"Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett."

Lk 7,11

Jézusnak megesett a szíve a gyermekét gyászoló, síró édesanyán. Jézus együtt tud érezni a szenvedő emberrel. Jeruzsálem falai előtt, szülőföldje pusztulását előre látva, sírva fakad. Isten nem akarja a pusztulást, a szenvedést, a halált. Egészen biztos ha összefognánk és egymásban nem a rosszat látnánk, hanem váll a váll mellett mindennapi munkánkat végeznénk, kisimulna ez a világ, lakhatóbb, élhetőbb lenne a föld. A bennünk lévő rossznak, az ezerarcú bűnnek kellene hadat üzenjünk, saját magunkat kellene egy forradalmi elszánt küzdelemben felszabadítani a jóra, a szépre, az irgalmas szeretetre. Amíg ez a belső, ezt a legutolsó, talán mindennél nehezebb forradalmat nem vívjuk meg, addig hiába tódjuk-fódjuk világunkat, nem lesz béke.

Jézus Krisztus nem a külső társadalmi rendszereket, szabályokat, nem is a gazdasági, pénzügyi törvényeket akarta átrendezni, hanem az embert próbálta felszabadítani a szeretetre! Szent Pétert a kardot ragadó erőszakos indulatoktól, Szent Pált a neveltetéséből adódó elvakultságból, előítéletektől kell megszabadítani! Igazából, ha csendben magunkba nézünk, és kudarcainkat kielemezzük, rájövünk, hogy életünk berobbanó háborúinak  a kanócát, valahol mindig mi gyújtottuk meg, akarva, akaratlanul, tettel, vagy mulasztással, de magunkban kell keresni a jobb világba vezető ajtóhoz a kulcsot!

Ferenc pápa bűnbánati napot hirdetett szeptember 14-re. Ezen a napon nem a nagyhatalmak bűnét, nem a politikusok, a bankárok mulasztását, rossz döntéseit kell számba venni, se nem a férjem, feleségem, kollégám tetteit kell átvilágítanom, hanem egyedül csak a saját hibáinkat, mulasztásainkat, bűneinket! Megváltónk előtt leborulva, imádkozva kérjük gyógyító, életadó szeretetét, hogy bűneink ellenére essen meg nagypénteken átdöfött szíve rajtunk, és támassza fel az emberiséget, akárcsak azt a naimi ifjút az igazi életre, a becsületes szorgalmas munkára, a testvéri szeretetre!

A békéért imádkozva, 

Csaba t.

Kép: Krisztus nem azért halt meg a kereszten, hogy elitéljen bennünket, hanem azért, hogy békében életünk legyen már ezen a földön!