmutatja, hogy milyen szép családot szánt nekünk, ami valóban a miénk lehetett volna, ha bátran, időben lépünk, ha hűségben, szeretetben megbecsüljük a szereteinket. Akkor és ott megláthatjuk mindazokat az aranyos gyerekeket, megannyi áldást, amit Isten nekünk szeretett volna adni, ha gondviselő jóságára bátran rá mertünk hagyatkozni, ha kitárt karral igent mondunk a gyermekáldásra. Biztos, hogy azt is látni fogjuk, hogy az általunk nem vállalt gyermekekkel Istennek milyen gyönyörű tervei voltak, amikből semmi sem lett, mert mi kishitűen, félve vagy a saját jólétünk, karrierünk érdekében nem mertünk, nem akartunk igent mondani az életre.

Testvérek, én azt gondolom, hogy nem más ítél el bennünket, hanem mi magunk fogunk ítélkezni magunk felett, ha meglátjuk, hogy hányszor volt a lábunknál a jobbnál jobban beadott labda, és mi ott álltunk az üres kapu előtt, de elbénáztuk a győzelmet jelentő gól megszerzését! Félelmetes lehet látni mindazt, amit a Teremtőnk álmodott számunkra, és végül összevetni, hogy mindabból a lustaságunk, kényelmünk vagy a bűnre való hajlamaink miatt milyen keveset tudtunk megvalósítani.

Mindannyian meghalunk, de az igazság órájában nem semmisülünk meg egy kegyetlen Isten ítéletében, hanem – ahogyan az Egyházunk ősidőktől tanítja – a megváltásban új lehetőséget kapunk a megtisztulásra, a növekedésre, arra, hogy mi magunk is áldássá váljunk a földön maradt gyermekeink, testvéreink számára. Ezt az állapotot nevezi az Egyházunk tisztítótűznek, amiről majd holnap fogunk elmélkedni.

Napi ima

Könyörgjünk Isten irgalmáért az elhunytak lelki botlásai és bűnei miatt! Irgalmas Jézus! Az ítélet óráján ne a törvény szigora, hanem a Te végtelen irgalmad szerint ítéld meg elhunyt szeretteinket. Mosd le róluk a földi gyarlóságok minden nyomát, és add meg nekik a Te boldogító színed látását!

Drága halottakért így imádkozunk:  Miatyánk.... , Üdvözlégy.... ,  Dicsőség az Atyának.... 

Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.

Nyugodjatok békében, az Úr Jézus szent nevében!

Isten irgalmát kérve, 

Csaba testvér

Kép: Krisztus keresztjébe kapaszkodok, ott azon a a Golgotán.