Kedves Zarándok Társaim!

Szeretettel köszöntelek, a mennyei Atyához vezető utazásunk második hetében. Ezen a héten, a mennyei Atyánk szentháromságos szeretetközösségét szeretnénk átelmélkedni, valamilyen szinten nem csak megérteni, hanem meg is élni családunk, munkatársaink, egyházközségünk gyűrűjében! Igen, szeretnénk elérni, hogy mi is a mennyei Atyánk példájára szeretet közösségben éljünk. Az Újszövetség szinte minden sora arról szól, hogy a szentháromságos isteni személyek mennyire szeretik egymást, mennyire bíznak, mennyire ragaszkodnak egymáshoz.

Ezért is mondhatja bátran Jézus: Én és az Atya egy vagyunk. Gondolkozzak el, hogy családommal mennyire vagyok jó viszonyban? Vajon a köztünk lévő kapcsolatot lehet-e szeretetközösségnek, a Szentháromság földi, akár vázlatos, homályos megvalósulásának nevezni? Erre a kérdésre mielőtt válaszolnánk, nézzük meg, miért nevezzük szeretetközösségnek, a Szentháromságot? E kérdés kapcsán könyvtárakat írtak tele, én most itt csak három pontot fogok megemlíteni!

1.  Konszenzus a döntésben. Jézus a 12 apostol kiválasztása előtti éjszakán, mielőtt döntéseit meghozta volna, egész éjszakát Isten imádásában, a Szentháromság jelenlétében töltötte. Megbeszélte döntését az isteni személyekkel. Döntéseimet én mennyire beszélem meg férjemmel, feleségemmel, gyermekeimmel, a körülöttem élő emberekkel? Egyáltalán barátaimat, szeretteimet informálom-e álmaimról, terveimről, vagy kapkodó partizán akcióban sodródok életem zűrzavaros eseményei között?

2.Gondolatban kísérjük el Jézust az apostolokkal a Tábor hegyére, ahol a mennyei Atya nemcsak felragyogtatta Jézus dicsőségét, hanem hangos szóval meg is dícséri szeretett szent Fiát! Körülöttem élő emberek számára az én létem örömet, dícsőséget jelent? Szoktam-e társaim vállát megveregetni, munkatársaimnak legalább karácsony tájékán ajándékot adni, gyermekeinket az elvégzett munkáért, az elért eredményekért megdícsérni? Nem elég a szidás, fenyítés, a dorgálás, mindannyiunknak szüksége van a körülöttünk élő emberek szeretetének megtapasztalására.

3. A igazi szeretetközösség leginkább a nehézségekben válik láthatóvá. Kísérjük el Jézus Krisztust nagycsütörtökön este, az Olajfák hegyére. Itt már látszik, hogy nem babra mennek a dolgok! Nagypéntek árnyékában vajon mi Jézus akarata, és mi a mennyei Atya akarata? A választ csak sejteni tudjuk, de egy dolog biztos, hogy "úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte"!  Jézus is a maga módján ugyanezt mondja mikor arról beszél, hogy "nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja övéiért". Lám-lám itt is töretlen a szeretetközösség!

Konszenzus: terveink őszinte, nyílt megbeszélése, egymás eredményeinek az elismerése, szeretteink szívből jövő dícsérete, és a nehézségek, a szenvedések alkalmával is egymás mellett hűségesen is kitartani, ez a szeretetközösség, mit Isten a maga belső életéből jónak látott kinyilatkoztatni. Ha tökéletesek akarunk lenni amint a mennyei teremtő Istenünk is, akkor nekünk is ebbe az irányba kell elindulnunk, erre törekednünk. 

Legyünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk! 

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba testvér

Film: Elmélkedés a Szentháromság Szeretet közösségéről