Kezdődik az iskola, holnap Magyarországon, szeptember 11-én itt Erdélyben is! A tanároknak, pedagógusoknak, a társadalmunkat mozgató embereknek szánom e pár gondolatot biztatásképpen!

Egészen biztos, hogy a Mester sírva néz a világunkra, mert ő a meddő fügefát megátkozta, a sodródó, értéket nem termelő, talentumaikat elásó embert kidobatta a külső sötétségre.... 

"Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." Lukács 9,24.

Jézusért el kell vesztened az életedet, fel kell menj a Golgotára, a mindennapi becsületes munka keresztjére. Egy pedagógus munkája, hogy a rohadó semmittevésből kirángassa a rája bízottakat, s ez harc, küzdelem, akárcsak a tavaszi fagyban, süvöltő szélben gyümölcsöt teremni a fügefának! Az ember, ha ezt a harcot nem vállalja, akkor egészen biztos, hogy a terméketlen fügefa sorsára jut! Sorolhatjuk tovább, a családfő az ő családját, a vállalkozó az ő csapatában munkát vállaló embereket, egy ország vezetősége az őt megválasztó népet erős kézzel vezetnie kell, azt a gyümölcsöt, mit tőle elvárnak, üvöltsön bárhogy a vihar, neki ki kell tépnie akár a sárkány torkából is, mert másképpen a meddő fügefa sorsára jut! Lehet félve üldögélni, elásni a talentumainkat, kerülni a munkát, a harcot, a kényelmetlenségeket, de akkor ne csodálkozzunk, hogy a talentumait elásó ember sorsára jutunk, mint értéktelen biomassza az emberiség pöcegödrébe kerülünk!

A májam, a vesém bármennyire is szeretem, ha a funkcióját nem látja el, akkor orvoshoz szaladok, donort keresek, és a dolgát nem végző szervet ha tudom lecserélem, s ha nem, akkor meghalok! Minden és mindenki egy céllal született e földre, és azt ki célját teljesíteni akarja megszakadásig segítsük, de azt ki hátradől és a közösséggel csak vitetni akarja magát, azt tegyük le az út szélére, hadd gondoskodjanak róla az ég madarai!

Kisebb testvéri határozottsággal, 

Csaba t.