„Isten letöröl majd minden könnyet a szemükről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak.”

Jel 21,4

Kilenced az elhunyt szeretteinkért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért

A legelején, mielőtt bármit is mondanánk, tudatosítsuk magunkban azt, amit a Szentírás az örök életről és az Isten által készített otthonról mond: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1Kor 2,9)

A Mennyország nem emberi képzelet szülte álom, hanem a Szentírás ígérete szerint a tökéletes boldogság országa, ahol megszűnik minden hiány és sebzett valóság.

Mi nem valahová, hanem valaki társaságára vágyódunk; azt szeretnénk, hogy Isten háza a mi házunk legyen, és a Megváltó Krisztusunk jobbján ülhessünk a megígért mennyei lakomán. Azt akarjuk, hogy Teremtőnk örök álma – miszerint az Isten és az ember egy asztalhoz üljön, és együtt építse a szeretet országát – az valóra váljon! Jézus búcsúbeszédében így bátorítja a tanítványait, és ez ad reményt nekünk is: „Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így lenne, mondtam volna-e, hogy elmegyek helyet készíteni nektek? Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,2–3)

A Mennyország legnagyobb ajándéka maga a Teremtő, akit végre korlátok nélkül láthatunk. Ahogyan Pál apostol mondja:„Most tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak részben ismerek, akkor majd úgy ismerek,ahogy engem is ismernek.” (1Kor 13,12) A Mennyországban megszűnik a távolság Isten és ember között. Isten szeretete, melyet mi vágyódva viszonozunk áthidalja a szakadékot a Végtelen és a mi parányi személyünk között.

A mennyország nem valamilyen exkluzív klub; itt örömben, a szentek közösségében találkozunk újra azokkal, akiket szerettünk. A remény megerősít minket abban, hogy elhunyt szeretteink – akikért most is imádkozunk – már Isten irgalmas ragyogásában élnek, vagy oda tartanak, ahol a szeretet soha el nem múlik el. (vö. 1Kor 13,8).

Könyörögjünk:

Mennyei Atyánk, a Te házadban sok lakóhely van. Te ígérted meg, hogy letörölsz minden könnyet a szemünkről. Vezesd el a tisztítótűzben várakozó lelkeket abba a mennyei honba, ahol nincs többé szomorúság, gyász vagy fájdalom, csak tiszta és örök öröm a Te színed előtt! Add meg nekünk is ezt a szent reményt, hogy egyszer majd együtt dicsérjünk Téged kedves szeretteinkkel örökkön-örökké.

Ámen.

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében, az Úr Jézus szent nevében!

Csaba testvér

Kép: Mátyás testvér – akit júniusban Jeruzsálemben pappá szenteltek – meghívott Jézus Krisztus szülőföldjére. A dévai gyerekotthon hajdani lakóival és néhány mostani munkatársunkkal elmentünk, és egy csodálatos hetet töltöttünk együtt.Ha már itt a földön ilyen öröm jó testvérekként együtt lenni Jézus Urunk társaságában, akkor milyen nagy öröm lesz megérkezni oda, ahol nincs első és utolsó vendég, ahol Isten színe előtt örökre együtt lehetünk!